Erdély a kártyaasztalon

Nemrégiben jelent meg az Erdély tematikájú, Kibic nevű kártyajáték, amit Ferkó Zoltán játékkészítő hozott létre. Ferkó Zoltán számára mindig is fontos volt a külhoni magyarság. Az elmúlt években számos különböző tevékenységgel foglalkozott: játszóbuszt üzemeltetett, könyvet írt, filmet forgatott, kártyajátékot és ahhoz kapcsolódó online kvízt készített. Bár a munkássága első pillantásra szerteágazó tevékenységnek tűnik, mégis van valami, ami összekapcsolja őket: a határon túli magyarság és a kulturális sokszínűség iránti szenvedélyes szeretete.

A Kibic kártyajáték Erdélyt, mint régiót mutatja be játékos, szórakoztató formában bárkinek, aki szeretne többet megtudni róla, aki szeretné jobban megismerni az erdélyi nevezetességeket, Erdély kultúráját, történelmét. De sokkal többről van szó, mint ismeretszerzésről és játékról: a Kibic arra vállalkozik, hogy beszélgetések beindítója, a közösségépítés támogatója legyen.

 Kérlek, mutasd be a Kibicet! Milyen játék ez?

– A játékkal az a célom, hogy megismertessem Erdélyt, mint régiót az emberekkel, mégpedig nem hagyományos formában, mint amilyen egy könyv, egy film vagy egy album lenne, hanem újszerű, rendhagyó, formabontó módon. Innen jött az ötlet a kártyajáték létrehozására. A játék 56 lapból áll, mindegyiken híres vagy kevésbé ismert nevezetességek találhatók meg, például egy épület, táj, szobor vagy városkép. Ezeknek az erdélyi nevezetességeknek mindegyike három nyelven van feltüntetve a lapokon, magyarul, románul és németül. Ez a többnyelvűség azért jelent meg a kártyákon, hogy így mutassa be Erdély kulturális gazdagságát és többkultúrájú társadalmát, amilyen egykor volt, és amilyen részben még ma is. Tapasztalataim szerint ugyanis sokan nem ismerik a települések elnevezését más nyelveken. A kártyák hátlapján Erdély címere látható, a dobozon pedig három nyelven olvasható a játék neve. Azért a Kibic nevet választottam, mert ez a szó Erdély mindhárom őshonos nyelvén ugyanazt jelenti, és mindhárom nyelven hasonlóan hangzik. Illik is egy kártyajátékhoz, mert ugye a kibic az, aki hátulról figyeli a lapjárást. A doboz előlapján a kolozsvári Mátyás-szobor látható, mögötte pedig a Szent Mihály-templom van a háttérben, illetve a Restart Kóbor nevű projektünk logója. Ez a projekt az erdélyi szórványfalu, Kóbor „újraindításáét” született meg, azért, hogy életben tartsuk a települést, ne engedjük elszakadni az összmagyarságtól. Szintén a dobozon olvasható a játék mottója, miszerint a jövő nincs előre megírva. Maga a játék egyébként egyáltalán nem bonyolult, a jól ismert UNO szabályaihoz hasonlóan kell játszani: vannak színek, vannak számok és természetesen akciókártyák is, mint például az egy körből kimaradsz, a válassz színt vagy a húzz plusz két lapot. A játékot az nyeri, akinek előbb elfogynak a lapjai.

 Mi a játék pedagógiai célja?

– Ahogyan a dobozon is áll, a játék 5-től 111 éves korig játszható. A célja az, hogy gyermeket, fiatalt, időset, vagyis bárkit megismertessen Erdély hírességeivel, nevezetességeivel, hiszen az emberek ezeket többnyire nem ismerik, és aki igen, sajnos az is csak egy bizonyos részét. Történelemórákon például nagyszerű segédanyag lehet ez a játék, kiegészítő eszközként lehet használni akár az oktatásban is. A célunk az, hogy minél több helyre eljusson, minél több helyen használják, és így minél többen megismerkedhessenek Erdély nevezetességeivel. Ugyanilyen fontos célunk ugyanakkor az is, hogy beszélgetéseket indítson be, közösséget építsen. Például egy-egy kép kapcsán beszélgetések alakulhatnak ki: Ki járt már ezen a helyszínen?, Kivel, mikor, mi történt ott?, Milyen volt?, Hogy érezte magát?, Kinek tudná ajánlani?, stb. Egyfajta gondolatébresztő szerepe is van tehát ennek a játéknak. Aktivitásra, beszélgetésre sarkall, nem elégszik meg a passzív befogadással, mint ahogy az egy könyv vagy film esetében lenne, hanem megkívánja az aktív részvételt és az együttműködést.

 A kártyajátékhoz készült egy online kvíz is.

– A kártyajáték egy kézzel fogható dolog, társasjáték, ezt együtt játsszák többen. Ezzel szemben áll a kvíz, ami online, ingyenesen bárhonnan elérhető, és kiegészítik egymást a kártyajátékkal. A kvíz 160 kérdést tartalmaz Erdéllyel kapcsolatban, és a kibic-kviz.webmagnet.eu címen érhető el. A könnyűtől a nehézig mindenki megtalálhatja a saját tájékozottságának megfelelő kérdéseket, viszont az összes kérdésre válaszolni kell. A játékos visszajelzést kap arról, hogy hány százalékban adott helyes választ, illetve arról is, hogy ott, ahol tévesztett, mi lett volna a megoldás. Tehát rendkívül sokat lehet tanulni belőle. Mindenkit arra biztatok, hogy újra meg újra töltse ki a kvízt, egészen addig, amíg 90–100 százalékos eredményt nem sikerül elérnie. A kérdések az új kitöltésnél új sorrendben jönnek elő, tehát valóban emlékezni kell a jó válaszra. Ahhoz, hogy ez a kvíz létrejöjjön, nem volt elég megfogalmazni a kérdéseket és az azokra adott helyes válaszokat, hanem mindenütt ki kellett találni három rossz választ is. Ez alaposan megdolgoztatta a fantáziámat. Ahogy ezeket a rossz válaszokat írtam, sokszor elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha éppen nem az a) válasz lenne helyes, hanem mondjuk, a b). Nem így történt, de akár így is történhetett volna. Érdekes elgondolkodni azon is, vajon hogyan alakult volna akkor Erdély sorsa? A játék tehát segít elgondolkodni a sorsról és arról is, hogy vajon nekünk mi a szerepünk a sors alakításában. A nemzetünk, a régiónk, az országunk jövője tőlünk függ, mi magunk alakítjuk a sorsunkat azzal, amit teszünk, és azzal is, amit nem.

 Mi köt téged Erdélyhez, illetve általában a határon túli magyarsághoz?

– Én magyarországi vagyok, itt születtem, itt is nőttem fel. Erdéllyel úgy kellett külön megismerkednem a középiskolai és az egyetemi éveim alatt. A rendszerváltás előtt erről a témáról senki nem beszélt, a külhoni magyarság nem jelent meg a közbeszédben és a tankönyvekben sem. Az például benne volt az irodalomkönyvben, hogy Arany János Nagyszalontán született, zárójelben odaírták, hogy Románia, de itt meg is állt a dolog. De miért született Romániában? Hogyhogy Romániában született? Ezekről a dolgokról senki sem beszélt. Annak is örülhetünk, hogy egyáltalán ennyi benne volt a tankönyvben. A rendszerváltás után aztán bekerült a köztudatba a külhoni magyarság, megjelent a téma a közbeszédben is, és így született meg az érdeklődésem. Elkezdtem járni Erdélybe, ami azóta is tart, évente többször utazok oda. Az évek során még valamennyi román tudásra is szert tettem, és már egész jól megértem, amit mondanak nekem.

Sokat köszönhetek Erdélynek. Amikor ott járok, mindig megcsap a szabadság, mintha levetném a súlyokat, a béklyókat, amik itthon rajtam vannak. Délvidéken Schön Györgynek köszönhetően jártam először, a Virrantó játszóbusszal barangoltuk be a legkisebb falvakat és a nagyobb városokat egyaránt. Magyarországon kevesen ismerik ezt a régiót. Engem itt is megfogott a többnyelvűség; az, hogy egy-egy településnév akár három vagy négy nyelven is ki van írva a falu szélén. Csodálatos számomra, hogy a településeken több nemzetiség is jelen van, és ők harmonikusan tudnak együtt, egymás mellett élni. Felfoghatatlanul nagy veszteség a magyarság számára, hogy ezzel a régióval „csak” kulturálisan rendelkezik. A többnyelvűség, többkultúrájúság nekem mindig is imponált. Tetszik, hogy az emberek tiszteletben tartják egymást nyelvét, kultúráját, történelmét, és a különbözőségeik ellenére békésen tudnak egymás mellett élni.

 A Kibic-projekt lezárult, vagy lesz még folytatása?

– Jó lenne más régiókra is kiterjeszteni, például a Délvidékről is létre lehetne hozni egy hasonló kártyajátékot, mint amilyen az erdélyi. Egyelőre azonban azt mondom, várjuk meg, hogy mi történik a Kibiccel, beválik-e, vagy sem. A visszajelzések egyelőre nagyon pozitívak. Volt, hogy azt mondták, nagy baj van a játékkal, és mikor megkérdeztem, hogy mi, akkor az volt a válasz, hogy csak egyet vett belőle, és így nem tud ajándékba is adni belőle. Akkor természetesen nagyon megkönnyebbültem. Az első visszajelzések tehát arra engednek következtetni, hogy szerencsére nagyon szeretik az emberek. Egyelőre még keressük a külhoni terjesztőinket, jelenleg egy budapesti könyvesboltban lehet megvásárolni a kártyát, illetve nálam is megrendelhető a ferko.zoltan@gmail.com címen. Jó lenne, ha közkézen forogna, bekerülne az iskolákba, a gyülekezetekbe, a könyvtárakba, a könyvesboltokba, az egyesületekhez, vagyis ha minél többen tudnának róla, és minél többen forgatnák a kezeik között.