Törjünk ki az internet fogságából!

Dr. Lehmann Miklós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának dékánhelyettese, tanszékvezető, egyetemi docensa Hogyan neveljük gyermekeinket és tanítványainkat „értő” médiafogyasztóvá? című előadása talán soha nem volt még aktuálisabb, mint napjainkban, hiszen valamennyien tapasztalhatjuk, mennyi veszélyt rejt magában a média világa a felnövekvő generáció tagjai számára, ha nincsenek megfelelő szintű ismeretekkel felvértezve annak legfőbb jellemzőit, működési elveit, illetve hatásmechanizmusát illetően. Az előadó ennek jegyében rendkívül hasznos és praktikus tanácsokat osztott meg a jelenlevőkkel, miközben a témához kapcsolódón több fontos kérdéskört is taglalt, kitérve természetesen azokra a veszélyekre is, amelyek a leginkább érinthetik a gyermekeket.

– Manapság az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az emberek leginkább a különféle internetes oldalakról informálódnak. Olyannyira, hogy a hagyományos hír- és tévécsatornák, sőt még a hírportálok is egyre inkább háttérbe szorultak. Helyettük az emberek többsége inkább a közösségi oldalakat figyeli, és onnan tájékozódik, ott viszont elsősorban azt látjuk, amit az ismerőseink megosztanak, és ezek a tartalmak egyáltalán nem biztos, hogy hiteles és megbízható információkkal szolgálnak számukra. Meg kell említeni az influencereket is, akik tipikusan olyan személyek, akik semmihez sem értenek, viszont mindenről van véleményük, így próbálnak meg befolyásolni másokat, akik azután tovább osztják a meglátásaikat és a nézeteiket. Korábban voltak hírcsatornák, szerkesztőségek, ahol működött egy bizonyos szűrő, amelyen nem minden hír jutott át, éppen ezért azok a források egészen biztosan jóval hitelesebbek voltak. Ma viszont sokkal inkább egymás között terjed az információ, ráadásul ellenőrizetlenül, nem pedig dedikált központokból, valamiféle szűrőn keresztül. Az, hogy a bizonytalan tartalmak jobban terjednek, mint a megbízhatók, elsősorban annak tudható be, hogy az ember egész egyszerűen kíváncsi lény. Nagyon sok minden érdekel bennünket, így minél titokzatosabbnak tűnik valami, annál nagyobb eséllyel kattintunk rá. Az információ termelése pedig egyfajta gazdasági érdekké vált. Ezt kattintásvadászatnak vagy kattintáson alapuló gazdaságnak is szokták nevezni, aminek az alapját az képezi, hogy minél több ember tekinti meg az általunk feltöltött anyagot, annál több pénzt tudunk keresni vele az interneten. Például, minél nagyobb egy YouTube-videó nézettsége, minél többen iratkoznak fel egy csatornára, annál jobban tudja a YouTube is értékesíteni a saját reklámjait a csatornákon keresztül. Azaz mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy sok kattintást szerezzünk és maga a szolgáltató is, a reklámozókról nem is beszélve. Teljesen mindegy, hogy az információ megbízható-e vagy sem, a hangsúly a nézettségen van. Megjelentek ugyanakkor az ún. álhíroldalak is, amelyek kifejezetten arra épülnek, hogy a befolyásolási szándék megvalósítása mellett folyamatosan fenn is tudják tartani magukat. Az igazi probléma az, hogy azokat a tartalmakat, amiket megtalálunk egy-egy ilyen site-on, nagyon sokan gondolkodás nélkül tovább osztogatják a közösségi oldalakon, és ezáltal megállíthatatlanná válik a terjedésük – magyarázta dr. Lehmann Miklós, aki a további kockázatokra is felhívta a figyelmet.

– A következő veszély, amit véleménybuboréknak szoktak nevezni, abból fakad, hogy az ember alapvetően megerősítést keres. Akár az önértékelésünk, akár az egy adott csoporton belüli pozíciónk megerősítése érdekében megpróbáljuk minél jobb színben látni és láttatni saját magunkat. Ha valamiről van véleményünk, hajlamosak vagyunk az azzal egyező meglátásoknak igazat adni, és nem vesszük figyelembe az azzal ellentétes állásfoglalásokat. Ezáltal olyan csoportok tagjaivá válunk, amelyekben gyakorlatilag mindenki egyetért azzal, amit mi gondolunk. A Facebooknak egyébként van egy algoritmusa, amit folyamatosan frissítenek. Tudjuk azt, hogy ha valamelyikünk belép a közösségi oldalra, akkor egészen más ajánlásokat kap, mint mások. Ez azért van, mert az algoritmus figyelembe veszi a teljes böngészési előzményünket, és ezáltal megismeri az érdeklődési körünket is. Elég csak rákattintani egy cipőbolt weblapjára, utána 2-3 héten át egészen biztosan cipőhirdetések fognak megjelenni az oldalunkon. Ugyanez a helyzet a YouTube-on is. Ott is annak megfelelően kapunk ajánlatokat, hogy milyen videókat néztünk korábban – magyarázta dr. Lehmann Miklós, majd hozzátette, abban az esetben, ha esetleg nem kattintunk semmire, olyan provokatív dolgok kerülhetnek elénk, amelyek ugyan nincsenek összhangban a böngészési előzményeinkkel, mégis nagy valószínűséggel el fogjuk azokat olvasni.

Arra a kérdésre, hogy hogyan neveljük a felnövekvő generáció tagjait értő médiafogyasztóvá, illetve mik is legfőbb ezzel kapcsolatos feladatok az oktatási-nevelési folyamatban, kifejtette, rendkívül fontos felébreszteni bennük az igényt arra, hogy a minőségi információk felé mozduljanak el, és azok iránt kezdjenek el érdeklődni.

– Számos álhír terjed az interneten, amelyek egy idő után gyanakvóvá teszik az embert az olyan híroldalakkal szemben is, amelyek hiteles és megbízható információkat közölnek. Ezért mindenkit rá kell venni arra, hogy ellenőrizzék le azokat az információkat, amelyekkel szembesülnek – hangsúlyozta a dékánhelyettes, aki elmondta, hogy a munkatársaival a közelmúltban végeztek egy nagyszabású kérdőíves felmérést, amelynek során a 9 és 14 év közötti gyermekek információs szokásait vizsgálták.

– A felmérés során megpróbáltuk minél pontosabban beazonosítani azt, hogy a diákok milyen előzetes ismeretekkel rendelkeznek az interneten terjedő információkkal kapcsolatosan. Megvizsgáltuk az információszerzési szokásaikat, valamint azt is, hogy honnan kapnak segítséget a különféle tartalmak megszerzéséhez. A legtöbb gyermek úgy nyilatkozott, hogy otthon igen jelentős segítséget kap mindehhez, ráadásul többnyire nem is egyedül internetezik, hanem a szüleivel együtt, akik közben igyekeznek nekik elmagyarázni minden ezzel kapcsolatos fontos tudnivalót. Ez természetesen örvendetes. Az viszont már jóval kevésbé örömteli, hogy a tanulóknak mindössze elenyésző része említette azt, hogy az iskolában is kap ehhez bármiféle segítséget, pedig nyilvánvaló, hogy arra is szükség lenne – magyarázta dr. Lehmann Miklós, aki arra is kitért, hogy tapasztalataik szerint az ehhez a korosztályhoz tartozó gyermekekhez már teljes mértékben eljutnak a különféle bulvár-, illetve választási és politikai hírek is.

– A kutatásaink alapján a tények ellenőrzését elsősorban a diákokkal együtt, velük valamiféle szövetséget alkotva tudjuk eredményesen véghezvinni, hiszen magától értetődik, hogy amennyiben nem jutnak hiteles információhoz, akkor nem tudnak megalapozott döntéseket hozni. Meg kell mutatnunk nekik, hogy melyek azok a dolgok, amelyekben bízhatnak, és melyek azok, amelyekben nem, valamint meg kell tanítanunk velük azt is, miként tudják felismerni a különféle manipulációs kísérleteket. Segítenünk kell őket abban, hogy megértsék, ha például azt látják, hogy egy írásban nem igazán szerepelnek tények, hanem mondjuk, érzelmileg rendkívül túlfűtöttnek tekinthető, akkor teljes joggal gyanakodhatnak arra, hogy a szerző nagy valószínűséggel csupán befolyásolni akarja őket, nem az a célja, hogy valamilyen fontos információt átadjon számukra. Rá kell mutatnunk, hogy itt megint csak visszajutunk a kattintásvadászathoz, hiszen nyilvánvalóan jóval többen elolvasnak egy olyan írást, ami az érzelmek felkorbácsolását célozza meg, mint egy olyat, ami pusztán a tényekre alapul. Fel kell hívnunk a figyelmüket továbbá arra is, hogy a különös és bizarr elnevezésű oldalak esetében is gyanút kell fogniuk, valamint arra is, hogy ha egy információval csak egyetlen egy helyen találkoznak, akkor azt sem szabad készpénznek venniük, illetve abban a forrásban sem szabad megbíznunk, amely azt közzétette – hangsúlyozta dr. Lehmann Miklós, aki elmondta azt is, hogy az adatbázisok elterjedése révénúj ellenőrzési formák is megjelentek az interneten.

– A szövegek elemzése egy külön terület, amely szintén igen izgalmasnak tekinthető. A gyerekekkel ehhez forráselemzést kell végeznünk, amelynek során érdemes felhívnunk a figyelmüket a következőkre: nézzük meg, hogy a forrásunk rendelkezik-e impresszummal; tudjuk-e, hogy ki tartja fenn azt az oldalt, ahol az adott írás megjelent, vagy sem; kapcsolatba tudunk-e lépni az oldal felelős személyével, vagy sem; nevesítve van-e az, aki írta az adott hírt, vagy sem; а szövegben található hivatkozások valósak-e, vagy sem; a benne szereplő adatok reálisak-e, vagy sem; a szöveg nyelvezete vagy stílusa alkalmas-e megtévesztésre, befolyásolásra, esetleg az érzelmek felkorbácsolására, vagy sem, stb. Mindemellett arra is érdemes odafigyelnünk, hogy ha például valamit nagyon sokan megosztottak, akkor meg kell néznünk, hogy kik azok, akik megosztották, ugyanis manapság már rengeteg hamis profillal is találkozhatunk a közösségi oldalakon. A kommentek hitelessége ugyancsak nagyon fontos tényező, hiszen azzal is sok helyütt visszaélnek napjainkban, így azt is érdemes megvizsgálnunk. A sort még sokáig folytathatnánk, kétségtelen azonban, hogy ezek az apróságoknak tűnő dolgok mind-mind kiváló alapot képeznek ahhoz, hogy a gyermekeink, illetve a tanítványaink figyelmét felhívjuk az interneten rájuk leselkedő veszélyekre, illetve ezáltal hozzájáruljunk ahhoz is, hogy értőbb és tudatosabb médiafogyasztókká váljanak, akik kevésbé kiszolgáltatottak mások akaratának, esetleges hátsó szándékainak – fogalmazott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának dékánhelyettese, aki végezetül arra is felhívta a figyelmet, hogy mindemellett rendkívül fontos a képek és a videók ellenőrzése is, ugyanis a mesterséges intelligenciának köszönhetően ma már igen egyszerű teljesen valószerűtlen ,,alkotásokat” is létrehozni, amelyek segítségével, ha nem vagyunk eléggé körültekintőek, szintén könnyen megtéveszthetnek bennünket.