A bácsgyulafalvi Horváth Gyula évtizedeken keresztül külföldön élt és dolgozott. Folyamatos honvágy gyötörte és nyugdíjas éveire megfogalmazódott benne a felismerés: haza kell térni Telecskára-Bácsgyulafalvára. Gyula nem pihenni, hanem tenni érkezett szülőfalujába.
A Csárda hangulatos beltere
Megboldogult párjával közös álmukat jött valóra váltani: megnyitotta a Paprika Csárdát a faluban, ahol hosszú ideje nem üzemel vendéglátóipari egység, ahonnan folyamatos az elvándorlás, de az itthon maradtak nem hagyják el magukat és a szabadságra hazatérő külföldi vendégmunkások is legalább ünnepekkor hazajárnak. A nevéről is sejthetően autentikus Csárdának köszönhetően immár van hova betérni egy-egy hangulatos nosztalgiázásra vagy jövőtervezésre, utánozhatatlan hazai ízek és enteriőr mellett. Horváth Gyula örömmel osztotta meg velünk a bácsgyulafalvi Paprika Csárda, vagyis a saját történetét.
Horváth Gyula és élettársa, Kornélia
Úgy tudom, több évtized külföldi tartózkodás után tért haza szülőfalujába. Mit jelent önnek Bácsgyulafalva?
– Életem során a bölcs mondás vezérelt: sohase feledd, honnan jöttél! Telecskán-Bácsgyulafalván nőttem fel, Zomborba jártam gimnáziumba, egyetemre pedig Újvidéken. A sors úgy hozta, hogy családommal Bécsben és Budapesten is éltem, de tulajdonképpen a falut csupán fizikailag hagytam el időről időre. A szüleimtől kapott neveltetésnek köszönhetően tisztelem az időseket, az elődöket, szeretem az egykori iskolatársaimat, barátaimat. Ebből kifolyólag is folyamatosan honvágyam volt.
Terítéken a sültek
Hogyan jutott el a Paprika Csárda megnyitásának ötletéig?
– Az ötlet úgy tizenöt évvel ezelőtt fogalmazódott meg. A párommal, aki azóta sajnos nincs már az élők sorában, azt terveztük, hogy öreg napjainkra a faluban egy olyan helyet alakítunk ki, ahol találkozni tudnak egymással az emberek, közösen tudunk nosztalgiázni, de jövőt építeni is.
Külföldön jogi tanácsadással, tolmácsolással foglalkoztam, továbbá tevékenykedtem az üzleti élet területén. Már nyugdíjba vonulásom előtt elhatároztam, hogy majd a szülőfalum fejlesztésén dolgozom, az itt élők jobb sorsáért szeretnék tenni.
Hogyan zajlott a nyitási folyamat, voltak-e nehézségek?
– A Paprika Csárda megnyitása meglehetősen lassú folyamat volt és annak professzionális üzemeltetése nagy kihívást jelentett. Egyedül nem is tudtam volna végigvinni. Az égieknek köszönve újból megjelent az életemben a négy évtizeddel ezelőtti szerelmem. Kornélia a pedagógusi végzettsége mellett vendéglátós gyakorlattal és hatalmas gasztronómiai tudással rendelkezik. Ő volt az, aki beindította a Csárda mára igen népszerű konyháját. Jómagam inkább az üzleti, a marketing részét viszem a vállalkozásnak.
Nyitva áll a Paprika Csárda kocsiderékból készült ajtaja
Milyen módon történik a működtetés, kikből áll a vendégkör, milyen ételeket szolgálnak fel?
– Büszkén mondhatom, négy állandó alkalmazottunk van. A pandémia nehéz időszakában is megőriztük ezt a létszámot.
A csárda kocsiderékból készült ajtaja minden látogató előtt nyitva áll. A teraszon úgy a fiatal, mint az idős vendégek szívesen tartózkodnak, egy-egy étel vagy ital mellett. A pizzát kedvelő fiatalok inkább a pincét látogatják, míg az éttermi, földszinti részben sokszor látunk vendégül családokat is. Itt, amikor a körülmények engedik, sor kerül rendezvényekre, mint például bérmálkozási, elsőáldozási, keresztelői, születésnapi ünnepségre vagy üzleti találkozóra.
Ételeink a múltat, az eredeti magyar konyhát idézik meg, de figyelmet szentelünk az úgynevezett újabb ízeknek is, a kímélő falatoknak és a hagyományos eljárással készült fogásoknak egyaránt. Így nálunk mindenki találhat az ízvilágának megfelelő ételt. A napi menün kívül népszerű fogás a csárdatál, a marhapörkölt, a pacal és a családi receptek alapján sütött pizza. Az ételek minőségi alapanyagaira külön hangsúlyt fektetünk, ezeket elsősorban a helyi és a zombori piacon szerezzük be.
El kell mondjam, a Csárda akár múzeumként is működhetne, hiszen a berendezés olyan eszközökből tevődik össze, mint nyergek, parasztkocsi és vetőgép. Dekorációként pedig múltat idéző tárgyak szolgálnak: fonott kosár, régi vasaló és kocsikerék. Ezeket a tárgyakat a falu lakóitól kaptam, gyűjtöttem össze, ők eddig a padláson őrizték ezeket a ,,kincseket". A tárgyakon szükséges felújításokat az adományozókkal közösen végeztük.
A híres csárdatál
Azon túl, hogy a Csárda megnyitásával, üzemeltetésével felpezsdítették a bácsgyulafalvi mindennapokat, a közösségi életet, hangsúlyt fektetnek a jótékonyságra is. Úgy tudom, egy év alatt közel kétezer adag ételt adományoztak...
– Az élettársam, Kornélia ötlete volt, hogy hétvégenként ételt vigyünk ki a faluban élő rászorulók részére. Ez az akciónk azóta is rendszeres.
A fentiek olvasatában világosan látszik, a megőrzés és az újítás közötti egyensúlyra törekednek. Milyen további terveik vannak?
– Nemrég az egyik barátunk tizenhárom éves kisfia a szüleivel történő ebéd közben azt mondta: ,,Anya, ez a csárda lesz az én kedvenc helyem!" Nagyon fontos számunkra a törzsvendégkör kialakulása, de emellett szeretnénk turistákat is a településre vonzani. Éppen mielőtt erre a beszélgetésre jöttem, fogadtam nálunk egy bajai családot, akik kizárólag a Paprika Csárda ízeinek próbájáért jöttek át Magyarországról. Ahogy mesélték, természetesen összekötik a gasztrotúrát kirándulással is, hiszen Nyugat-Bácskában van látnivaló bőven.
Az ilyen és ehhez hasonló kiruccanások igénye mentén a terveim között szerepel egy, a falura jellemző, hagyományteremtő rendezvény létrehozása, a turisták idevonzása is – hallottuk Horváth Gyulától, a bácsgyulafalvi Paprika Csárda tulajdonosától.
