Kevés az olyan vitatott élelmiszer, mint a kenyér. Ez az a táplálék, amely fél éves korunktól a sírunkig kísér bennünket, akkor is el tudjuk nyammogni, amikor még nincs hozzá fogunk és nyolcan év múlva is, amikor meg már nincs hozzá fogsorunk. Nagyon kevés az olyan ember, akinek a frissen sült, ropogós kenyér illatára nem szalad össze a nyál a szájában és bátran kijelentheti: én nem szeretem a kenyeret. A legtöbben rajongunk érte, vagy legalábbis nehezen mondunk le róla.
Október 16-át a kenyér világnapjának nevezték ki. A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-ben döntött úgy, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének, a kenyérnek a jelentőségét.
Arról, hogy a kenyér egészséges, vagy sem, milliónyi cikket lehet olvasni. Mindkét tábor tények felvonultatásával magyarázza el, miért jó, vagy miért nem jó fogyasztani, mi történhet, ha teljesen kihagyjuk az étrendünkből, vagy mi lehetséges akkor, ha egész életünkben fogyasztjuk. Akik szerint fogyasztani kell, azért nem szabad lemondani róla, mert életfontosságú ásványi anyagokat tartalmaz és fontos energiaforrás, a másik tábor szerint viszont gyorsan felszívódó szénhidrátként nagy terhelésnek teszi ki a szervezetet.
A kenyér sütési és elkészítési módja hatalmas átalakuláson ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Nyolcvan évvel ezelőtt még az asszonyok odahaza sütötték kovásszal, hetente egyszer-kétszer az egész család számára. Negyven évvel ezelőtt már mindenki pékségbe járt és ott szerezte be a napi betevőjét, akkor azonban az eladó még nem kérdezte meg, hogy milyen fajtát kér, esetleg csak azt, hogy cipót, vagy kilósat. Ma minden valamire való pékségben legalább tízféle kenyeret kínálnak, rengeteg adalékanyaggal, és verseny lett abból, milyen új verziókat lehet kitalálni. A fehér kenyér soha nem fog kimenni a divatból, annak az íze, állaga és illata megismételhetetlen, az maga a kenyér, a többi verzió csak utána kullog és minden variációban ezt az ízt keressük. Persze, nem leljük, mert a barna lisztből, a teljeskiőrlésűből, vagy a nem gabonaalapú lisztből sütött egyszerűen nem tud olyan lenni, mint a fehérlisztes.
Ma, ha végignézünk a polcokon, a fehér kenyér mellett ott sorakozik a félbarna, a rozsos és a rozskenyér, a többgabonás, az olajos magvakkal készült, a korpás, a krumplis, a teljes kiőrlésű, a tönkölybúzás, a kukoricás.
A kenyérfajták elnevezésével is játszanak, minél egészségesebb nevet adnak neki, annál kelendőbbnek tűnik, így kérhetünk pl. fitt kenyeret, mediterrán kenyeret és még sorolhatnánk a lehetőségeket. Bárhogy is nézzük, oda lyukadunk ki, hogy azért van ennyi kenyérféle, azért próbálnak mindig újabb és újabb variációkkal előrukkolni, mert a kenyérfogyasztás folyamatosan csökken, de igény is van rá, hát próbálják trükkökkel eladni.
A reggeli, az ebéd és a vacsora a legtöbbek számára elképzelhetetlen valamilyen kenyér nélkül. Reggelire szalonnát eszünk kenyérrel, ebédnél a paprikáshoz fogyasztjuk, este bundáskenyeret sütünk. Az öregek a dinnye, meg a szőlő mellé is kenyeret fogyasztottak, nagyanyáink meg, ha édességre vágytak, cukroskenyeret, jobbik esetben lekváros kenyeret kaptak. A cukroskenyér valószínűleg kiment a divatból, de lekváros kenyeret ma is szívesen fogyasztunk.
A kenyér elkészítési módja és összetétele egy igazán felkapott téma manapság, hiszen divat odafigyelni az egészségünkre, a testi épségünkre és ezért kenyérből is a lehető legegészségesebbet akarjuk fogyasztani, csak elveszünk az információk és tudnivalók tengerében.
Az utóbbi években sok háztartásban felelevenítették a régi kenyérsütési módot és a kovászhoz nyúltak. Kovászos kenyeret sütni jóval tovább tart, mint reggeli előtt elugrani a pékségbe, de akik vállalják a több órás elkészítési módot, a rákészülést, azok úgy gondolják, ezzel is vigyáznak a családjuk egészségére, mert azt mondják, ha megfelelően tenyésztett kovásszal készítik a kenyeret, az sokkal kevésbé fogja megterhelni a szervezetünket, mint a bolti fehér kenyér.
Akárhogy is nézzük, kenyér nélkül nehéz élni. Úgy szoktuk meg az étkezést, hogy annak alapvető eleme a kenyér. Készüljön az gabonaalapú, vagy nem gabonaalapú lisztből, mindenki saját meggyőződése szerint választ, de az biztos, hogy szeretünk kenyeret enni. Persze, hozzá kell tenni, hogy az elmúlt 13 év alatt 33 százalékkal csökkent Szerbiában a kenyérfogyasztás. A fejenkénti 101,5 kilogrammról 66,7 kilogrammra csökkent az éves fejadag.
