Küldetésük a művelődés

Eseménydúsan telik a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület idei éve, jubileumi ünneplések és megemlékezések teszik különlegessé a mindennapokat. Az idén 125 éves az egyesület – hiszen az elődjének számító iparos dalárda 1898-ban alakult meg –, emellett 100 éve hunyt el Lányi Ernő, a nevét pedig 60 évvel ezelőtt vette fel az intézmény. Nagy megtiszteltetés is érte nemrég az egyesületet, rangos magyar állami elismerésben, Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesült, a nemzeterősítésben betöltött fontos szerepéért. A díjat Mihályi Katalin, a Lányi Ernő IME elnöke vette át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Potápi Árpád János államtitkártól. Az ünnepélyes díjátadót a budapesti Hagyományok Házában tartották meg.

Mihályi Katalin a lapunk számára azt hangsúlyozta, hogy a díj a 125 évről szól, mindenkiről, aki éltette, megőrizte a Lányi Ernő IME-t, és mindazokról, akik tagként részt vettek a tevékenységében.

Mihályi Katalint arról is megkérdeztük, hogy mi tartotta életben a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületet 125 éven keresztül:

– Nagyon sokat gondolkodtam már ezen, hogy ennyi évtizeden, ennyi generáción keresztül mi őrizte meg az egyesületünket: elhivatottság, makacsság, a magyar kultúra feltétlen szeretete? Bizonyára mindhárom munkált elődeinkben: nemcsak az egykori szabadkai magyar szorgos iparosmesterek, a dalárda alapítói, hanem azok is, akik az 1920-as, 1930-as, vagy az 1940-es, 1950-es években – amelyek cseppet sem voltak egyszerűek a nemzeti kisebbségek számára – megőrizték az egyesületet. Varga Péter, a neves karnagy, zeneszerző 1957-ben csatlakozott az egyesülethez, és vezette a kórust, később a népdalkört majd fél évszázadon keresztül. Az ő igazi értékek iránti elkötelezettsége, bátorsága kellett ahhoz, hogy hatvan éve, 1963-ban a kezdeményezésére a dalegylet felvegye Lányi Ernő, az 1923-ban elhunyt nagy zeneszerző, zenepedagógus, karnagy nevét. Varga Péter tanár úr mellett dr. Miklenovics Tibort, tiszteletbeli elnökünket is meg kell említeni, aki több mint három évtizeden át intézte a Lányi ügyes-bajos dolgait. Gubena Imre majd öt évtizede énekel a Lányiban. A Szöllősy Vágó házaspár szintén maradandóan rányomta bélyegét a Lányi arculatára: Szöllősy Vágó László volt az, aki művészeti vezetőként a népzene, a néphagyományok mellé a történelmi emlékezetünket, érdekes személyiségekkel való beszélgetéseket, egy kis komolyzenét, de akár egy kalap-divatbemutatót is „becsempészett” az egyesület életébe, színesítve azt. Az ő ötlete nyomán rövid ideig még dobegyüttes is működött itt. Jelenleg négy szakosztályunk van: a Veronika népdalkör, a Gránátalma hímzőszakkör – ezek tevékenységi körének leírása nem igényel bővebb magyarázatot –, az ARGARÓ együttes, amely irodalmi összeállításokkal, megzenésített versekkel lép fel, és a Hang Klasszikus Zenei Társulat, amely a zenede tanáraiból alakult, és amely Lányi Ernő, Csáth Géza és más szabadkai és nem szabadkai zeneszerzők műveit játssza – hallottuk Mihályi Katalintól, aki a díj jelentőségére is kitért.

– A Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj az évfordulók évében is nagy megtiszteltetés, ugyanakkor ilyenkor azon is eltűnődik minden kitüntetett: mit lehetett volna még letenni a közösség asztalára, mit lehetett volna többet, jobban csinálni. Sebők Valéria és a Gránátalma hímzőszakkör számos kárpát-medencei szintű, anyaországi rangos díjat hozott az elmúlt 9 évben az egyesületnek, a Veronika népdalkört, az ARGARÓ együttest, a Hang Klasszikus Zenei Társulatot is előszeretettel hívják különféle fellépésekre, a vendéglátók tudják, színvonalat képviselnek. Mi városi művelődési egyesület vagyunk, irodalmi rendezvénnyel, színházi, komolyzenei, képzőművészeti eseménnyel is, de ragaszkodunk a hagyományainkhoz, a magyarságunkhoz, a klasszikus értékekhez – mondta Mihályi Katalin.

MŰVÉSZETEKKEL AZ ÖSSZETARTOZÁSÉRT

A Lányi-tagok és a csoportvezetők is nagyrészt úgy kerültek az egyesületbe, hogy meglátogattak egy-egy rendezvényt, és annyira magával ragadta őket a Lányi-egyesületre jellemző szinte már családias, baráti hangulat, hogy egyből megérezték, ez egy hely, ahova érdemes tartozni. Jónás Gabriella színművésznő, a Lányi Ernő IME művészeti vezetője, az ARGARÓ együttes megálmodója, létrehozója is először csak a nézőtéren foglalt helyet:

– 2013 őszén léptem be először az egyesület székházába, Póka Éva kolléganőm vendégjátékát néztem meg. Az előadás után megismerkedtem dr. Miklenovics Tiborral, az akkori elnökkel, és Miklenovics Aranka szervezővel, műsorvezetővel, a csupa nagybetűs MINDENESSEL, akik a Szöllősy házaspár halála után minden tudásukkal, tapasztalatukkal, szeretetükkel kormányozták a Lányi hajóját. A következő időszakban rendszeresen látogattam a rendezvényeket, a Veronika Népdalkör, a Citerások fellépéseit, a beszélgetős műsorokat, a régi szakmákat bemutató beszélgetéseket. Egy-egy alkalommal, majd egyre többször versmondással is felléptem ezeken az esteken. Szinte egyértelművé vált, hogy zenés-irodalmi estékkel is bővíteni lehet a repertoárt. Így jött létre az ARGARÓ együttes. Ez egy betűszó, amely három név rövidítéséből állt össze. AR(Aranka), GA(Gabriella), RÓ(Róbert, Szabó Róbert szabadkai pedagógus, zenész, dalszerző). Később kibővült a csoport Torok Orsival, a citerazenekar vezetőjével és alkalmanként Molnár Zoltán Újvidéken élő színművész is fellépett velünk.
Művészeti vezetővé akkor váltam, amikor Mihályi Katalin meghívására elnökségi tag lettem. Minden szakosztály vezetőjének pontos terve van a működésről. Ezt az elnökség hangolja össze, és ha úgy nézzük, tulajdonképpen minden csoportvezető művészeti vezető is egyben. Hála és köszönet Muhi Melindának, aki már hosszú ideje a munka dandárját végzi. Egy 125 évre visszatekintő egyesület igencsak figyelemre, tiszteletre méltó. Örülünk hímző asszonyaink, a Gránátalma kör nemzetközi sikereinek, elismeréseinek, valamint legfiatalabb, legújabb csoportunk, a Hang Klasszikus Zenei Társulat szabadkai, vajdasági fellépéseinek, koncertjeinek. A Lányi Ernő IME ötvözi és életben tartja mindazt, ami erősíti, ápolja gyökereinket, jelenünket, és biztatást ad a holnapunkhoz – fejtette ki Jónás Gabriella.

A NÉPDALOK SZÁRNYÁN

Muhi Melinda, a Veronika Népdalkör csoportvezetője, tanítványként került a Lányi Ernő IME-be:

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy Szöllősy Vágó László engem választott ki csoportvezetőnek. Tulajdonképpen a tanítványa voltam, a feleségével, Szöllősy Vágó Veronikával indítottak el ezen az úton. A kilencvenes évek első felében Veronka néni előadást tartott az iskolánkban a népdaléneklésről, és azzal felcsigázta az érdeklődésemet. A Lányi múltját tekintve nagy nevekkel találkozhatunk, mások mellett Varga Péter karnagyéval, akit Szabadkán valószínűleg minden zenekedvelő ismert. Akkoriban a komolyzene állt a középpontban. A halála után érkezett a Lányiba a Szöllősy Vágó házaspár, és mindketten nagy népzenei múlttal rendelkeztek. Miután Veronka néni elhunyt, az emlékére felvettük a nevét, egyébként pedig a veronika egy virág neve is. A népdalkört egy ideig együtt vezettük Laci bácsival, jómagam tizenhárom éve vezetem – tudtuk meg Muhi Melindától, akit a tagságról, a működésükről is kérdeztünk.

– A népdalkör tagsága főleg szépkorúakból áll, így egy idő után valakiknek már megterhelővé válnak a fellépések és az utazások. Nemrég azonban új tagokkal bővültünk, jelenleg 22-en alkotják a népdalkört, annyian lettünk, hogy már két sorban kell felállnunk az énekléshez. Erre büszkék vagyunk még akkor is, ha nem könnyű ennyi főre megszervezni az utazásokat. Megerősödött a csoport és néhány férfi énekesünk is van. A népdalkörünk nagyon szorgalmas, minden héten gyakorolnak, a tagok közt barátságok szövődnek, születésnapokat ünnepelnek együtt, még bálokba is együtt mennek. Örülök neki, hogy habár fiatalabb vagyok, mégis elfogadtak. Most a Kóta minősítőre készülünk, amit októberben Csókán tartanak meg, de az őszi időszak a kórustalálkozókról is szól. Főleg vajdasági népdalokat énekelünk, Bodor Anikó elveit követjük, miszerint míg nem ismerjük meg a saját népzenénket, ne akarjuk más nép zenéjét énekelni. Mint az kiderült, a vajdasági magyar népzene egy valóságos kincsesbánya. Szinte folyamatosan rábukkanunk újdonságokra, érdekességekre. Különösen azóta, hogy a vajdasági Hagyományok Háza Hálózat elkezdett népdalkörvezetőknek továbbképzéseket szervezni. A Covid után most ismét egyre több a kórustalálkozó, és ott is hallunk új dalokat, legalábbis ami számunkra újdonság. Nekem személy szerint a nyugat-bácskai népdalok a kedvenceim, a gombosi, a kupuszini, a doroszlói, de szeretjük a horgosi, a moholi, a Tisza menti, a zentai, az adorjáni dalokat is, és még sorolhatnám. A Covid nekünk jót is hozott. Akkortájt egy erdélyi turnéra adtunk be pályázatot, amit megnyertünk, az utazás azonban a járvány miatt meghiúsult. A pályázatnak viszont eleget kellett tenni, így egy vajdasági körútra mentünk. Ellátogattunk azokra a településekre, amelyek dalait énekeljünk, hogy megismerkedjünk az ottaniakkal és betekintést nyerjünk az életükbe. Ez nagyon hasznosnak bizonyult a számunkra, ezért azt gondoltuk, hogy folytathatnánk. Azóta is pályáztunk a Csoóri Sándor Alapnál erre a programunkra, hogy a működésünk ne csak abban merüljön ki, hogy eléneklünk néhány népdalt – hallottuk Muhi Melindától.

MINDEN, AMI KLASSZIKUS

A Hang Klasszikus Zenei Társulat viszonylag új csoportosulásnak számít, a vezetője, Németh György zongoraművész, még diákként lépett fel az egyesületben:

– A Hang Klasszikus Zenei Társulat ebben a formában hivatalosan 2020 legelején alakult meg, de már egy évvel korábban is felmerült a létrehozásának ötlete. Tulajdonképpen egy koncertet adtunk, amelyen azokkal léptünk fel, akikkel megalapítottuk. Egy idő után megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne nem hagyni ennyiben. Jómagam több mint tíz éve kötődök az egyesülethez, sokáig fellépő voltam, akkor még Szöllősy Vágó László lelkesített rá. A Hang társulat klasszikus zenével foglalkozik, de szélesebben értelmezve, beleértve akár a klasszikus jazzt vagy rockot, és része a népzene is. Olyan koncertünk is volt, amelyen együtt léptünk fel Zsiga Pál hegedűművésszel és Csonka Ferenc prímással, akikkel összehoztuk a klasszikus és a népzenét. A mi értelmezésünk szerint a Hang Klasszikus Zenei Társulat magába foglal minden olyan zenei stílust vagy műfajt, ami lehet klasszikus, és nem csupán azt, amelyik az emberek tudatában él: a komolyzenét. Emellett a műsorainkhoz, az előadásainkhoz, hozzátartoznak prózai művek, versek is, amiket összefűzünk a zenével, a műsorszámokat pedig gyakran egy téma köré gyűjtjük, így tematikai esteket is készítünk – tudtuk meg Németh Györgytől, aki a társulat feladataira is kitért.

– Mindenképpen fontosnak tartjuk Lányi műveinek a köztudatban való tartását. Ezzel persze mások is foglalkoztak, de talán nem nagyképűség azt mondani, hogy mi vagyunk azok, akik a legnagyobb mértékben összefogtuk a műveit és bemutattuk a nagyközönségnek. Október hatodikán is tartunk majd egy Lányi-estet. Erre Miskolcról is várunk vendégeket, hiszen Lányi az ottani zeneiskola igazgatója is volt, és akárcsak Szabadkán, ott is a megreformálás fontos alakjának számít. Az ő nagysága ebben mutatkozott meg leginkább, hogy helyi szinten jelentős mértékben megmozgatta a zenevilágot. A 115 éves Szabadkai Filharmóniát is ő alapította meg. Lányi mellett foglalkozunk persze más szabadkai, vagy a városhoz kötődő zeneszerzőkkel, a mai idők alkotóival is. A zenét nem tudjuk kiállítani a múzeumban, mint egy festményt. Úgy gondolom, fő feladatunk az, hogy megpróbáljunk eljuttatni minél több igényes zenét minél több emberhez, ebbe pedig bevonni minél több szabadkai zenészt, hogy a közönség lássa és hallja, milyen nagyszerű művészeink vannak. Nemrég tizenharmadszor tartottuk meg a Muzsikáló udvar rendezvényünket, amely az egyik legsikeresebb programunk, évről évre többen jönnek el megnézni. Annak idején Szöllősy Vágó László és Miklenovics Aranka voltak azok, akik létrehozták, akkortájt még középiskolásként vettem részt rajta. A Muzsikáló udvar most is remek lehetőséget ad arra, hogy tanítványok és tanárok együtt lépjenek fel – mondta Németh György.