Áprilisban találkozunk!

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület idén április 5-e és 14-e között rendezi meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXVIII. Találkozóját Nagykikindán.

A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója már 28. éve az amatőr társulatok seregszemléje és nemes versengése, ahol az előadásokat szakmai zsűri véleményezi, és több kategóriában díjakat oszt ki. A találkozót minden évben más-más vajdasági településen rendezik meg, így megmozgatva a kistelepülések közösségét, bevonva azokat a szervezésbe, valamint a közönség soraiba. Nagykikinda negyedszer lesz szervezője a Találkozónak.

LÁZASAN KÉSZÜLNEK

Az elmúlt időszakban a három szervező közös felhívást tett közzé a vajdasági magyar amatőr színjátszó szakcsoportok számára, akik március 10-ig jelentkezhetnek az online felületen a kitöltött jelentkezési lappal, tudtuk meg Tóth Ramónától, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület elnökétől.

– Reményeink szerint az amatőr társulatok készülnek már, és szép számban fognak majd jelentkezni. Az Egység Művelődési Egyesület keretein belül működő József Attila Amatőr Színtársulat már lázasan készül a találkozóra, ugyanis egy ilyen rendezvény mindig a házigazda számára a legnehezebb. Amellett, hogy a mi társulatunk nyitja meg a Találkozókat, házigazdaként is helyt kell állniuk. A csapat nagyon lelkes, mert a nagykikindai amatőr színjátszás nagyon nagy múltra tekint vissza. A magyar művelődési egyesület már az 1880-as évektől ebben az épületben lelt otthonra, ami azóta is a helyi magyarság közös otthona, még ha az épület önkormányzati tulajdont is képez. Azok közül, akik itt kezdtek el színjátszással foglalkozni, sokan operaénekesek, vagy az újvidéki színház tagjai lettek. Tehát mindig is nagyon jó rendezők dolgoztak itt, és ezért is varázsol el bennünket ez a rendezvény, illetve ezért vállaltuk el negyedszer is a Találkozók megszervezését, mert tisztelegni szeretnénk az őseink előtt, illetve a fiatalokkal is szeretnénk megszerettetni a színjátszást. Éppen ezért az április 13-i szombat szünetnap lesz a főszervezők, illetve a zsűri számára, és aznap Király Sándor vezetésével gyermeknapot tartunk az óvodás korosztálytól egészen a nyolcadik osztályosokig. Szervezünk olvasószínházat, a Gézengúz Diákszínjátszó Csoport is bemutatkozik, illetve Király Sándor, Momić Violetta és a Kökénd Polgári Egyesület különböző játszóházakat is szervez. Minden apróságra oda szeretnénk figyelni, hogy senkinek ne legyen oka panaszra. A következő két-három hétben a csoportvezetők toborzásán lesz a hangsúly, odafigyelve arra, hogy senki ne legyen túlterhelve és kihagyva sem, azt viszont nagyon szeretnénk, ha a nagykikindai magyarság megmutatná, hogy ez is egy összetartó közösség – hangsúlyozta Ramóna.

Tavaly az egyesület sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél a színháztermük előcsarnokának a felújítására. Az elnöknőtől megtudtuk, hogy ez a beruházás a végéhez közeledik, de a Találkozók előtt szeretnének még itt-ott javítási munkálatokat végezni.

– Átfestjük a színpadot, az öltözőket, de az udvarunkat is szeretnénk komfortosabbá tenni, hogy a társulatokat felfrissített környezetben tudjuk fogadni, hogy ők és mindenki, aki abban az időszakban Nagykikindára látogat, otthonosabban érezhesse magát – tette hozzá Tóth Ramóna, aki végezetül arra is kitért, hogy a rendezvény népszerűsítésére a médiafelületeket és a közösségi hálót fogják használni.

MINDIG VAN VALAMI TENNIVALÓ

Király Sándor, a József Attila Színtársulat rendezője és színésze, csatlakozva Tóth Ramóna gondolataihoz, elmondta, hogy egy színházban mindig van valami tennivaló vagy azért, mert épp elromlik valami, vagy azért, mert egy másik előadás vagy rendezvény miatt fel kell szabadítaniuk a színpadot, majd vissza kell rendezniük azt, hogy a próbáik zökkenőmentesen folytatódhassanak. A technikusokkal együtt folyamatosan azon dolgoznak, hogy minden rendezvény fennakadások nélkül tudjon lezajlani. A társulat hetente legalább kétszer próbál, készülnek a szemlére és a darab bemutatójára is.

– Ebben az időszakban a szervezésekkel vagyunk elfoglalva, többet beszélünk személyesen, ezenfelül üzeneteket váltunk, folyamatosan hívjuk egymást, minden apró részletre és egymásra is megpróbálunk sokkal jobban odafigyelni, mert nem szeretnénk semmit sem kihagyni. Fontosnak tartunk most minden szót kimondani, ha tízszer is mondja el valaki ugyanazt, kisebb gond, mintha elfelejtenénk valamit – ecsetelte a rendező.

NAGY MÚLTÚ SZÍNJÁTSZÁS

Király Sándor Tóth Ramónának azzal a kijelentésével is egyezett, hogy a nagykikindai színjátszás több mint százéves múltra tekint vissza. Ezt támasztják alá a könyvtárban megőrzött fényképek, illetve dokumentumok.

– Az első magyar nyelvű előadást 1892 és 1893 között mutatták be. Írásos emlékeink vannak arról, hogy a második világháború után, 1945-ben alakult meg az Egység Művelődési Egyesület, akkor Velika Kikindai Magyar Közművelődési Közösség néven, és attól kezdve a színészek minden évben színre vittek legalább egy előadást. Voltak olyan évek is, amikor annyi színésszel dolgoztak a rendezők, hogy egy évad alatt három színelőadást is be tudtak mutatni. A hatvanas és hetvenes években jobbára komédiákat, népszínműveket játszottak, drámákat vagy más komolyabb előadásokat nem nagyon vittek színre. A nyolcvanas évektől kezdve rendezett itt Kovács Frigyes, Soltis Lajos, Vajda Tibor, Barácius Zoltán, Bakota Árpád. Amikor én elkezdtem itt színészkedni 1993-ban akkor Lepár Ferenc és Tóth János rendezett itt párhuzamosan. Ők voltak az igazi mestereim. Nagyon jó volt a kezük alatt játszani, mert teljesen különböző emberek voltak, más-más elképzeléssel, stílussal dolgoztak. Lepár Ferenc a komolyabb művek felé vonzódott, Tóth János pedig a könnyedebb műfajokat szerette, a kabarékat és a komédiákat – részletezte a rendező-színész.

A VISZONTLÁTÁS ÖRÖME

A József Attila Színtársulat eddig minden évben részt vett a Találkozókon, amikor huszadik alkalommal tették azt 2015-ben, akkor az Öreg komédiások díjban részesültek. A csapatban dolgozó színészek már tapasztaltak tehát, és a legtöbben legalább kétszer részt vettek akkor is a Találkozókon, amikor Nagykikinda házigazdaként befogadója lett a rendezvénynek. A színészek egyetértettek abban, hogy számukra a Találkozó a viszontlátás örömét jelenti.

Király Annamária, Király Sándor felesége 1995 óta tagja a társulatnak. A Bodnárnében ugrott be helyettesíteni valakit, és itt is maradt a csapatban. Egyedül akkor hiányzott, amikor a gyermekei kicsik voltak, de akkor is úgy nézte a férjével, hogy kompromisszumokat kössenek, illetve a gyermekeket is elhozták a próbákra, tehát őket is megpróbálták ebbe a forgatagba belenevelni. A társulatunk egy nagy családot jelent a számára, illetve egy támpontot. Saját bevallása szerint kötelességének érzi, hogy részt vegyen a művelődési életben, sőt szavalással is foglalkozik, szeretetből. Színészi játéka kapcsán megjegyezte, hogy fontosnak érzi azt is, hogy ha adhat valamit magából a közönségnek, akkor azt megtegye. Az évek során szerzett tapasztalatok, vendégjátékok sok ismeretséget, számtalan élményt hoztak a számára, ami gazdagította az ismereteit, és nyitottabbá is tette. Az idei szemlére úgy tekint, mint a viszontlátás örömére.

– Aki már szervezőként részt vett egy ilyen rendezvény lebonyolításában, az pontosan tudja, hogy mire számíthat, hogy milyen tempóban zajlik majd az egész, illetve tudjuk, hogy mire kell odafigyelnünk. Számomra a szemle a találkozást, a viszontlátást jelenti. Házigazdaként mindenkivel tudunk majd találkozni, az összes darabot meg tudjuk nézni, ha vendégek vagyunk, akkor szinte csak a vendéglátókkal tudunk találkozni, ha pedig messzebb szervezik, akkor az előadásokra is nehezebb eljutni – részletezte Annamária.

Király Sándor egy, az otthonában szervezett vasárnapi, családi ebédhez hasonlította a találkozókat.

– Olyan ez, mintha összejönne a rokonság. Szerintem mi az összes amatőr társulattal nagyon jó kapcsolatokat építettünk ki, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Valamennyi rendezővel, színésszel heti vagy havi kapcsolatban vagyunk, odafigyelünk egymásra, érdeklődünk egymás munkájáról. Mi már nagyon várjuk ezt az egészet, örömmel és várakozva készülünk a szemle megnyitójára.

Gyuránki Norbert négy éve tagja a József Attila Színtársulatnak, előtte két évet játszott a Gézengúzokkal, a diákszínjátszókkal. Mindkét csoportban két-két alkalommal kapott főszerepet, egyszer technikusként vett részt a darabban, idén pedig mellékszereplő lesz.

– Számomra fontos az, hogy a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület egyfajta küldetésként éli meg azt, hogy összehozza a helyi magyarságot. Amikor itt vagyunk, akkor azt érzem, hogy tényleg teszünk valamit az itt élő magyarokért – hangsúlyozta Norbert.

Fazekas Vivienn szintén általános iskolában kezdett el színészkedéssel foglalkozni, ötödik osztályos korában csatlakozott a Gézengúzokhoz. Folyamatosan figyelemmel kísérte a felnőttek előadásait, és mindig is az volt az álma, hogy beáll közéjük. Néhány darabban súgóként vett részt, és amikor betekintést nyert abba, hogy milyen is a belső munka, szerepeket is elkezdett vállalni. Nagyon tetszett neki a sok utazás.

– Az egész csoport nagyon összehangolódott, rengeteg élménnyel, ismerettel lettem gazdagabb. A legjobban az tetszik, hogy egy-egy gondolatomat többféleképpen is eljátszhatom. A szemlét is nagyon várom, egy nehéz darabot választottunk, de biztos vagyok abban, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk majd belőle – magyarázta Vivienn.

Tombácz Imre kisoroszi. Valamikor ott is nagy népszerűségnek örvendett a színjátszás, de az ottani csapat feloszlott, és Imre aztán csatlakozott a nagykikindaiakhoz. A városban dolgozik, így a próbák időpontját igyekeznek úgy alakítani, hogy az neki is megfeleljen. Őt az unokatestvére beszélte rá, hogy a kisoroszi társulatban vállalja el a díszlettervezést, -készítést. Egy alkalommal egy színész hiányzott a darabhoz, és akkor rábeszélték, hogy álljon be ő is. Emlékei szerint csak néhány mondata lett volna, de a főszereplő egyik pillanatról a másikra kilépett a társaságból, és rábeszélték, hogy akkor a mellékszerep helyett vállalja el a főszerepet. Mivel minden próbán részt vett, a szöveget nagyjából tudta. A nagykikindai társulatot 2018 óta erősíti.

– Mivel idősebb vagyok, máshova már nem nagyon tudok menni. Nagyon megszerettem a nagykikindaiakkal a közös munkát, hiányozna az életemből, ha nem színészkedhetnék – mesélte Tombácz Imre.

Körmendi Elvira súgóként vesz részt a társulat munkájába, számára ez a csapat egy közösséget, egy családot jelent.

A József Attila Színtársulat március 23-án tartja meg idei bemutatóját, Schwajda György Himnusz című művét viszik a színpadra Király Sándor rendezésében.