Harmatos hajnal, még a nap is alig bukkant ki a keleti horizonton. A Ludasi-tó Hajdújárás alatti nádasába vezető csapáson egy csapat gyerek baktat, kezükben színes vászontarisznyák. Az álmosság legkisebb jelét sem mutatva arról tanakodnak, vajon mekkora lehet a kora reggeli első madárfogás. Hány fekete bajuszú barkós cinege, tücsökmadár vagy netán a szürkületi portyája során fennakadt lappantyú várja, hogy gyakorlott kezek kiszabadítsák őket a tópart menti nádast keresztben elrekesztő tucatnyi függönyháló valamelyikéből.
Kicsik és nagyok a gyűrűzőasztal körül (Fotó: Gergely József felvétele)
Keskeny palló vezet be a tó sűrű nádasába. A gyerekek azonban már jól ismerik az utat és csak elvétve pottyan be valaki a nád közé, az iszapos vízbe. A pirkadatkor befogott és a finom szövésű, sérülést nem okozó madárhálókból óvatosan kiszabadított tollas apróságok vászonzsákokban utaznak a mérés és jelölés helyszínére, a tóparti gyűrűzőkunyhóba.
Így kezdődött idén, 2023. július 17-én is és hat héten át tartott a Ludasi-tó partján Hajdújárásnál a szokásos madárgyűrűző akció, a nádasban élő, táplálkozó, időszakosan megpihenő, éjszakázó, de állandó mozgásban, vonulásban lévő énekesmadarak befogása, mérése, gyűrűzése, majd útjukra bocsátása.
A NEGYVENEDIK
A szervezett madárgyűrűzés, a vonuláskutatás kezdete 1984-re nyúlik vissza, ekkor egy lelkes kis csapat, köztük e sorok írója, összefogott április végén, és a május elsejei ünnepeket is kihasználva tíznapos madárgyűrűző akciót szervezett Hajdújárásnál, a Ludasi-tó mellett. A tópartot övező nádszegélyben sokféle énekesmadár fordul elő egész évben.
– Az elmúlt aszályos éveket követően az idei tavasz csapadékosabb volt. A több táplálék sikeresebb költést eredményezett. Tavaly a rendkívüli aszály nyomán a nádszegélyben fellépő vízhiány lemérhető volt a nádi énekesmadarak kor- és fajösszetételén is. A szokásosnál több volt az öreg madár, és kevés a fiatal. Nyáron a napi madárfogás többségét négy faj teszi ki, ezek a cserregő- és a foltos nádiposzáta, a nádi tücsökmadár és a barkós cinege – kezdte beszámolóját a madárgyűrűző tábor munkájáról Szekeres Ottó, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őrszolgálatának vezetője, aki annak idején még általános iskolás korában kezdett ismerkedni a tó madárvilágával. Idővel a madarászat, a természetvédelem a hivatásává vált.
Nádi rigó a hálóban várja a szabadulást (Fotó: Gergely József felvétele)
– A csilingelő hangú barkóscinegék állománya az elmúlt évek stagnálása után idén ugrásszerű növekedést mutat. Kiemelkedően jó volt a nádi énekesmadarak szaporulata. A barkósok száma a 90-es évekhez hasonlítható, amikor 600–800 barkóscinegét fogtunk és jelöltünk egy-egy akcióban – mondta a madarak szakavatott ismerője.
HATSZÁZ MOCSÁRI TEKNŐS
A madárgyűrűzés mellett az elmúlt évtizedekben botanikai, rovartani és herpetológiai (hüllőkutatás) kutatások is folytak. A Ludasi-tó egyre jobban elmocsarasodó – a nádszigetek egyre terebélyesednek a nyílt, szabad vízfelület rovására – vizében szép számban él a Vajdaság vizeiben egyedül őshonos mocsári teknős. Az idei, 40. táborban is folyt a mocsári teknősök befogása és jelölése. Grabovác Dávid már a kezdetetektől részt vett a mocsári teknősök állományfelmérésében:
– Az idei nyári táborban immár a 600. mocsári teknőst fogtuk be és jelöltük meg. A madaraktól eltérően nem rakunk rájuk semmilyen fém lapocskát, sorszámot vagy más jelzéseket. A teknősök páncélja csontlapocskákból épül fel, és egy kidolgozott kódrendszer alapján reszelővel apró bevágásokat készítünk a teknőspáncél peremén, ami tartósan megmarad a mocsári környezetben is.
A 40. nyári tábor utolsó, hatodik váltásában Kalocsa Béla és csapata gyűrűzött (Fotó: Gergely József felvétele)
A tóban elhelyezett haldarabokkal, vagy más húsfélével becsalizott drótból vagy halászhálóból készült varsákkal fogjuk meg a mocsári teknősöket. Volt szerencsénk visszafogni néhány olyan teknőst, amiket még a felmérés kezdetén, tizenöt évvel ezelőtt jelöltünk. Ez is azt bizonyítja, hogy a hosszú életű szárazföldi teknősök mellett a vízi rokonaik is szép kort élnek meg. Az évek során összegyűjtött adatokból következtetni tudunk a ludasi teknősállomány korösszetételére és a populáció méretére is – mondta Grabovác Dávid, a Riparia Természetbarátok Egyesületének aktivistája.
A teknősök a tó körüli területeken földbe, homokba vájt üregekbe rakják tojásaikat. Ezek a költőhelyek veszélyben vannak, a rókák és a borzok sokat kiásnak és megdézsmálják a tojásokat. A teknősök akár száz méterre is eltávolodnak a tótól tojásrakás céljából, ahol már mezőgazdasági művelés folyik és elpusztulhatnak a tojások.
A KEZDETEK
Kezdetben, 1987-ben, amikor a Ludasi-tó partján megalakult a Csornai Richárd gyógyszerész, ornitológus nevét viselő Ökológusok Egyesülete, e civil szervezet vállalta fel a nyári környezetvédelmi-kutatótáborok, a madárgyűrűzés szervezését. Nagy népszerűségre tett szert a Ludas-tavi tábor, nyaranta száznál is több fiatal, diákok, egyetemisták vették ki részüket a madártani, botanikai, rovartani és egyéb kutatómunkából.
Csakhamar, 1989-ben megalakult Újvidéken a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület, amelynek tagjai aktív szerepet vállaltak a madárvonulás-kutatásban is. A 90-es évektől egymás után alakultak a környezetvédő civil szervezetek, szinte minden faluban létre jött hasonló profilú egyesület.
1992/93-ban a háborús és hiperinflációs években, Jugoszlávia felbomlásával, Horvátország kiválásával a zágrábi madártani központ tovább nem biztosította az alumínium jelölölő gyűrűket. Nem volt mit tenni, a magyarországi kollégák segítségével, magyar gyűrűkkel folytattuk a munkát. Magyarországi gyűrűzők is derekasan kivették részüket a vonuláskutatásból. A nyolcvanas évek végétől éveken át dr. Csörgő Tibor magyarországi ornitológus és csapata segítette a Ludasi-tó partján működő madárvárta munkáját.
Madárgyűrűző csapat a Szúnyogcsárdánál a nyolcvanas évek végén, állnak: Dózsai József, Matija, a csősz, Rudi, a szakács, dr. Csörgő Tibor, ülnek: középen Gergely József, tőle jobbra Horváth Flórián, bal szélen Irsai Ákos, elől fűben Mitov Szasa
Hogy ne szakadjon meg a vonuláskutatás Szerbiában, 1994-ben a Belgrádi Természettudományi Múzeumban megalakult a gyűrűző központ, ettől kezdve a honi madárgyűrűző táborok és madárgyűrűző vizsgával rendelkező egyének innen igényelhetnek gyűrűket a madarak és denevérek jelölésére. A gyűrűellátás egyes években akadozott, de jelenleg elfogadható szinten van, bár döcögős a központ állami finanszírozása.
A Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátum kezelője a Palics–Ludas Közvállalat, amelynek a védelmi-kezelési feladatok mellett a védett területek kutatása is a feladata. Ezért a nyári környezetvédelmi-kutatótáborok finanszírozásából kiveszi a részét. 2009-től a szabadkai Riparia Természetbarátok Egyesülete a nyári táborok társszervezője.
A koronavírus-járvány idején hivatalosan nem lehetett meghirdetni a hajdújárási madárgyűrűző tábort, de kisebb csoportokban ekkor is folyt a nádiposzáták és egyéb énekesmadarak jelölése. A negyven madárgyűrűző akció során közel 150.000 madarat sikerült megjelölni. A gyűrűzött fajok száma pedig meghaladja a 130-at. Számos példány került újból kézre külföldön, volt olyan ludasi cserregő nádiposzáta, amely a nyugat-afrikai Csádig meg sem állt, itt elpusztulva találták meg francia szerzetesek és visszaküldték a gyűrűt a Belgrádi Természettudományi Múzeum címére.
ÚJ FAJOK A TAVON ÉS KÖRNYÉKÉN
A bajai Kalocsa Béla már a nyolcadik X-et tapossa, de továbbra is aktív terepmadarász és gyűrűző. Az ő csapatában sok fiatal madarász sajátította el az énekes madarak fajmeghatározását, a mérési és jelölési módszereit. Az idei negyvenedik nyári tábor utolsó, hatodik váltásában Béla és csapata gyűrűzött.
A pásztorgém reggelije a Ludasi-tó mellett (Fotó: Gergely József felvétele)
– Több mint tíz éve már, a Riparia Természetbarátok Egyesülete a nyári hathetes gyűrűzőmunkát kiterjesztette az őszi, októberi vonulásra is. A nyári gyűrűzőmunka egy hónap szünet után októberben folytatódik, és ekkor is szívesen jövünk Hajdújárásra. Több észak-európai faj ilyentájt vonul át a Kárpát-medencén és a nádasokban is megpihennek. Október közepén 2013-ban például sikerült megfogni a Ludasi-tó nádszegélyében a Közép-Európában csak elvétve előforduló ritka törpesármányt, aminek korábban mindössze egy szerbiai adata volt.
A jelölt mocsári teknősöket szabadon engedik (Fotó: Gergely József felvétele)
A nádi énekesmadarak befogása és gyűrűzés mellett próbálkozunk ragadozó madarak, vércsék, ölyvek stb. befogásával is, amihez nagy szemátmérőjű hálót, csalimadárnak pedig baglyot, műuhut használunk. A ragadozó madarak nem kedvelik a baglyokat, ha meglátják a műuhut, lecsapnak rá, megpróbálják elzavarni és ilyenkor a közelben álló hálóba is beakadhatnak – mondta a tapasztalt madarász.
A madarak mellett a nappali és éjszakai lepkék kutatása is szép eredményeket hozott. Új fajt, a vérfű-hangyaboglárka állományát sikerült felfedezni 2012-ben a Szelevényi Puszták Speciális Természeti Rezervátumban. A növények közül meg kell említeni a Ludasi-tó nádszegélyét övező füves kaszálón élő kígyófüvet, amely csak itt honos. Az évek alatt gyűjtött értékes adatok felhasználásával a Palics–Ludas Közvállalat hatékonyabb természetvédelmi kezelési terveket tud kidolgozni.
