Az édesség története jóval korábbra nyúlik vissza, mint azt gondolnánk, ugyanis barlangokban lévő őskori festmények tanúskodnak arról, hogy már akkor is szerették az édességet. Mézet loptak a kaptárból, egy kis liszttel összekeverték, és máris kész volt a finom sütemény. A feljegyzések szerint ez volt a legkorábbi desszert az emberiség történelmében. A középkorban a cukorka kizárólag a gazdagok kiváltsága volt. A csokoládét azonban egészen addig nem fedezték fel, amíg Kolumbusz Kristóf rá nem tette a kezét a kakaóbabra egy maja hajón 1502-ben. A legenda szerint Kolumbusz, megérkezve a mai Honduras partjaihoz, Guanaja szigetén kötött ki. Az őslakók apró, barna diókkal ajándékozták meg, és tudtára adták, hogy ha megfőzeti azokat, akkor az italból máguserőt nyerhet.
Az indiánok xocolatlnak (sokolatl) nevezték a titokzatos, keserű folyadékot. Kolumbuszt azonban nem igazán érdekelte a mágikus erőforrás, annál inkább Hernando Cortést, aki ugyan csak néhány évvel később, 1519-ben érkezett az Újvilágba, mégis tudott az ital frissítő, élénkítő hatásáról, így hajóra rakatta az ismeretlen termést, és hazaszállíttatta azt Spanyolországba. Így lett ő a kakaó igazi felfedezője. Az aztékok már nemcsak fogyasztották, hanem pénzként is alkalmazták a kakaóbab barna szemeit, ezért a spanyol hódítók az almendra de dinero, vagyis pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. A csokoládé 1615-ben érkezett Franciaországba III. Fülöp spanyol király leánya, Ausztriai Anna hozományával. Itteni pályafutását gyógyszerként kezdte, patikusok készítették el és frissítő, erősítő szerként ajánlották. Reggeli és társasági italként XIV. Lajos udvarában talált igazi otthonra. XV. Lajos kedvesei, Madam de Pompadour és Madame du Barry különleges szerepet tulajdonítottak a csokoládé vágyfokozó hatásának. A hódításairól híres Casanova a forró csokoládét a szerelem elixírjének nevezte, és többre tartotta még a pezsgőnél is.
A termékek ötvenöt éves tapasztalattal készülnek
A csokoládé időközben az etikett, a jó modor és a luxus szimbólumává vált: hódoltak neki koronás fők, írók, költők, filozófusok, sőt még hadvezérek is, mint például Napóleon. Tudományos és irodalmi művek divatos témájává vált, találkozhatunk vele Mozart operáiban is. Linné botanikus rendszerében a „cacao theobroma” (istenek eledele) elnevezést kapta. A csokoládét a 18. század végéig italként fogyasztották, vízzel, tejjel, ritkábban borral hígítva, tojással dúsítva. A csokoládégyártást a gyógyszerészektől időközben átvették a külön erre specializálódott, főként olasz származású csokoládékészítők. Az első csokoládégyárat a Fry család alapította meg Bristolban még 1728-ban. A világ leghíresebb csokoládékészítő cégei azonban csak az 1900-as évek elején kezdték meg az üzleti vállalkozásaik működtetését. Az I. világháború után a csokoládé lassan, de biztosan új státuszt szerzett Közép-Európában és az Egyesült Államokban, ami a különleges édességet tömegfogyasztásra szánt élelmiszerré változtatta. Az I. világháború előtt a munkásosztály Európában csak nagyon különleges és ritka alkalmakkor – mint amilyen például a karácsony vagy a különféle születésnapok – élvezhette a csokoládét, az alacsony jövedelmek és a magas árak miatt ugyanis még mindig luxuscikknek számított. Az az általános hit, miszerint a csokoládénak olyan erősítő hatása van, amely a szerelmi életet is befolyásolhatja, valamint az a tény, hogy a korábbi luxuscikk szélesebb körben is elérhetővé vált, igen vonzóvá tette a csokoládét. A csokoládépiac jelentős növekedése a két világháború között és az 1980-as években következett be, fogyasztása egyre inkább beépült az étkezési szokásokba.
Nekünk, vajdaságiaknak sem kell elkeserednünk, hiszen „saját” csokoládégyárunk van. Péterrévén, a település egyik kis utcájában működik egy családi vállalkozás, amely 1968. január 1-jén kezdte meg működését. Jelenleg körülbelül ötszáz fajta terméket gyártanak a hazai és a külföldi piacra egyaránt. A péterrévei Sweetsystem Kft. az idén kapta meg Óbecse község díját a község gazdaságának fejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásáért.
– A vállalkozást édesanyám indította el vásáros cukrászként, és ezt a tevékenységet huszonöt éven keresztül folytattuk. Utána megpróbáltam valamennyire iparosítani az egész termelést, csokoládégyártás, cukorkagyártás, különböző desszertek, szezonáru, beleértve a csokiból készült Mikulást és a csokinyuszit is. Elég széles a termékskálánk, készítünk még gumi- és zselécukorkát, valamint más hasonló édességeket is. Én 2006-ban alapítottam meg a céget, a Sweetsystem Kft.-t, megtartottuk édesanyám vállalkozását, amit megörököltem, így gyakorlatilag már ötvenöt éve zajlik az édességgyártás Péterrévén. Ez alatt az idő alatt folyamatosan fejlesztettük a gyártáskapacitásunkat, megjelentek különböző márkatulajdonosok, akiknek ma már gyártunk különböző országokba. Szeretném kiemelni a magyarországi Piros Mogyorós márkát, amelynek a csokoládékínálatának egy részét mi készítjük. Szlovéniába, Horvátországba és sok egyéb országba főleg szezontermékeket gyártunk, mint például a Mikulás-figura és a nyuszi formájú csokoládé, ugyanakkor más desszerteket is készítünk számukra. Tavaly szerveztük meg először a saját csokoládévásárainkat, amelyeket különböző településeken tartottunk meg sportcsarnokokban, rendezvénytermekben, és ezeken a vásárokon próbáltunk meg közvetlen kapcsolatot kialakítani a vevőkkel. Természetesen a csokikóstoló sem maradt el. Az idei évben is nagy sikernek örvendtek ezek a vásárok Zentán, Adán, Temerinben és Óbecsén egyaránt. Valahogy így képzeljük el a jövőt, a célunk ugyanis az, hogy a közvetlenül a vásárló kezébe adjuk az árunkat – mesélte Cseri Zoltán, a Sweetsystem Kft. tulajdonosa, aki elmondta, ilyenkor, az ünnepek előtt mindig megnövekszik a kereslet az édességek iránt, különös tekintettel a karácsonyi szezonális édességekre.
– Ebben az időszakban mindenekelőtt a szaloncukor számít slágernek. Sokféle szaloncukrot gyártunk, kínálatunkban szerepel tejcsokoládés szaloncukor egész mogyoróval, étcsokoládés szaloncukor egész mogyoróval, mogyorókrémes, kókuszkrémes szaloncukor, zselés szaloncukor, vajkaramellás szaloncukor, pálinkás szaloncukor, amely igazi pálinkával készül, konyakmeggyes szaloncukor, stb. Amire nagyon büszkék vagyunk, az az, hogy a tavalyi évben a kókuszkrémes, egész mogyorós szaloncukrunkat Magyarországon az év szaloncukrává választották. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a vevők kedve szerint szinte bármilyen ízesítésű szaloncukrot tudunk gyártani. Az évnek ebben az időszakában igencsak megnövekszik a kereslet a Mikulás-figurák és a különböző karácsonyi desszertek iránt is, amelyek közül külön kiemelném a fahéjas és a szilvás desszertünket. Egyébként a cukormentes, pontosabban megfogalmazva a cukor hozzáadása nélkül készült termékek mutatnak legnagyobb felívelést az eladásban. Ezek igen magas, hetven százalék kakaótartalmú termékek, táblás csokoládék és desszertek különböző töltelékekkel. Ezt a cukormentes vonalat folyamatosan fejlesztjük. Ezeket a termékeket a cukorbetegek is fogyaszthatják, ugyanakkor azoknak is ajánlom, akik egészséges életmódot folytatnak – magyarázta Zoltán, aki elmondta, a karácsonyi ünnepkör befejeződése után szinte azonnal átállnak a húsvéti termékek, köztük a csokinyuszik, a csokitojások, a nyuszicsomagok és a különböző, húsvéti táblás csokoládék gyártására.
– Az éves termelésünknek mintegy ötven százaléka a két ünnepi szezonban valósul meg. Emellett megindítottuk a saját márkánkat is Choco Cseri néven a legfinomabb termékeinkkel. Ez alatt a márkanév alatt különböző kiszerelésű rizses csokit, mogyorós csokit, valamint különféle desszerteket készítünk. A munkám során folyamatos kihívást látok az új termékek előállításában, ezek fejlesztését szeretem a legjobban, és sokszor számos más cég is megkeres azzal, hogy fejlesszek ki valamilyen terméket a részükre. Az elkövetkező időszakban orientális édességeket fogunk fejleszteni, mint amilyenek például a pisztáciakrémes desszertek, a fekete csokoládéval vagy tejes csokoládéval bevont datolya, amikhez különböző adalékanyagokat is használunk. A jövő év folyamán gyógynövényes csokoládék fejlesztésén is dolgozunk majd az Újvidéki Egyetem Technológiai Karával közösen, mint amilyen például stressz elleni csokoládé, női és férfi problémák elleni csokoládé vagy az immunerősítő csokoládé – mesélte Zoltán, hozzátéve, hogy a minőség mellett az esztétikus csomagolásnak is igen fontos szerepe van a marketingben és az eladásban, ez pedig az ő termékeik esetében belgrádi és külföldi dizájnerek munkájának köszönhető.
A péterrévei üzletember szerint az ilyen és ehhez hasonló vállalkozások nehezen tudnak érvényesülni a szerbiai piacon, hiszen, mint mondja, tapasztalatai szerint a cégek közötti fizetési kultúra mélyponton van, ennek következtében inkább exportálják az általuk kínált árucikkeket.
– A Sweetsystem vállalatban ötven ember dolgozik, jómagam is részt veszek a gyártási folyamatban, elsősorban azonban mégis az értékesítéssel foglalkozom. Szezononként, tehát a karácsonyi és a húsvéti ünnepek előtti időszakban a dolgozóink száma általában öt-tíz fővel megnövekszik. A termékeink egy részét mind a mai napig kézzel csomagoljuk. Ez ugyanis rendkívül fontos számunkra. Maga a csokoládégyártás egyébként igen összetett folyamat, amely a nyersanyag beszerzésével indul. Nagyon vigyázni kell arra, hogy milyen minőségű a kakaó, a kakaóvaj és a különféle adalékanyagok. Ezeket általában szilárd halmazállapotban kapjuk. A kakaóvajat, a kakaómasszát felolvasztjuk, beletesszük egy gépbe, amit úgy hívnak, hogy csokoládékons. Ehhez adunk cukrot, majd beindul a keverési folyamat, jön a kakaópor, a végén pedig a természetes vaníliaaroma és egy pici lecitin, ami egyneműsíti a csokoládét. Maga a konsolási idő tizenkét órát vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt kialakul az az ízvilág, amit szeretnénk elérni egy magas kakaótartalmú csokinál. A tejes csokoládéba természetesen még belekerül a tejpor, a savópor is, amelyek mellett esetleg hozzá lehet adni valamilyen aromákat is. Tizenkét óra után a folyékony csoki átkerül az adagolórendszerbe, és onnan adagoljuk a formába. A sima tejcsoki és a sima étcsoki nagyjából a hűtés után elkészül, azután megy a csomagolásra. A különböző adalékanyagokat az adagolás előtt keverjük bele, beleérte az egész és a tört mogyorót, az eperport, a mandulaport és a marcipánt is. Ugyanez a folyamat vége, utána megy a formába, a forma után a hűtésre, a hűtés után a csomagolásra, majd a késztermék a kedves vevőkhöz kerül. Mindemellett technológia-árusítással is foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy ha valaki szeretne csokoládét gyártani, akkor azt be tudjuk tanítani, sőt ehhez szükséges gépeket is neki szállítani. Nekem szerelmem a csokigyártás – szögezte le Zoltán, aki hozzátette, reméli, hogy a családi vállalkozás vezetését a két lánya közül valamelyik átveszi majd tőle, ugyanis azt szeretné, ha még sokáig élne a több mint öt évtizedes hagyomány.
A Choko Cseri egyik legnépszerűbb terméke, a rizses csoki
A mogyorós csokoládé igen közkedvelt a vásárlók körében
A szaloncukor díszes csomagolásban várja a vásárlókat
A péterrévei üzletember szerint az ilyen és ehhez hasonló vállalkozások nehezen tudnak érvényesülni a szerbiai piacon, hiszen, mint mondja, tapasztalatai szerint a cégek közötti fizetési kultúra mélyponton van, ennek következtében inkább exportálják az általuk kínált árucikkeket.
– A Sweetsystem vállalatban ötven ember dolgozik, jómagam is részt veszek a gyártási folyamatban, elsősorban azonban mégis az értékesítéssel foglalkozom. Szezononként, tehát a karácsonyi és a húsvéti ünnepek előtti időszakban a dolgozóink száma általában öt-tíz fővel megnövekszik. A termékeink egy részét mind a mai napig kézzel csomagoljuk. Ez ugyanis rendkívül fontos számunkra. Maga a csokoládégyártás egyébként igen összetett folyamat, amely a nyersanyag beszerzésével indul. Nagyon vigyázni kell arra, hogy milyen minőségű a kakaó, a kakaóvaj és a különféle adalékanyagok. Ezeket általában szilárd halmazállapotban kapjuk. A kakaóvajat, a kakaómasszát felolvasztjuk, beletesszük egy gépbe, amit úgy hívnak, hogy csokoládékons. Ehhez adunk cukrot, majd beindul a keverési folyamat, jön a kakaópor, a végén pedig a természetes vaníliaaroma és egy pici lecitin, ami egyneműsíti a csokoládét. Maga a konsolási idő tizenkét órát vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt kialakul az az ízvilág, amit szeretnénk elérni egy magas kakaótartalmú csokinál. A tejes csokoládéba természetesen még belekerül a tejpor, a savópor is, amelyek mellett esetleg hozzá lehet adni valamilyen aromákat is. Tizenkét óra után a folyékony csoki átkerül az adagolórendszerbe, és onnan adagoljuk a formába. A sima tejcsoki és a sima étcsoki nagyjából a hűtés után elkészül, azután megy a csomagolásra. A különböző adalékanyagokat az adagolás előtt keverjük bele, beleérte az egész és a tört mogyorót, az eperport, a mandulaport és a marcipánt is. Ugyanez a folyamat vége, utána megy a formába, a forma után a hűtésre, a hűtés után a csomagolásra, majd a késztermék a kedves vevőkhöz kerül. Mindemellett technológia-árusítással is foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy ha valaki szeretne csokoládét gyártani, akkor azt be tudjuk tanítani, sőt ehhez szükséges gépeket is neki szállítani. Nekem szerelmem a csokigyártás – szögezte le Zoltán, aki hozzátette, reméli, hogy a családi vállalkozás vezetését a két lánya közül valamelyik átveszi majd tőle, ugyanis azt szeretné, ha még sokáig élne a több mint öt évtizedes hagyomány.
Nyitókép: Cseri Zoltán, a péterrévei Sweetsystem Kft. tulajdonosa, fotó: Gergely Árpád
