A topolyai születésű Jablan Anikót, aki csak ismeri, kedveli, elképesztően energikus kisugárzásának köszönhetően. Villamosmérnökként végzett a főiskolán, jelenleg a kishegyesi Kommunális Közvállalat munkatársa. Az ötvenedik életévét betöltve kezdett el triatlonozni, és azóta kimagaslóan teljesít korcsoportjában. Minden reggel fél ötkor kel, és mire a többség még csak a másik oldalára fordul, ő már rég lefutott tíz kilométert. Nappalijában csak arany és ezüstérmek sorakoznak a szekrényen, irigylésre méltó a sport iránti elhivatottsága és szeretete. Anikó neve és a sport Topolya községben, Vajdaságban, de országszerte is elválaszthatatlanul összeforrt az évek során. A kétgyermekes édesanya már egy büszke kislány nagymamája is, ezért bár számára a sport kikapcsolódás, ha csak teheti, szívesen tölti szabadidejét kis unokájával. Anikóról sugárzik a kiegyensúlyozottság, mindig energikus, jó kedélyű, segítőkész és a lehető legjobb formában van. Azt vallja, hogy ehhez nem elég önmagában a sport, lapunknak nyilatkozva többször kihangsúlyozta, a legfontosabb, hogy az ember lelkileg jól legyen, és jól érezze magát a bőrében. Neki ez szemmel láthatóan megy.
Novemberben szervezték meg Topolyán a XIV. Szkenderovics Pál-emlékmaratont, ahol Anikó szintén az első helyen végzett korcsoportjában (Gulyás Réka felvétele)
Mesélj, kérlek, a sporttal való találkozásodról!
– A sport, mint olyan, egész életemben jelen volt. Már gyerekkorromban is nagyon szerettem úszni, sokat jártunk a szüleimmel tengerre, illetve a Topolyai-tó már akkor is meghatározó szerepet töltött be az életemben. Az általános iskola negyedik osztályában kezdtem el kosárlabdázni, ahol egy elképesztően jó csapat tagja lettem. Különböző országos bajnokságokon vettünk részt és viszonylag szigorú edzőnk volt, amiért mai napig hálás vagyok, hiszen kellőképp megkövetelte tőlünk a fegyelmet és a munkát. Naponta két edzésünk volt, ehhez természetesen a szervezet hozzászokik, és amikor főiskolás lettem, már nem tudtam rendszeresen edzeni. Akkoriban szinte csak mérkőzéseket játszottam, illetve futottam, amikor az időm engedte. Az életem ezt követő időszakában szívritmuszavar alakult ki nálam, aminek következményeként ismét elkezdtem rendszeresen úszni, és egy pillanatig sem esett nehezemre, hiszen azok a sportok nyújtják számomra a valódi kikapcsolódást, amelyeket a természetben űzhetek. Valójában ezért is járunk most már a párommal nyílt vízi úszóbajnokságokra és triatlonokra. A párom már régebb óta triatlonozik, én eleinte csak nézőként kísértem őt ezekre a versenyekre, azonban ötvenéves korom óta én is részt veszek, mint versenyző. Negyvennyolc évesen kezdtem el maratonokra járni, úszással viszont már 2004 óta foglalkozom.
Hogyan kell elképzelni ezeket a versenyeket, amelyekre év közben jártok?
– Ezeket a bajnokságokat úgy kell elképzelni, hogy júniusban indul az első kör, és nagyjából 15–20 verseny van, attól függően, hogy mely versenyeket tartják meg az adott évben. Ezeket a versenyeket nyílt vizeken tartják meg hétvégente, például a Tiszán, a Dunán, a Száván, és az ország bizonyos tavain. Mára már nemzetközi jellegűvé váltak, hiszen a környező országokból, Magyarországról, Romániából, Horvátországból, Boszniából egyaránt érkeznek résztvevők. Ezt az úszó közösséget valójában úgy kell elképzelni, mint egy nagy családot, több távon versenyzünk, és mérjük össze tudásunkat, azonban gyakran nem a versenyszellem járja át ezeket a találkozásokat, hanem sokkal inkább az úszás szeretete. A triatlonok májusban kezdődnek, általában Belgrádban szervezik meg az elsőt, ide is nagyon szeretünk járni, mert nagyon jó a kerékpárpálya, és a futásnak is kedvezők a feltételek. Ez egy erdős rész, ilyenkor tavasszal már a víz is valamennyire felmelegszik, tulajdonképpen egy sprint triatlonról beszélünk. Ami a triatlonokat illeti, úgy kell elképzelni, hogy vannak kisebb és nagyobb versenyek, ez attól függ, mekkora távot kell úszni, futni és kerékpározni. A sprint azt jelenti, hogy 750 métert kell úszni, majd ezt követően 20 kilométer kerékpározás következik, és 5 kilométert futás. Az olimpiai táv ennek a duplája, 1,5 kilométer úszás, 40 kilométer bicikli, és 10 kilométer futás. Az idén sajnos sérülés miatt csak három triatlonon vettem részt, egy olimpiai távot teljesítettem az Ezüst-tavon, a másik triatlonom a Vlaszinai-tavon volt, a harmadik pedig Belgrádban.
Anikó szekrényét kivétel nélkül csak arany és ezüst serlegek díszítik (Gulyás Réka felvétele)
Mikor és mennyi idő jut az edzésekre a mindennapi munka és teendők mellett?
– Például ha olimpiai versenyre készülünk, akkor nekünk naponta legalább másfél órát edzenünk kell. Mi általában ezt úgy osztjuk be, hogy egyik nap az úszásra fektetjük a hangsúlyt, kb. másfél órát edzünk a Topolyai-tavon. Van, amikor a sprintekre fektetjük a hangsúlyt, és vannak olyan edzéseink is, amikor a technikánkat igyekszünk fejleszteni. Minden reggel fél ötkor kelek, lenyújtok és megyek futni, heti három-négy alkalommal 5 és 10 kilométer közötti távokat teszek meg, a hosszabb távokat inkább hétvégente futom. Ezt követően, amikor hazaérek, megreggelizek, és indulok a munkahelyemre. Valóban szerencsés vagyok a munkahelyemmel, mert délután kettőkor nagyjából már itthon vagyok, és ilyenkor megebédelek. Jut arra is időm, hogy készüljek az úszóedzői vizsgáimra, majd jöhet a délutáni edzés. Néha délután megyünk futni, ilyenkor reggel megfőzök előre. Úszni általában estefelé megyünk, így délután van egy kis időnk akár főzni, akár egyéb szabadidős tevékenységre. Úszóruhákat használunk, április környékén kezdjük az úszóedzéseket a tavon, ez körülbelül szeptember végéig tart, esetleg ha az idő engedi, akkor októberben is még úszunk egy keveset. A versenyek is többnyire ősszel érnek véget, így ebben az időszakban elutazhatunk, vagy kikapcsolódhatunk, hiszen év közben tavasztól őszig majdnem minden hétvégén versenyeink vannak. Számunkra az is nagyon motiváló, hogy mindketten sportolunk a párommal, hiszen egy az érdeklődési körünk, és ez a kapcsolatunkat is erősíti. A közös edzések is együtt töltött minőségi időnek számítanak, és amikor olyan ember áll melletted, aki vár a célban és motivál, az elképesztően jó érzés tud lenni. Sokkal könnyebb úgy beérni a célba, hogy tudod, hogy vár ott rád a másik.
Mit jelent számotokra a sport?
– Mi nem élsportolók vagyunk, hobbiból csináljuk ezt az egészet, meg azért, hogy egészségesebbek legyünk. Ötven felett már az emberi szervezet másképp működik, jönnek a különböző betegségek és problémák. Sajnos napjainkban egyre gyakoribb, hogy egész fiatalon elhaláloznak az emberek, és ilyenkor felmerül bennünk a kérdés, hogy miért is van ez így? Vagy mit tehetnénk ennek érdekében? Úgy vélem, ami nekünk jólesik, azzal nem árthatunk magunknak, sőt, a mozgás kimondottan jó hatással van az egészségre. A lányaim eleinte aggodalmukat fejezték ki a miatt, hogy ilyen idős koromban kezdtem el úgymond újra sportolni, azonban gyorsan belátták ők is, hogy ez jót tesz, és számukra is megnyugtató érzés azt látni, hogy ép testben ép lélek lakozik.
A triatlonokon kívül rendszeresen vesz részt futó- és úszóversenyeken is (Gulyás Réka felvétele)
Hogyan készül egy ilyen sportos család a karácsonyi ünnepekre?
– Nagyon szeretem a karácsonyt és ennek az egész időszaknak a hangulatát. Egyszerűen ez az év legszebb része számomra, amikor fahéj és mézes sütemény illata járja be az egész lakást. Nálunk ilyenkor összejön a család, a húgomék, a lányaim, a kis unokám, mindenki hazalátogat. Sokan vagyunk, de mikor a legigazabb az a mondás, ha nem karácsonykor, hogy sok jó kis helyen is elfér mosolygott Anikó.
– Együtt emlékezünk vissza a régi karácsonyokra, közösen díszítjük fel a karácsonyfát. Természetesen a versenyidőszakban mi is jobban figyelünk az étkezésünkre, de valójában, amikor az ember ennyit mozog, akkor ehet nyugodtan jókat, hiszen le is ugrálja azt. Persze fontos, hogy jó minőségű ételeket fogyasszunk. Nincs ez másképp karácsonykor sem, az edzést ilyenkor sem hagyjuk abba, hiszen ez nem olyan dolog, amit az ember félre tesz, és majd tavaszra újra kezdi, mert a szervezetünk megköveteli tőlünk, hogy mozogjunk. Egyébként nagyon édesszájú vagyok, el sem tudnám képzelni az életemet, ha az édességet meg kellene vonni magamtól. Tulajdonképpen mi is nagyon jókat eszünk ebben az időszakban, épp úgy, mint mindenki más. Ha úgy érezzük, hogy többet ettünk a kelleténél, akkor kicsit intenzívebben edzünk. Viszont nem vonjuk meg magunktól mi sem a karácsony elengedhetetlen ízeit – mesélte Anikó.
Anikó soha sem tétlenkedik, folyamatosan mozgásban van, jön-megy, új célokat és kihívásokat tűz ki maga elé, melyeket kivétel nélkül meg is valósít. Úgy vallja, őt a mozgás és az élet iránti szeretete hajtja, hozzáállása és kisugárzása irigylésre méltó, nem csak korosztálya, de a fiatalság számára is. Története szolgáljon példaként, épp úgy az egészség, a mozgás, és a lelki egyensúly tekintetében is! Biztosra vehetjük, hogy amíg önök ezeket a sorokat olvassák, addig Anikó már túl van az aznapi teendőinek legalább egyharmadán, és éppen azon töri a fejét, hogy mibe vesse bele magát teljes odaadással és lendülettel.
Nyitókép: Jablan Anikó büszke eredményeire (Gulyás Réka felvétele)
