Csóka esetében nem csupán egy községháza történetéről beszélhetünk, hiszen az elmúlt szűk kétszáz év alatt három másik épület is betöltötte ezt a szerepet. Rövid időre egyike volt ezeknek a ma már omladozó Marczibányi–Lederer-kastély, amelyről a helyiek sokáig azt remélték, hogy a hivatal visszaköltöztetésével újra ékkövévé válik a településnek. Ez azonban nem valósult meg, a polgármesteri hivatalnak már több mint ötven éve szilárd székhelye a kastéllyal szemben álló, Tisza mente utca 20. szám alatt álló épület.
A környező város- és községházák, sőt még Csóka község néhány helyi közösségi épülete mellett sem nyújt különösebb látványt a helység polgármesteri hivatala. Építészeti és történeti öröksége nem jelentős, hiszen az objektum az 1960-as években, a kornak megfelelő stílusban épült. Eredeti rendeltetése szerint középiskola volt. Tíz éve esett át egy olyan felújításon, amely finomított szocreál kialakításán, így kívülről egészen barátságos kisvárosi községházává tette.
AKASZTÁS AZ EGYKORI HIVATAL ELŐTT
Az említett épületről akár néhány mondatban is beszámolhatnánk, de mivel egy nyolcszáz éves múlttal rendelkező településről van szó, sokkal érdekesebb és hosszabb az a história, hogyan és miért változott a csókai községházák helye. Erről Csonti István nyugalmazott építészmérnök, helytörténész nyújtott átfogó beszámolót.
Hogy teljes képet kapjunk, egészen a 18. századi viszonyokig kell visszamennünk, ahonnan egy 1763-as katonai felmérés térképe megmutatja, hogy Csókának nem voltak még kiépített utcái, nagyjából száz ház volt benne. Ekkor főleg szerb pásztorok lakták. A Marczibányiak 1782-ben vették meg Csókát a bécsi kincstártól azzal a céllal, hogy gazdálkodjanak a területén. Ekkor telepítették be Szeged környéki magyarokkal, valamint szlovákokkal. Az 1800-as évek elején megépült a Szentháromság Római Katolikus templom, s végig a mai Tisza mente utcán kiépültek a település fontosabb objektumai: a mai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület székháza, amely intézőházként szolgált, a bejáratnál lévő Móra Ferenc-mellszobor helyén pedig a parókia állt, sőt maga a Marczibányi család is ugyanezen az utcán, abban a központi házban élt, amelyet tavaly bontottak le. Az 1865-ös, második katonai felmérés térképén már kivehető a település első községházájának épülete, amely ma az említett utcán, a futballpályával szembeni bolt udvarának helyén állt.1886-ban új községháza épült, ez annyit tett, hogy az említett helyről az épület az utcafontra települt, vagyis teljes egészében ott állt, ahol a mai vegyeskereskedés van. Érdekesség, hogy ennek a létesítménynek az egyik oldala még az eredeti épületből származik. Egy másik, tragikus esemény is kapcsolódik a régi községháza történetéhez. Amikor 1849. február 2-án bejöttek a szerb felkelők, a település szinte teljes lakossága elmenekült. Akik maradtak, azok közül többeket kegyetlenül meggyilkoltak, a bírót és a jegyzőt a községháza előtti eperfákra akasztották fel.
A két impériumváltást is túlélő objektummal kapcsolatban Csonti István egy 1880-as években készült, korabeli geodéziai felmérés térképkötegét is megmutatta. Ezek a felmérések voltak az alapjai az úgynevezett „Ferenc Jóska-térképeknek”, amelyeket még ma is használnak a kataszterben. Ezen jól látszik, hogy mivel a régi községháza felépítése előtt adták ki, az utólag lett rárajzolva piros színnel. Érdekességként elmesélte, hogy ezeket a régi térképeket a jelenlegi községháza épületének archívumában találta, amíg ott dolgozott. Az irattár a pincehelyiségben volt (ahogy ma is), és ezek a papírok közvetlenül a vízvezetékcsövek alá voltak berakva, ahol csöpögött rájuk a szennyvíz. Kiderült, hogy lomtalanítás végeztek a pincében, és ezek már a kidobandó iratok közé kerültek, elő voltak készítve a zúzdába való szállításhoz. Így összeszedte őket és hazavitte, megmentve a pusztulástól. Elmondása szerint azóta sem kereste ezeket soha senki.
A csókai községháza tíz éve esett át egy olyan felújításon, amely finomított szocreál kialakításán (Gergely Árpád felvétele)
KÖZSÉGHÁZA A KASTÉLYBAN
A régi községháza 1964-ben leégett, így eljutunk ahhoz a rövid időszakhoz, amikor a Marczibányi–Lederer-kastélyba kerül a hivatal.
– A kastély az 1860-as években épült, a második világháború után államosítva lett, ekkor a Kombinát kapta meg. A helyi vezetőség úgy döntött, hogy a Kombinát átköltözik a mai Móra-házba, a községháza pedig a kastélyba. A helycsere 1965 elejére végbe is ment. Ugyanebben az évben a kastély tetőszerkezete leégett – magyarázta a helytörténész, aki az irodák beosztásáról is beszámolt. A kastélyban a polgármester irodája az oldalsó, északi bejáraton volt, a házasságkötő terem pedig fenn az emeleten. Pontosabban, az az erkélyes terem volt, amely a mostani községházára néz. Csonti István elmondta, hogy feleségével ők pont ebben az időszakban házasodtak össze, vagyis 1970-ben szerencséjük volt a kastélyban kimondani a boldogító igent.
Csupán néhány évig, 1972-ig volt a községháza székhelye a kastély, az idősebb korosztály emlékezetében azonban még ma is tisztán élnek azok az október 8-ai ünnepségek, amelyek alkalmával a lakosság a kastély elé vonult, hogy meghallgassa a polgármester beszédét, aki egy pokróccal leterített, ütött-kopott pótkocsin szónokolt.
KÖLTÖZÉS A KÖZÉPISKOLA HELYÉRE
A jelenlegi községháza épülete eredetileg állattenyésztési középiskola volt, amelyet az 1960-as években emeltek. Tizenkét évig működött. Nagyon kevesen jártak oda Csóka községből, java részük Szerbia középső és déli részeiből érkezett. Csonti István ekkor egy újabb érdekes személyes történetet idézett fel az iskola utolsó működő évével kapcsolatban.
– Én akkor a tervezőben dolgoztam és elég tűrhető kézírásom volt. Bejött hozzánk a középiskola akkori igazgatója, ragadványnevén Hosszú Čedo. Hozott egy osztálynaplót és egy nagy csomó, legalább száz aláírt, lepecsételt diplomát, nevek nélkül. Rám bízták, hogy írjam ki a diákok nevét, de nem értettem, minek ennyi diploma. Számolatlanul hagyta ott, és számolatlanul is vitte el. Hogy az iskolában abban az időben ment a diplomákkal való csencselés, az garancia, de most már mindegy is ez, mert mind meghaltak azok, akiknek ebben kanaluk volt – mesélte Csonti István.
Az iskola bezárásával nem tudtak mit kezdeni az épülettel, ezért 1972-ben úgy határoztak, a községházának kell átköltöznie oda. A kastély pedig visszakerült a Kombináthoz. Az áttelepülés előtt egy tervdokumentációt kellett csinálni ahhoz, hogy az épület megfeleljen a követelményeknek. Csonti István az architektúrai részeket készítette. A nagy osztálytermek ekkor vékony falakkal lettek elválasztva, hogy kialakíthassák az irodákat. Ennek a következménye ma is érezhető, hiszen az egyik helyiségből néha tisztán hallható, mi zajlik épp a mellette lévőben. Ekkor épült meg a hátsó, húzott fokú lépcső is, amelyet egy elég szűk helyre kellett beszorítani, így nem is a legegyszerűbb rajta a közlekedés. Az egykori iskola tornatermét pedig a helyi asztaliteniszklub kapta meg, így a csókai községháza sajátossága lett, hogy az épületén egy sportklubbal is osztozkodik. A hetvenes években került a községháza elé és még mindig ott díszeleg az elesett harcosok szocialista emlékműve is.
Az 1972-es állapotok egészen a 2010-es évekig végigkísérték a községházát, hiszen az aktuális vezetők addig csak a legszükségesebb javításokat végezték el az épületen. Az idő vasfoga azonban alaposan kikezdte a bitumennel szigetelt, repedezett simatetőt. Megállt rajta a csapadékvíz, és egyre több helyen talált magának utat az épületbe. Számos helyiség, még a polgármesteri iroda is beázott. Közben a külső falakról is omladozott a vakolat, energiahatékonysági szempontból is katasztrofális volt az állapota. Mindezen bajok orvoslására 2014-ben az akkori önkormányzat saját eszközeiből és a községi költségvetésből 7 millió dinárt különített el. Ebből új tetőt emeltek az épületre, a külső falakat pedig beszigetelték, valamint ekkor festették be a kastély és a Móra-ház színeihez illő, sárga-fehér árnyalatra. Valójában ekkor kapta a községháza azt a formát, ahogyan ma látjuk. A belső terekben azonban nem történt nagyobb átalakítás az évtizedek alatt, így ott még hangsúlyosak a szocialista kor lenyomatai. Az elmúlt évtizedkehez képest talán az a legszembetűnőbb változás, hogy folyosóin és irodáiban egyre kevesebb magyar szót hallani. Az épületben működik még egyébként a földhivatal, a szociális központ, a katonaügyosztály, valamint az adóhivatal és a szabálysértési bíróságnak is van itt kihelyezett irodája.
A községháza épülete eredeti rendeltetése szerint középiskola volt (Gergely Árpád felvétele)
Fiatal kora ellenére, a csókai községházának is megvannak a maga titkai és ereklyéi. Ahogyan Csonti István a pincében talált rá a monarchiabeli térképekre, jómagam egy 1929-es telefonkönyvet ástam elő egyszer az egyik lomokkal teli sarokból. Néhány évvel ezelőttről pedig tisztán emlékszem, hogy egy Titót ábrázoló kép nézett ki az utcára az épület egyik használaton kívüli helyiségéből. A különböző korszakok nyomai tehát mind ott lapulnak a falai mögött. Vagyis, lehet, hogy csak lapultak, hiszen múltunk hanyagságból elkövetett vagy szándékos eltüntetése napról napra egyre erőteljesebben zajlik körülöttünk.
| A csókai kastély a település történelmi épülete és egyben szimbóluma. A községet jelző táblákon, a község honlapján és sok más Csókához kapcsolódó iraton és tárgyon megtalálható. Nem véletlenül, hiszen a helyi lakosok a mai napig sajátjukénak tekintik, őrzik az emlékét, annak ellenére, hogy napról napra szemtanúi az épület romlásának. A kastély a 2000-es évek elején csődeljárás után magánkézbe került a hozzá tartozó mezőgazdasági birtokkal együtt. Tulajdonosa az évtizedek alatt nem végzett rajta semmilyen felújítást, de áruba sem bocsátotta. A csókaiak sokáig abban bíztak, hogy az önkormányzat visszaszerzi az épületet és akkor ismét községházaként szolgál majd, ez az álom azonban soha sem valósult meg, és valószínűleg már nem is fog. |
Nyitókép: A mai községháza épületét az 1960-as években emelték (Gergely Árpád felvétele)
