A vajdasági városházákat és községházakat bemutató sorozatunkban azoknak a különleges épületeknek a történetével és legfőbb sajátosságaival ismerkedhetnek meg olvasóink, amelyekhez hasonlók az egykori történelmi Magyarország egyéb területein is fellelhetők, és többségük ma is meghatározó eleme az adott település városképének. Tartományunk ezen épületei amellett, hogy a települések szimbólumai, a közigazgatás színhelyei is egyben. Sorozatunkban igyekszünk érdekes információkat felfedni a patinás épületekről, amelyeknek falai megannyi izgalmas történetet rejtenek magukban. Ezekről tájékozódhatnak olvasóink hétről hétre a Magyar Szó Hétvége mellékletének hasábjain.
Zenta legimpozánsabb, legmeghatározóbb épülete az 1912 és 1914 között épült városháza, amely Zenta jelképévé, szimbólumává vált. Az egyedi stílusú középület a városkép elválaszthatatlan része. Nemcsak az önkormányzat székhelye, hanem földszintjén üzletek, vendéglátóipari létesítmények működnek, mindemellett kulturális és turisztikai események, konferenciák, előadások, kiállítások, megemlékezések, esküvők és más rendezvények színhelye is alkalmanként.
Elődje, az 1830-ban épült egyemeletes régi városháza ugyanezen a helyen állt, és 1911. április 16-án égett le a levéltárában keletkezett tűzben (az erős szél átvitte a tüzet az 1770-ben emelt katolikus Szent István-templomra, ami szintén leégett). A belvárosban leégett két meghatározó épület – a jelentős károk mellett – megnyitotta az utat az új főtér kialakítása és a település központjának rendezése felé, amely a feltörekvő várost kívánta reprezentálni. A főtér átalakításakor egy monumentális városházát, vele szemben pedig egy háromhajós kéttornyú katolikus bazilikát képzeltek el, amely épületek a várossá válás szimbólumaként, méltóságot sugározva emelkednek ki környezetükből.
Zenta város lépviselő-testülete 1911 májusában egy teljesen új épület megépítéséről határozott, illetve a városháza mögötti telken állandó vásárcsarnok építésére is kiírta a pályázatot. A tervpályázat megjelent a „Városok lapja” c. hetilap 1911. jún. 11-i számában. A beérkezett tervpályázatok közül az első díjat Kovács Frigyes XX. század jeligéjű, a másodikat Tóásó Pál Jó befektetés jeligéjű, a harmadik helyezést pedig Reiss Zoltán Rex jeligés pályázata nyerte. A költségek túllépése miatt azonban mindhárom tervezőt felhívták, hogy dolgozzák át a terveiket. Ez után még egy sikertelen pályázat lezajlott, majd a képviselő-testület 1912 januárjában határozatban rögzítette, hogy tervezési programot kell készíteni, amivel Berzenczey Domokos városi főmérnököt bízták meg. Mivel két pályázaton is Kovács Frigyes budapesti műépítész lett az első, ennek alapján az építészeti bizottság őt bízta meg azzal, hogy tervét a város által módosított kívánalmakhoz igazítva átdolgozza.
A városháza és a vásárcsarnok építkezési terveit az alispán is jóváhagyta, de az építkezés folyamán többször is szükség szerinti változtatásokat és kiegészítéseket eszközöltek, úgy a kivitel, mint a berendezések vonatkozásában (pl. a központi fűtést túl költségesnek találták, s helyette vaskályhákat szereztek be). Az építkezési munkálatokra a legkedvezőbb ajánlatot Saile Antal budapesti vállalkozó tette, s vele a város szerződést is kötött 702.512 korona értékben azzal, hogy az új városháza épülete 1914. május 1-jére készüljön el. A leégett régi városháza épületének lebontására a Renkó Ts. vállalkozás kapta a megbízást, s az ép téglákat felhasználták az új városháza építésekor. Az építkezés alkalmával első ízben használtak vasbeton elemeket, amelyeket Oetl Antal budapesti vasöntödéje és vasszerkezetgyára szállított le. A vasbeton szerkezetű torony betonalapozását 1913. március 20-án kezdték meg.
A vízvezeték és csatornázási munkák terveit Sebestyén József szegedi mérnök, míg a városháza villamosítását a kolozsvári Ribner és Társa, valamint Moskovitz Mihály nyerték el. A közgyűlési terem díszes emelvényének elkészítésével Hauer József és Patócs Ferenc vállalkozókat bízták meg. Az irodai bútorzat terveit szintén Kovács Frigyes dolgozta ki. A toronyórát a Lendvai és Rozgonyi villamosóra- és toronyóragyár készítette el, a fő- és oldalbejárati kovácsoltvas díszkapuk pedig Kecskeméti Antal szegedi vasszerkezeti műhelyéből kerültek ki. A városháza földszintjén lévő üzletek gördülő függönyeit sötétzöld, a vaskapukat bronzozott zöld színűre festették.
A városháza tornyának csúcsára – dr. Rasch Károly képviselő javaslatára – kereszt alakú csúcsdísz, a kupola tetejére pedig zászlórúd került.
1914 áprilisára a városháza épülete elkészült, csak a főlépcsőház és a díszterem belső munkálatai maradtak még hátra. A „Zentai Közlöny” c. helyi újság 1914. ápr. 26-i száma a „Hírek” rovatban közli az olvasókkal: „Az új városháza hivatali helyiségeinek birtokba vétele a közeli napokban megkezdődik. Már folynak a költözködések az egyes hivatalok ideiglenes helyiségéből, s holnaptól kezdve a fogyasztási kezelőség az új helyiségben – az Eötvös utcai rész második emeletén – áll rendelkezésére a feleknek. Május 1-én foglalja el a helyét az anyakönyvi hivatal, a városi adóhivatal és levéltár is az új helyiségeit, amelyet remélhetőleg követnek hamarosan a többi hivatalok”.
A városi közgyűlés 1914 augusztusa közepén elrendelte, hogy az összes közigazgatási hivatal költözzön át az új épületbe, ugyanis az építkezések alatt a városi hivatalok a központi iskolában (a későbbi Petőfi Sándor iskola) és a plébánia-palota földszinti üzlethelyiségeiben kaptak elhelyezést.
Szecessziós díszítésű főlépcsőháza, oszlopcsarnoka kiemelkedő építészeti alkotás (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
Tehát hivatalos átadás és ünnepség nem volt a városházán, annál is inkább, mivel a főlépcsőház és a díszterem még nem készült el teljesen. A képviselő-testület üléseit a városháza építésének ideje alatt a színházteremben tartották, egészen 1915 tavaszának végéig.
Az első képviselő-testületi ülést az új díszteremben 1915. június 23-án tartották meg, azzal, hogy a képviselők az ülésre szóló meghívókat még a színházterembe kapták, csak a háború miatt ott folyó katonai sorozás következtében foglalták el végre helyüket az új városháza patinás díszteremében.
Építészeti leírását tekintve a főtérre néző szecessziós konceptusú épület, középen ovális alakú, az utcasíkba kitolt, s kupolával fedett közgyűlési terme, és a főhomlokzat jobb sarkán elhelyezett közel 50 méter magas tornya, jellegében a funkcionalizmus irányzatát tükrözi. A városháza szecessziós díszítésű főlépcsőháza, oszlopcsarnoka és díszterme kiemelkedő építészeti alkotás, amelyek a leglátványosabb részei az épületnek.
A városháza, illetve a díszterem külső homlokzatán, szinte az épület szimmetrikus közepén, jól látható Zenta szimbóluma, illetve címere; két keresztben fekvő aranyszínű kulcs, fogóikban egy-egy kecsege, a kulcsok között a pajzs közepén zöld leveles arany búzakalász emelkedik. A pajzson koronás, ezüstszínű leeresztett rostélyú sisak nyugszik.
Belépőcsarnok és díszlépcsőház – A főbejárat dekoratív kovácsoltvas kapuja utáni belépőcsarnok (vestibulum) és főlépcsőház, az épület gazdagon díszített része. A belépőcsarnokban van elhelyezve a fasizmus zentai áldozatainak és gróf Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnöknek az emléktáblája, valamint dr. Rajki Márton tiszteletére 2016-ban felavatott emléktábla. Innen kétsoros díszlépcső vezet az emeletekre.
A lépcsőház galériája – A városháza földszintjétől a második emeletig húzódik a lépcsőházi galéria; az első emeleti közgyűlési terem, illetve a második emeleti karzat előterében. Mindkét emeleti oszlopcsarnok gazdag, plasztikus díszítése, szecessziós vonalvezetése a városháza legmegragadóbb részévé teszi.
A díszterem – Az impozáns közgyűlési terem (aula) a városháza legnagyobb terme. Függőleges, két oldalt 10-10 ablaktengellyel osztott nyílásokkal. A terem hátsó falához, ívelt, ízlésesen díszített karzat simul, amely kiválóan oldja a magas és nagyméretű terem egyhangúságát. A karzat főbejárata felett a város címere fogja egybe az ovális díszterem bejáratokkal tagolt, oszlopcsarnok felőli részét.
Városházi termek – Az épület reprezentatív termeinek egyike a Zöld terem, amely különféle tanácskozásoknak, üléseknek ad otthont, illetve küldöttségek fogadására is alkalmas stb., illetve a másik nagyobb befogadóképességű tanácskozó az Andruskó-terem, amelynek falait Andruskó Károly, néhai amatőr festő és grafikus festményei díszítik.
Zentai Történelmi Levéltár – Az 1952-ben alakult Városi (állami) Történelmi Levéltár a városháza második emeletén kapott elhelyezést, amelynek szintén említésre méltó a két utcára néző sarki kutatóterme. Kétoldali félköríves és ízléses palotaszerű ablakai igényes tervezésről tanúskodnak. A kutatóterem és az irodák a második emeleten, míg a levéltári anyagok egy része a toronyban van elhelyezve.
A városháza tornya – A torony raktáraiban a Zentai Történelmi Levéltár iratanyaga található. Az ötödik emeletről nyílik a kijárat a torony első teraszára. A hatodik és hetedik szinten pedig az emlékkilátó és a második, legfelső terasz található. A toronynak három szinten három bejárata van: a városháza udvarában az első, az első emeleten a második, illetve a levéltárból nyílik a harmadik bejárata, a toronyépülettől részben különálló henger alakú csigalépcső-toronyba, amely a városháza tornyának déli oldalához simul, s a harmadik emeleti szintig húzódik. Utána, a tornyon belül, korláttal ellátott vaslépcsők visznek fel a legfelső szintig.
Zentai csata Emlékkilátó – A torony hatodik emeletén, 2010-ben nyílt meg a Zentai csata Emlékkilátó, amelyben korabeli katonai egyenruhák másai és a csatajeleneteket ábrázoló nagyméretű festmények díszítik a termet. A zentai csata lefolyását ábrázoló terepasztalon több ezer miniatűr katona- és lovasfigura, illetve makett ágyúk, fegyverek és más kellékek láthatók.
Toronyóra, legfelső terasz – Eredetileg Schram Nándor zentai órás tervét fogadták el, aki egy 385-cm átmérőjű számlappal rendelkező órával pályázott, de végül műszaki okok miatt egy kisebb méretű óra került a toronyra, amelyet a Rozgonyi és Lendvai cég szállított le. Az emlékkilátóból lépcsők visznek fel a legfelső, hetedik emeleti szintre, az ún. óratoronyba, ahol az eredeti óraszerkezet látható, átlátszó üvegszekrényben. Ugyanitt van kiállítva a zentai csata fennmaradt tárgyi emlékeinek egy része a Városi Múzeum anyagából. Itt, a legfelső szinten van a második terasz, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra és környékére.
Az első képviselő-testületi ülést az új díszteremben 1915. június 23-án tartották meg (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
Vásárcsarnok – A városháza építéséhez tartozó vásárcsarnok munkálatait 1913 áprilisában kezdték el. Vastetőzetének tervét Kovács Frigyes, a vaslépcsők és a tető szerkezetét pedig a vasszerkezetgyár készítette. A vásárcsarnokot 1916. augusztus 11-én adták át.
Városháza déli szárnya – Az 1894-ben épült Posta- és Járásbíróság egyemeletes épülete keleti részét később az önkormányzat, vagyis a városháza épületegyütteséhez csatolták. Az épületszárny nyugati részében ma is a posta helyezkedik el, míg a keleti fele a városházához tartozik.
Tari László zentai helytörténész anyagából összeállította Homolya Horváth Ágnes
Nyitókép: Zenta legmeghatározóbb épülete 1912 és 1914 között épült (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
