Helyreállították Csóka egyik olyan kültéri alkotását, amelyet az emlékével együtt már nyolcvan éve homály fedett. Egy-egy ilyen esemény pedig mindig túlmutat a pillanatnyi rendezvényen, lokális történetünk fontosságára helyezi a hangsúlyt, valamint eszünkbe juttatja a hagyományainkhoz és vallásunkhoz való kötődést. Valamivel több mint fél éve, amikor a csókai községháza történetéről kérdeztem Csonti István építészmérnököt és helytörténészt, szóba került, hogy a településen a múlt század derekáig állt egy Szent Flóriánt ábrázoló szobor, ennek azonban azóta nyoma veszett. Akkor utalt rá, hogy tervezik az újbóli felállítását, mostanra pedig meg is valósult az elképzelés.
EGY ELFELEDETT SZOBOR
Május 4-én, Szent Flórián emléknapján a Szentháromság Római Katolikus Plébánia templomkertjében leleplezték az új szobrot, felidézve ezzel a település múltjának egy olyan részletét, amely közel járt ahhoz, hogy végleg feledésbe merüljön. A kezdeményezés a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Nemzeti történelmi és kulturális örökség szakosztályához köthető. Nem volt egyszerű feladatuk. Mindehhez msgr. dr. Német László belgrádi érsek és metropolita, akkori nagybecskereki apostoli kormányzó adta jóváhagyását, a megvalósításához pedig hozzájárult Csóka község önkormányzata, valamint a helyi Ágoston kőfaragó műhely. A Lengyelországban készült alkotást a csókai Csanádi kegytárgybolt közbenjárásával szerezték be.
Az ünnepélyes leleplezésen Csonti István és Savičević Igor művészettörténész is kitért Csóka 19. századi történetére, vagyis arra az időszakra, amikor helyet kapott az eredeti szobor. Úgy fogalmaztak, a település történetének ez egy kevésbé ismert részlete, főleg azért, mert a második világháború idején egy éjszaka alatt eltűnt. A nyolc évtizedes távolság hosszú idő emberöltőben mérve, Csóka legidősebb lakosai is csak gyerekek voltak akkor, így aligha emlékezhetnek rá. Sokan pedig most először hallottak a történetéről.
Csonti István szavai szerint nem mindennapi esemény volt a faluban, amikor 1822-ben felállították Szent Flórián szobrát. Mint sok minden más a településen, ez is a Marczibányiakhoz köthető. A nemesi család 1782-ben vásárolta meg Csókát a bécsi kincstártól, az 1800-as évek elejétől pedig már kezdtek megépülni a település meghatározó objektumai: a mai magyar művelődési egyesület egykori intézőházként szolgáló épülete, a nemesi család háza, a községháza, a parókia, a Szentháromság római katolikus templom és 1870-re a kastély. Az említett községháza a mai futballpályával szemben épült meg, Szent Flórián szobra pedig előtte kapott helyet az akkori sétatéren. A korabeli okiratok és térképek is megjelölik a pontos helyét. Az Arcanum digitális adatbázisában elérhető Magyar Királyság 1819 és 1869 között készült második katonai felmérésének térképén piros kereszttel határozzák meg egykori helyét. Az említett épületek a szoborral együtt mind a mai forgalmas Tisza mente utcán foglaltak helyet, a 19. században azonban ez csupán egy faluszéli útnak számított. A századfordulóra a Szeged–Karlova, illetve a helyi lórévasút kiépülésével került be a közlekedési vérkeringésbe. Hogy akkor az út közepén ne akadályozza a forgalmat, a szobrot valamivel arrébb helyezték, így került a mai Tisza mente utca 43-as szám elé. Egészen 1944-ig állt ott, amikor egy éjjel lebontották, talapzatával együtt ellopták.
Az új szobor már nem köztéren, hanem a templomkertben kapott helyet (Gergely József felvétele)
VISZONTAGSÁGOS IDŐK
A szobor eltűnésének dátumát figyelembe véve, nem is olyan rejtélyes tettről van szó, hiszen a második világháború végéhez közeledve számos hasonló, sőt nagyobb mértékű rongálás is történt vidékünkön. A vallási emlékművek kapcsán ft. Koncz Tibor csókai plébános Nepomuki Szent János városok főterein és hidak mentén álló szobrait hozta fel példaként, amelyeket szintén ledöntöttek abban az időben. Sőt, szóba kerültek azok a közép-bánáti falvak, ahol a német lakosság elűzésével egyetemben a római katolikus templomaikat is lebontották. A partizánok és az általuk képviselt ideológia célkeresztjében főleg a németek, majd a magyarok és más, katolikusok vallású lakosok álltak. A véres időszakokról sok minden kiderül az egyházak által vezetett belső plébániatörténeti írásokból, viszont előfordult, hogy azokból a kritikus eseményekre vonatkozó részeket kiszaggatták vagy teljes egészében megsemmisítették.
A második világháborút követő kommunista-szocialista időszak egyházellenes miliőjét ismerhetjük, de az idővonalon tovább haladva, a délszláv háborúk miatt országunkban szinte a kétezres évek elejéig kellett várnia az egyháznak ahhoz, hogy ismét felvirágozhasson. A ’90-es évek háborús légköre, a reménytelenség és a kiábrándultság mind akadályt gördített ez elé a folyamat elé. Az ezredfordulóval azonban nagyobb nyitás történt az egyház felé. A témához kapcsolódóan a csókai plébánia egyebek között ekkor kapott Szent Flórián-emlékzászlót a helyi önkéntes tűzoltó-egyesülettől. Az ugyancsak történelmi múlttal rendelkező, 1885-ben alakult szervezet ezzel a gesztussal utalt a védőszentje iránti tiszteletre.
Vallási élet egykor – Asszonyok imádkoznak a csókai templom Szent Imrét ábrázoló mellékoltáránál (Szerzői magángyűjtemény)
A SZENTEK ÉS A MAI KOR EMBEREI
Flórián a közismert szentek közé tartozik, bizonyára többen hallottak már a vértanú történetéről. Felelevenítésképp a Magyar Katolikus Egyház honlapján olvasható, hogy a 3. században született a Római Birodalomban, a mai Alsó-Ausztria területén. Magas rangú katonatiszti családból származott, ő maga is a császár hadseregében szolgált keresztényként a birodalom történetének egy olyan időszakában, amikor éppen nem üldözték a vallás követőit. A halála előtti évtizedekben azonban ez megváltozott Diocletianus császár trónra lépésével, akiről csupán érdekességként megemlíthető, hogy Dalmatia provinciában született a mai Split városának közvetlen közelében. A tengerparti térség virágkorát élte uralkodása alatt, sőt reformjaival az egész Római Birodalom kilábalt a 3. század válságából. Császársága alatt azonban ismét fellángolt a keresztényüldözés. Flórián nem volt hajlandó vallását megtagadni, ezért megkötözve, a nyakában kővel az ausztriai Enns folyóba lökték. Ezután árvizek és tűzvészek ellen védő szentként kezdték tisztelni a katolikus keresztények. Kultusza főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Vidékünkön kül- vagy beltéri szobrok formájában, esetleg más ábrázolási móddal, de sok templomban helyet kapott. A nagyobb plébániákon és ott, ahol jelentősebb önkéntes tűzoltó csapatok működnek, szentmisével és agapéval évente megemlékeznek róla. Szent Flórián a pékek és különféle szakmák védőszentje is. Ezek a munkák kapcsolatban állnak a kemencehasználattal, a tűzzel és ezzel együtt a vízzel is, mivel vértanúhalála folyóban történt. Régebben ezen a napon nem gyújtották be a kemencéket, nem sütöttek kenyeret sem. Mivel a mesterségek már kihalóban vannak, vidékünkön sem jellemző az ezekhez fűződő patrónusa.
Mindezeket olvasva racionálisan kevésbé felfogható történeteknek és hóbortos szokásoknak tűnnek a szentek cselekedetei és a hozzájuk fűződő hagyományok, azonban idősebb családtagjaink emlékeit felidézve rájöhetünk, hogy régebben mennyire erős kultusz és kötelék fűzte a szentekhez a hívőket.
– A szentek különleges és kiválasztott emberek, akik megkapják Isten kegyelmét, kiváltáságát és úgy is élnek, mint a barátai, akiken keresztül ő működik a világban. A régi világban nagyon fontos volt, hogy kérjék az adott szent közbenjárását, és a róluk olvasható csodák mindig a krisztusi követésből, a vele való kapcsolatból fakadtak. Valójában ebből adódott az, hogy mennyire volt népszerű és hatékony egy adott szent a nép körében – magyarázta ft. Koncz Tibor plébános, aki azt is hangsúlyozta, hogy a szentekhez kötődő csodatétel és az ebbe vetett bizalom fő mozgatórugója az erős hit. Csókán is megújult a hívők közössége, a régiek, akik ezt jól tudták és gyakorolták, már nincsenek. Egyedül Szent Antal az, akinek még ma is erős a kultusza, többen imádkoznak a templomban elhelyezett szobránál. Az atya viszont arra is kitért, hogy a csodákat nem is annyira a szentekhez, hanem rajtuk keresztül Istenhez kell kapcsolnunk.
– Akár Szent Flórián esetében is olvashatjuk, hogy már gyermekkorában az imájának hatására megszűntek a lángok egy tűzbe borult ház esetében. Viszont, a mai világban nincs elég hit az emberekben, nem hiszik el, hogy Isten művelhet csodát. Az egyháznak újból és újból beszélnie kell a templomban, az oktatásokon és a hittanórákon az élő hitről – mondta ft. Koncz Tibor, aki hozzátette, hogy papi élete során ő maga is látott olyan esetet, amikor az erős hit például gyógyulást eredményezett valakinél.
Ma már valóban kevesen és kevésbé tudjuk megragadni a hit lényegét, sőt akár még az olyan kézzel foghatóbb dolgokat sem, mint közös múltunk vagy hagyományaink jelentősége, amelyek egy ilyen szoboravatás és -szentelés kapcsán felmerülnek. A csókai Szent Flórián-szobor rekonstrukciójának megálmodói, a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület vezetői és történelmi szakosztályának tagjai maguk is tisztában voltak a kezdeményezés fontosságával, ezért hangsúlyozták, hogy ezt az alkotást nemcsak egy anyagi dolognak szánják, hanem jelképnek is, amely emlékeztet a szent oltalmára és egyben a közösség erejére.
Képeslap a 20. század első feléből, amelyen kivehető az egykori szobor helye (Szerzői magángyűjtemény)
Nyitókép: Kiss Tóth Erika, Csonti István és ft. Koncz Tibor plébános az átadón (Gergely József felvétele)
