Sport, mint életstílus

Ahogyan belépek az újvidéki Tarján család otthonába, azonnal érzem azt a lendületet és energiát, ami valószínűleg mindig jelen van ebben a háztartásban. A falakat a családi képek mellett kitüntetések és érmek díszítik. Az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy a sport itt nemcsak hobbi, hanem életstílus is egyben. Idén ők vehették át az Újvidéki Magyar Kiválóság Díjat, amelyet azért alapítottak, hogy felhívják a figyelmet arra: a székvárosnak olyan polgárai is vannak, akiknek példaértékű életvitele és elért eredményei büszkeséggel töltik el a város magyar közösségét is. Tarján László, Albina és gyermekeik Elvira, Attila, Réka és Rita megosztották velünk a szenvedélyükkel kapcsolatos gondolataikat, a legmeghatározóbb élményeiket, valamint szó esett arról is, hogy miként formálja és gazdagítja életüket a sport.

– A természet iránti rajongásom egészen a gyermekkoromig nyúlik vissza. Emlékszem, hogy a kedvenc könyvem főhőse, Heidi mindig a természetbe vezetett el. Állandó vágyam volt, hogy én is a hegyek között barangoljak, mint ő. Ennek a vágynak a megvalósítása már fiatal koromban megkezdődött. Középiskolás éveim alatt gyakran jártam túrázni a Fruška gorára. A természet szépségét és nyugalmát mindig is a magaménak éreztem. Ahogyan idősödtem és családom lett, sajnos egyre kevesebb idő jutott a természetjárásra. Ezért úgy döntöttem, hogy olyan sportot választok, ami rövid idő alatt is hatékony mozgást biztosít számomra. Így kezdtem el futni. Az első próbálkozások szinte csak néhány pillanatig tartottak, az idő múlásával azonban egyre inkább belemerültem ebbe a sportágba, majd a férjem és gyermekeim is csatlakoztak hozzám. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen sok pozitív hatása van a sportnak. Nemcsak az egészségünkre van jó hatással, hanem mentálisan is felfrissít minket, és közelebb hoz bennünket egymáshoz. Így vált az életünk szerves részévé a futás, ami egy olyan tevékenység, amit mindannyian élvezünk és szeretünk – mesélte Albina, akihez hasonlóan a férje, László életében is korán megjelent a sport szeretete.

– Gyermekkoromban szívesen ültem kerékpárra, 14 éves koromtól rendszeresen tekertem, egészen a középiskola végéig. Az egyetemi éveim kezdetén azonban felhagytam ezzel a tevékenységgel, ugyanis annak érdekében, hogy minél hamarabb befejezzem az egyetemet, minden figyelmemet a tanulásra összpontosítottam. Azonkívül, hogy hétvégente túrázni mentünk a hegyekbe, nem nagyon maradt időm másra. Amikor megszületett az első gyermekünk, rájöttem, hogy valami aktív sportot kellene beiktatnunk az életünkbe a munka és minden más tevékenység mellett. Így én is elkezdtem futni. Újvidéken találtam egy fantasztikus fiatalokból álló csoportot, akik szintén szerették a futást, így alapítottunk egy klubot is. Albina is csatlakozott hozzánk, és hamarosan már versenyeken is részt vettünk együtt. Így kezdődött el a közös futás szerelmeseinek az útja. A futás rugalmassága volt az, ami igazán vonzott, hiszen bármikor lehetett csinálni, reggel, este, délután, amikor csak megfelelt – magyarázta a családfő, aki szerint a gyermekeknek is jót tesznek a közös séták, futások, kerékpározások.

 – A gyermekeink beleszülettek a mi életstílusunkba, és számukra is természetessé vált a mozgás. Kicsi koruk óta jöttek velünk például túrázni, mindennap elmentünk sétálni, így nagyon jó állóképességük lett, majd nem sokkal később elkezdtek úszni is. Rendszeresen eljártak a medencébe edzésekre, ám amikor jött a koronavírus, akkor sajnos mindent bezártak. Hónapokig nem volt lehetőségünk úszni. Az ottani edzőnk, aki egyébként triatlonos is, kreatív megoldásokkal állt elő, hogy ne veszítsük el az edzések lendületét. Szárazföldi edzéseket tervezett számunkra, amelyeket otthon tudtunk végezni. Az igazi fordulópont akkor jött el, amikor a korlátozásokat enyhítették, és újra lehetőségünk nyílt sportolni. A triatlon azonnal felkapottá vált, mert szabadtéren zajlik. Az elhalasztott országos versenyeket hamarosan újratervezték és megszervezték, és mivel a gyermekeknek is javasolták, hogy próbálják ki, nagyon motiváltakká váltak. Amikor a medencék újra megnyitottak, azonnal folytatták az úszást, valamint otthoni edzéseket is végeztek az udvaron, így maximálisan felkészültek a triatlon kihívásaira, ami úszásból, biciklizésből és futásból áll. Én magam is aktívan részt vettem mind a három sportágban, és fantasztikus volt látni, ahogyan a családunk együtt fejlődött és egyre inkább élvezte a sportolást – fejtette ki Albina, hozzátéve, a család pedig azóta is rendszeres résztvevője triatlon versenyeknek. 

– Gyakran részt veszünk különféle versenyeken, különösen a triatlon szezonban, ami általában április végétől szeptember végéig tart, tehát addig, amíg az időjárás kedvez a szabadtéri sportoknak. Majdnem minden hétvégén van verseny, mi pedig ha csak tehetjük, indulunk a gyermekekkel. Van, hogy a férjem is versenyzik velünk, igaz, nem mindig, attól függ, tetszik-e neki a terep. Soknak hangozhat, hogy heti rendszerességgel versenyzünk, ám valójában nálunk a versenyekre való készülődés folyamatos, hiszen az edzéstervünk egész évben tart, és kisebb ciklusokra van bontva. Előfordul, hogy olykor kissé időigényes és fárasztó a szervezkedés meg az utazás, viszont minden verseny energiával tölt fel bennünket. Nagyon jól működünk csapatként, minden feladatot egyenrangúan osztunk meg egymás között. Természetesen dinamikus az életünk, jól meg kell tervezni, hogy mikor, hova, hogyan jusson el az ember. Van egy rövid időszak, amikor nincsenek versenyek, amikor az emberek évi szabadságra mennek. Ilyenkor mi is kicsit lazábban fogjuk fel a dolgokat. Ilyenkor szoktunk nyaralni is menni – mondta el a négygyermekes édesanya, aki saját bevallása szerint mindig is nagy családot szeretett volna maga körül.

– Három gyermeket terveztünk. Az első három gyermekünk között két év korkülönbség van. Amikor a harmadik megszületett, akkor minden sokkal könnyebb volt. Ő egy nagyon könnyű baba volt, nagyon boldog, jó kedélyű. Egyszerűen elégedett az életével meg a környezetével, és már pici korában is ilyen volt. Egyszerűen öröm volt vele lenni. Még a terhesség és a babakor is sokkal könnyebb volt vele. És én voltam az, aki nagyon megkívánta, hogy legyen még egy gyermekünk. Valamiért szerettem volna még egyszer átélni az életben ezt az örömet, és így lett Rita. Szerintem a négygyerekes család nagyon jól funkcionál. Ez egy olyan szám, amivel szépen lehet működni, jól lehet szervezkedni. Szabadidőnk persze nem nagyon van, vagy ha van, akkor elmegyünk edzeni. Jómagam ugyanakkor nagyon szeretek olvasni, amire elég kevés idő jut. Persze, ennek ellenére olvasok én, ám közel sem annyit, mint mondjuk valaki, akinek nincsenek kisgyermekei. Ahogyan viszont nőnek a gyermekek és egyre önállóbbakká válnak, mint több és több időm jut az olvasásra is. Ennek nagyon örülök, mert már nagyon hiányzott – tette hozzá Albina, akinek férjével együtt az a meggyőződése, hogy a sport és a friss levegőn töltött idő számos pozitív hatást gyakorol a gyermekekre.

– A sportnak olyan pozitív hatása van az életre, ami túlmutat az egészséges életmódon és az általános jó közérzeten. Azt az érzést hordozza magában, hogy valamilyen célt tűzünk ki magunk elé, és tűzön-vízen át küzdünk érte. Ha az elsőre nem sikerül, akkor próbálkozunk újra, mindaddig, amíg elégedettek nem leszünk az eredménnyel. Ez a mentalitás átjárja az élet minden területét, legyen szó az iskoláról vagy akár a mindennapokról. A sport segítségével tanuljuk meg, hogyan tegyük bele az időnket és energiánkat valami olyasmibe, ami fontos számunkra, és ez a törekvő hozzáállás, ez a kitartás szemmel látható eredményeket hoz magával. Gyermekeink például rendkívül sikeresek az iskolában és a versenyeken, nem azért, mert mi arra kényszerítjük őket, hogy jól teljesítsenek, hanem azért, mert ők maguk is szeretik és élvezik azokat a tevékenységeket, amiket választottak. Aktív életmódjuknak köszönhetően pedig sokkal egészségesebbek és ellenállóbbak, mint az átlagos gyermekek. Betegségeik lefolyása gyakran gyorsabb, mint a társaiké, kevesebbet szenvednek megfázástól vagy más egészségügyi problémáktól, mint a többiek. Ugyanakkor a gyermekeink nagyon sokat játszottak és játszanak még most is az udvaron. Fára másznak, kertészkednek, valamint sokat játszanak famegmunkálással is, reszelők, fűrészek állnak a rendelkezésükre, amik fejlesztik a finom-motorikájukat. Bár néha előfordulnak kisebb sérülések, de mi úgy gondoljuk, hogy ezek a tapasztalatok részei, hiszen mi is hasonló dolgokkal foglalkoztunk gyerekkorunkban – vélekedett László, hozzátéve, nagyon megérintette őket, hogy mások is észrevették és elismerték azt a pozitív példát, amit az életükkel képviselnek.

– Számunkra ez az életmód természetes választás, ami teljes mértékben megfelel nekünk és boldoggá is tesz minket. Különösen megtisztelő számunkra, hogy mások is követendő példának tekintik azokat az elveket, amelyek mentén mi szervezzük az életünket és a gyermekeink nevelését. Ez a díj valójában azt jelenti számunkra, hogy mások is elismerik azt, amit mi hiszünk és vallunk, még akkor is, ha a mindennapi életben gyakran találkozunk olyan a reakciókkal, amelyekkel megkérdőjelezik a döntéseink helytállóságát. A díj kiváló igazolás arra, hogy a szabad játék, a természetben eltöltött idő és az aktív életmód valóban értékes és inspiráló lehet mások számára is – fogalmazott a családfő.