Muzsikaszó egy életen át

A tornyosi születésű Miklós Miklós, aki nemrég vehette át Zenta község Juventus Pro Urbe díját, zeneművészeti tehetsége és tevékenysége révén valódi példaképpé vált a kezdő és haladó zenészek számára, ezért is érdemelte ki a rangos kitüntetést. Tornyoson, az otthonában látogattam meg, és az interjút a szobájában készítettük el, amely természetesen tele van mindenféle zenével kapcsolatos felszereléssel. Így egy rövid beszélgetést követően máris rátértünk a szakmai dolgokra, és elmesélte, hogy az életében már igen korán megjelent a zene, mondhatni beleszületett a zenébe, hiszen édesapja is komolyan foglalkozott vele. Miklós saját bevallása szerint már óvodás kora óta tudta, hogy zenész szeretne lenni, csak eleinte még nem volt egyértelmű számára, hogy milyen hangszeren is fog játszani. Később azonban, miután a környezetében is tudatosult, hogy történjék bármi, ő bizony a zenei pályát fogja választani, a nagybátyjától karácsonyra kapott egy hegedűt, ami azután egyértelműen meghatározta az útját.

– Az első hegedűmnek köszönhetően indultam el a zenei utamon, ugyanis úgy voltam vele, hogy ha már hegedűt kaptam ajándékba, akkor hegedűs leszek, ezzel fogok foglalkozni. Nem sokkal később a szüleim észrevették, hogy van hozzá tehetségem, és beírattak a topolyai zeneiskolába. Édesapám a Tornyosi Zsiványok zenekarban zenél már húsz éve, és ő felismerte azt, hogy konyítok valamennyit a muzsikáláshoz. A zeneiskolás évek eleje eléggé rögösen indult, nehéz volt a hegedű alapjait elsajátítanom, utána azonban a sok gyakorlásnak köszönhetően szépen haladtam előre. A legnagyobb problémám akkoriban talán az volt, hogy a klasszikus zenével nem nagyon szimpatizáltam, és ez valamilyen szinten akadályozott abban, hogy komolyan foglalkozzak vele. Most úgy érzem, hogy ha akkor másképp álltam volna hozzá, akkor a tudásomat is magasabb szintre fejleszthettem volna, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy abban az esetben ma már a zeneakadémián folytatnám a felsőoktatási tanulmányaimat. A zeneiskola végén észrevettem, hogy már van egy nagyon jó alaptudásom, ezért elkezdtem járni népzenei továbbképzésekre, ahol elsajátítottam azt, hogy hallás után tudjak játszani. Kotta nélkül, hallás után sajátítottam el bizonyos népdalokat. Sokat jártam különféle képzésekre, és rengeteg dolgot megtanultam. Nagyon jó volt a közösség, olyannyira, hogy a mai napig tartom velük a kapcsolatot. Be kell vallanom, hogy amióta elkezdtem az egyetemet, a zenélés kicsit a háttérbe szorult, hiszen az iskola az első, ennek ellenére még mindig fontos szerepet tölt be az életemben – magyarázta Miklós Miklós, hozzátéve, mindig is egy szabadabb zenei irányzatban szeretett volna dolgozni, ugyanakkor annak fontosságát is kiemelte, hogy a népzene éveken keresztül meghatározó szerepet töltött be az életében.

– Nagyon sokat gyakoroltam, nem volt olyan nap, hogy ne foglalkoztam volna a zenével. A szüleimnek köszönhetően később kapcsolatba kerültem a lakodalmas zenével, és azt is elkezdtem lépésről lépésre megtanulni. A rokonaim nagyon sokat segítettek ebben, folyamatosan építettük a tudásomat. Egyszer, amikor vasárnap jöttem haza a templomból, megcsörrent a telefonom. Azzal hívtak fel, hogy kapni fogok egy igazi mesterhegedűt. Szinte el sem hittem, annyira megörültem a hírnek. Az a pillanat nemcsak a karrierem, hanem az életem egyik meghatározó pillanata is volt egyben, hiszen óriási megtiszteltetésként éltem meg, hogy a Kárpát-medencében összesen hét hegedűt osztottak szét, és azt, amelyiket a Délvidékre készítettek egy itteni ifjú tehetség számára, végül éppen én kaphattam meg – emlékezett vissza Miklós, aki elmondta, még 2019-ben került hozzá a hegedű, amelyet a mai napig használ.

– A hangszert Bakos Géza mester készítette, és ő ajándékozta oda olyan tehetségeknek, akik több generáció óta elkötelezetten foglalkoznak a népzenével, valamint őrzik a néphagyományokat is. Egy mesterhegedűn teljesen más játszani, mint egy hétköznapin, egész másmilyen a színvonala. A hegedű hatalmas motivációt hozott az életembe, miután megkaptam, még többet gyakoroltam, mint korábban. Mindeközben azonban a klasszikus zene sem tűnt el az életemből, idővel azt is nagyon megszerettem, olyannyira, hogy a mai napig tagja vagyok a Melodia kamarazenekarnak, amellyel klasszikus-szórakoztató zenét játszunk. Közben hivatalosan 2019-ben megalapítottuk a Szomszéd Fiúk zenekart is, amelyet azóta is nagyon szeretek. Velük töltöm a zenei munkásságom legtöbb idejét, és mindenekelőtt ott kamatoztatom azt a tudást és tapasztalatot, amelyet az elmúlt évek során összegyűjtöttem. A zenekar úgy jött létre, hogy mi, környékbeli fiatalok egyszer csak úgy döntöttünk, összeálltunk zenélni, és mivel mi voltunk az alapító tagok, szinte adta magát a Szomszéd Fiúk elnevezés. Bakos Viola, Fábián Bálint, Gajdos Richárd, Kávai Lénárd, Gajdos Balázs és jómagam alkotjuk a csapatot. A zenekarból mindenki tanult vagy tanul zenét, így igazán ütőképesek vagyunk, de természetesen még sokat fogunk fejlődni, hiszen valamennyien erre törekszünk. A zenei repertoárunk igen széles skálán mozog, játszunk popot, etnót, csárdást, mulatóst, táncdalokat, rockot és modern zenét is, egyszóval mindent. Azt vettük észre, hogy a mai lakodalmakba már nem elég a mulatós zene, minden slágert és minden zenét tudnia kell annak a zenekarnak, amely igazán jó hangulatot szeretne teremteni. Ezért építgetjük folyamatosan a repertoárunkat, ezért igyekszünk követni ezt az irányt. A zene mellett nagyon nehéz megtalálni azt az arany középutat, amelyet magam is folyamatosan keresek, nevezetesen, hogy hogyan osszam be az időmet. Jelenleg Újvidéken járok egyetemre, növényvédelemre, nemrég iratkoztam be a harmadik évre. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a suli és a zene között, mert általában hétvégenként a zene tölti ki az időmet, hétköznapokon pedig az egyetemen vagyok, így elég nehéz lavírozni a kettő között, ám úgy érzem, az esetek többségében sikerül, még ha nem is mindig könnyen. Szeretném még megemlíteni azt is, hogy a zenekarral a terveink szerint rövidesen egy új vonalon fogunk elindulni, ugyanis elkezdtünk saját számokat írni, folyamatosan készítjük őket, és a közeljövőben szeretnénk azokat valamilyen formában ki is adni. Amennyiben a dalainknak lesz hallgatottsága, akkor elsősorban ebben az irányban szeretnénk majd tovább menni – mesélte a fiatal zenész, hozzátéve, a zenekarral hetente próbálnak, és igyekeznek olyan módon összeállítani a repertoárjukat, ahogyan azt a fiatal pár szeretné.

– Mindig a megbízók igényeihez mérten állítjuk össze a repertoárunkat egy-egy fellépésre. Szerencsére egyre gyakrabban hívnak bennünket zenélni, szerintem a kezdeti fázis végén járunk. Igazából az a legjobb reklám, amikor élőben zenélhetünk valahol. Lehet videókat feltenni az internetre, de egészen más az, amikor élőben hallja meg az ember a hangszereket. Az ifjúsági rendezvényeken vagyunk talán a legnépszerűbbek, hiszen a korunkból kifolyólag jobban ismerjük a fiatalok igényeit, mint azok a zenekarok, amelyek már évek, évtizedek óta együtt vannak. Úgy gondolom, éppen ez az egyik legnagyobb előnyünk az idősebb generációval szemben, hogy mi hallgatjuk is azokat a zenéket, amelyek most slágerek, illetve ezáltal tudjuk azt, hogy miket hallgatnak legszívesebben a fiatalok. A lakodalmak rengeteget változtak az utóbbi tíz évben, manapság például már nagyon ritka, hogy délelőtt tízkor elkezdődjön és másnap reggelig tartson egy-egy lagzi. A kezdés inkább a délutáni órákra tolódik, és egy kicsivel előbb véget is ér az ünnepély. Nagyobb hangsúlyt kapnak a külsőségek, gondolok itt a díszítésre, a fényekre stb. Ezt véleményem szerint elsősorban a közösségi média népszerűsége hozta magával. Magam is sokszor tapasztalom, hogy a neten milyen jónak és hangulatosnak tűnik egy-egy lakodalom, aztán, amikor odaérek, akkor már egészen más a helyzet. Érdemes hozzátenni, hogy ez a bizonytalan világ azt is magával hozta, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a nagy zenekarokat a lakodalmukban, a duóknak meg a trióknak mostanában jóval több dolguk van, mint a hat-hét tagú zenekaroknak, ez azonban nem jelent különösebb problémát, hiszen így mindenki megtalálhatja a saját helyét a zenei piacon – fejtette ki Miklós Miklós, aki nem tagadja, óriási megtiszteltetésnek érzi azt, hogy Zenta község önkormányzata Juventus Pro Urbe díjban részesítette, ami nagyon meglepte, hiszen nem tudott róla, hogy jelölték az elismerésre, csupán az újságból értesült arról, hogy neki ítélték oda.

– Amikor az újságban megláttam a nevemet, nagyon meglepődtem, mivel először úgy tudtam, hogy ezt csak olyanok kaphatják meg, akik már egy élet munkáját letették az asztalra. Utána jöttem rá, hogy a Juventus Pro Urbe díjat fiataloknak adják, ösztönzésképpen a megkezdett kiváló munka folytatásáért. Nagyon megörültem, és igazán jólesett, hogy idén én kaphattam meg ezt a rangos elismerést. Felemelő élmény volt részt venni a díjátadón, ahol úgy éreztem, ezzel a díjjal valóban elismerték a munkámat, és ez tényleg nagyon jó érzéssel töltött el. Úgy hiszem, hogy a szüleim, a barátaim és a zenekar tagjai is hasonlóképpen érezték magukat, valamennyien büszkék voltak a sikeremre. Amikor hazaértem Zentáról, az átadóról, azonnal erőteljes motivációt éreztem arra, hogy tovább folytassam a munkámat, és ez azóta is töretlen. Azóta még jobban belevetettük magunkat a zenekarral a munkába, folyamatosan készítjük a saját számokat, nagyon jól megy minden. Egyelőre semennyi szabadidőm sincs, hiszen minden időmet lefoglalja a fejlődés, gondolok itt az egyetemre és a zenélésre egyaránt. Amennyiben lesz rá időm, szeretnék zenetanárhoz járni, valamint a technikai felszerelésemet is igyekszem bővíteni. Valószínűleg az egyetem befejezése után is az lesz a legfőbb célom, hogy az arany középúton maradjak. A szakmámat semmiképp sem szeretném a zene mögé helyezni, hiszen biztos alapot és érvényesülési lehetőséget ad számomra. Ezzel ellentétben a zene valamivel kockázatosabb dolog. Ha netán megint beütne egy olyan világjárvány, mint amilyen a néhány évvel ezelőtti volt, akkor a művészetek ismét a háttérbe szorulnának, éppen ezért úgy gondolom, jobb, ha az ember több lábon tud állni. Ha nem lesznek lakodalmak és különböző fellépéseink, akkor nem tudunk pénzt keresni, a mezőgazdaságra azonban mindig szükség lesz, és ha mellette legalább kedvtelésből zenélhetek, akkor az is örömmel tölt majd el – magyarázta a Zenta község Juventus Pro Urbe díjával kitüntetett fiatal zenész.