Amikor megtalált a feladat, valójában egyszerű volt kitalálnom, merre induljak, hiszen tudtam, csodás ruhákat készítenek Topolyán az Erika varrodában. A kis utca udvarában található műhely tulajdonosa, Tóth Erika kedves, közvetlen, jó kedélyű hölgy, aki nem utolsósorban mestere a tűnek, a cérnának, a szabásnak-varrásnak. A túl hosszú vagy túl bő szárú nadrágok problémáját könnyedén megoldja, szűkít, átalakít, méretre szab, sőt egyedi elképzeléseket is megvalósít megfizethető áron, így akkor is érdemes hozzá fordulni, ha álmaink ruháját szeretnénk megvarratni. Ezért kissé meglepődve hallgattam, hogy milyen kacskaringós út vezetett a saját varrodáig.
– Kulturológiát végeztem Szabadkán, szervezés szakon, mindig is nagyon vonzott az irodalom, a művészetek, ez volt a fő érdeklődési köröm, de úgy alakult a sors, hogy amikor férjhez mentem, munkát kellett keresnem. Habár előtte dolgoztam a helyi rádióban, a könyvtárban is, amikor a topolyai Petőfi cipőgyárban nyitottak egy új műszakot, oda jelentkeztem. Bőrön tanultam meg varrni, ami tudvalevő, hogy teljes precizitást igényel. Elejében a hazai piacra szánt, egyszerűbb modelleket varrtunk, az egész műszak velem szinte egykorú fiatal volt, nagyon jól összehangolódtunk. A sors ismét közbeszólt, valamilyen szinten irányított engem. Sajnos édesanyám meghalt, utána édesapám is, és kénytelen voltam a kisgyerekeim miatt otthagyni a foglalkozásomat, a cipőipart. Négy évig otthon voltam, a gyerekeket neveltem. Közben jöttek a nehéz évek, a gyerekek nőttek, munka után kellett néznem, és Topolyán egy privát varrodában kezdtem el varrni. Ljubica Božanićnak volt butikja, ő sok mindenre megtanított, „amíg a tű mozog, addig van kereseti lehetőség”, mondta, és megszerettette velem a szakmát. Közben az Elegant varrodájában nyílt lehetőség, hogy állandó munkaviszonyt létesítsek. Sokat dolgoztunk, sokszor 6-tól 6-ig tartó munkaidővel, külföldre gyártottunk különböző ruhákat. Mivel butikból érkeztem, erősebb fázisokat tudtam vállalni a sorozatgyártásban, de ismét tanultam valamit, a mai napig szeretek újat tanulni. Érdekelt minden, és megtanultam a fortélyokat, amelyek ehhez a szakmához szükségesek. Aztán ebben a cégben is nehéz évek jöttek, kis fizetés, kevés munka, és adódott egy lehetőség: Budapestre egy kisebb csoport az Elegantból kiutazott, ahol szintén szalagmunkát végeztünk, ez is egy tapasztalat volt. Továbbra is bedolgoztam a butikba, időnként két-három helyre is dolgoztam. Majd egy kis szerencsével ismét váltottam, ugyanis nyílt Topolyán egy menyasszonnyiruha-kölcsönző, a tulajdonosnak Belgrádban divatháza volt. Ez két évig működött, mint varrónő és kereskedő dolgoztam, a méretvétel is fontos része volt a munkának, a korrekciók. Azért is jó volt, mert megismerkedtem a kereskedelemmel. Aztán ez becsukott, és aki kiadta a helyiséget, ajánlotta, hogy nyissak varrodát. Először nagyon tiltakoztam, mert nem tudtam elképzelni, hogy tudok majd önállóan érvényesülni. Topolya központjában, de egy mellékutcában van a lokáció, féltem, hogy nem lesz munkám. 2005 áprilisában mégis megnyitottam a varrodát hivatalosan, és csak két hétig tudtam egyedül dolgozni, mert annyi munkám lett. Két hét után Szalma Anasztáziával folytattuk a munkát, aki azóta is velem van – mesélte a kezdetekről Erika.
Nem vagyok rest éjszaka vagy hajnalban bejönni a varrodába – mondja a topolyai Tóth Erika (Móricz Ildikó felvétele)
– Rengeteg varrnivalóm van a kezdetektől, évekig szabadságon nem voltam. Azóta is igyekszem a munkámat nagyon jól elvégezni, mindenkinek a kívánságát tiszteletben tartani, a kéréseket teljesíteni. Nagyon sok szép ruha került ki a varrodából, van egy kis címkém, több mint 5000-et varrtunk fel eddig. Mondhatom, hogy világszerte viselik a ruháinkat, például egy kanadai család, amikor hazajönnek, itt varratnak, Németországból többen járnak rendszeresen hozzánk, Belgrádban is kialakult egy vevőkör. Mi nem sorozatgyártást végzünk, hanem személyre szabott, egyedi ruhákat készítünk. Van egy belgrádi ügyfél, aki nálunk varrat, aztán a saját címkéjével látja el, havi szinten öltönyöket készítünk neki, hiszen nemcsak nőknek varrunk, hanem férfiaknak is – mesélte Erika, majd elárulta, hogy a kezdetekben kapott segítséget a munkaközvetítőtől mint pályakezdő nő, három évvel ezelőtt pedig a Prosperitati Alapítvány támogatásával megújult a varroda, két varrógéppel, egy endlizőgéppel és egy új, modern vasalóval.
– Azt is mondhatom, hogy a szakmát az édesanyám tukmálta rám. Azzal a kis varrógéppel kezdtem, amit 18 éves koromban kaptam a szüleimtől, és ezzel dolgoztam nagyon sokáig, hogy vehessek egy kis endlizőt. Most hat varrógépem van a különböző igények kielégítésére, trikóra, láncöltésre. Hárman dolgozunk, két varrónő és én, Anasztázia és Kovács Anna. Igyekszem jó hangulatot teremteni, tiszteljük egymást, közösen kirándultunk néhányszor, Újvidékre a Fashion Weekre is együtt mentünk.
Erika elmondta, hogy a legzsúfoltabb időszak a varrodában az április–május, a bankettek, a végzős diákok miatt, viszont folyamatosan van munkájuk, még a világjárvány idején is volt. Népviseleteket készítettek a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központnak, valamint hosszú évek óta a Vuk S. Karadžić Szerb Művelődési Központnak is varrnak, Csantavérre, Székelykevére is készült népviselet.
– A zsinórozást is megtanultuk, és most már nemcsak népviseletekhez használjuk, hanem egyedi darabokat készítünk vőlegényeknek vagy éppen ünnepi alkalmakra férfiaknak, legutóbb épp egy állami kitüntetéshez, amelyet Budapesten vettek át. A templomba terítőket varrtunk nemrégiben, a múzeumba egy kiállításra, Szivácra színházi előadáshoz készítettünk kosztümöket.
Erikát a környezetében úgy ismerik, hogy amellett, hogy vidám és kedves, nagyon nagy munkabírású.
– Az ünnepek előtti időszak nagyon nehéz, akkor vagyok ideges, ha torlódik a munka, de szeretném, ha minden elkészülne időre. Ezt én úgy szoktam kivédeni, hogy igyekszem nem az utolsó pillanatra hagyni, ilyenkor nem vagyok rest éjszaka vagy hajnalban bejönni a varrodába, szabni, varrni. Amikor érzem, hogy gond lehet, akkor önszorgalomból is kipótolom a munkaidőt. Karácsony előtt is van zűrzavar, sokan hazajönnek külföldről, már korábban be is jelentkeznek, akik szeretnének karácsonyra, újévre ruhát varratni, ezeket nagyon gyorsan kell elkészíteni. Most egy család Dubajból volt itthon a szülőknél, a kislánynak varrtunk szürke csillogós ruhát, hozzá fehér kiskabátot, az anyukának szintén fehér kabátot, a képek még sajnos nem érkeztek meg, mert karácsonykor ott fogják felhúzni, ami majd kikerül a falamra, ahol a különleges megrendelések fotóit állítom ki.
Ami jellemző még a karácsonyi előkészületekre, a függönyvarrás, asztalterítők, konyharuhák ajándékozás céljából, közben decemberben az újévi ruhákat is készítik.
– Régebben a szilveszter nagyobb attrakció volt, most úgy érzem, hogy sokan a már meglévő darabok közül választanak. Az igényes megrendelők azonban továbbra is jönnek, mondják, minek szaladozzanak üzletről üzletre, úgysem találnak olyat, amit elképzeltek, itt viszont az ő igényeiknek, ízlésüknek megfelelő ruhát kapnak, és abban jól érzik magukat. A mottóm, hogy innen csak elégedetten távozhat a megrendelő. Azt vettem észre, hogy a ruhák hozzák a következő ügyfelet, egy szép ruha akár két új megrendelést is hozhat. A nyolcadikos lányok az első korosztály, akik jönnek, elsőáldozásra jobban fiúknak varrunk öltönyöket. Vannak visszatérő ügyfeleim, akinek nyolcadikban varrtam, majd a középiskolai ballagásra és aztán az egyetemi diplomához, ez megnyugtató érzés a számomra, mert jelzi, hogy elégedettek a munkámmal. Nem igazán tudnám megmondani, mi az aktuális divat, a retró, vagyis az évtizedek előttről visszakacsintó szabásvonalak figyelhetők meg. Eddig messzemenően divatosabb volt a csipke, most a halpikkelyes csillogó ruhák, az örök fekete dominál, de a fehér szín is.
Arról is érdeklődtünk, a gazdasági válság mennyire érződik a varroda munkáján.
– Ezek a munkák a „kedvenceink”, vannak nagy átalakítások, amikor szűkíteni kell, az annyira nem is gond, hanem amikor bővíteni, foltozni kell, és sajnos egyre több ilyen munkánk van. Megállapítottuk, hogy egyre kevesebben vesznek új nadrágot, amit azelőtt csak rövidíteni hoztak esetleg újonnan, most a cipzárcsere kabáton, nadrágon, foltozás is megjelent. Egy kabátot természetesen nem kell eldobni, ha elromlik a cipzár, de néha hoznak olyan ruhadarabokat is, amelyeket már nem kellene javítani.
A varroda már ünnepi díszben várt bennünket, végül azt kérdeztük Erikától, hogy a feszített munka után milyen otthon a karácsony.
– Mi tizenegyen vagyunk a családban, van egy fiam és egy lányom, öt unokám, és nagyon szép családi karácsonyaink szoktak lenni. Ha isten is úgy akarja, akkor jövőre már tizenketten leszünk a karácsonyfa körül. Karácsony estéjén vagy napján van nálunk az összejövetel, én szoktam főzni, a lányom meg a menyem sütnek kalácsot, összefogásban készül az ebéd vagy a vacsora, az unokák boldogsága a legfontosabb, az ajándékozáson túl az a fontos, hogy együtt legyünk, és jól érezzük magunkat. Jókat eszünk, nevetünk. Ünneplőruhát veszünk fel, a piros Mikulás-sapka is előkerül a közös családi fotóra.
