A vérem mindig és feltétel nélkül adom! Soha nem kérdezem, kinek és mikor lesz, mert tudom, hogy jó helyre kerül! Legyél te is véradó, és ments meg három életet egyetlen véradással! A véradásra áldozott fél óra és 450 milliméternyi véregységről ugyanis soha sem tudni, hogy kinek az életét mentheti meg. Lehet, hogy egy vajúdó kismama és gyermeke számára jelenti az életet, lehet, hogy egy balesetet szenvedett vélten sofőrnek, akit vár otthon a kisgyermekes családja. Sorolhatnám az indokokat, mégsem teszem, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindenkinek a vérében van a segítség, amivel szerintem érdemes élni. Szerbiában évente 240 000 véregységre van szükség. A férfiak évente négyszer, a nők pedig háromszor adhatnak vért. Létszükséglet, hogy biztonságos vérkészlet álljon rendelkezésre műtétekhez, baleseti sérültek ellátásához, vérkészítményekre, transzfúzióra szoruló betegek ellátásához. Ezért én mindig és mindenkit arra biztatok, hogy adjon vért, mert mindig óriási szükség van az életmentő véregységre. Ezt mindenki saját maga is leellenőrizheti, mert a szerbiai, illetve a vajdasági transzfúziós intézet honlapján nagyon szemléletesen nyomon követhető a napi vértartalék alakulása.
Bár senki sem születik önkéntes véradónak, bárki azzá válhat. Ez egy visszafordíthatatlan folyamat, mert ha az ember egyszer elkezd vért adni, akkor valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt elkezdi kötelességének tekinti, hogy rendszeresen, három- vagy négyhavonta eljárjon a véradó napra. Miért lesz valaki önkéntes véradó? Ennek számos oka lehet, ahány önkéntes véradó, annyi indíttatás. Egyesek egyszerűen csak emberbaráti szeretetből válnak véradóvá, hogy másokon önzetlenül segíthessenek. Mások hálából, mert egy vérátömlesztésnek köszönhetik életüket gyermekként, kismamaként, családapaként. Súlyos baleset alkalmával az időben megkapott vérkészítmény mentette meg őket vagy szeretteiket a haláltól, vagy egy műtét alkalmával, ezzel tarthatták őket életben. Vannak olyanok, akiknél ez családi hagyomány, a szülő viszi magával a gyermekét a véradó napra, hogy önkéntes véradóvá váljon.
Bevallom, első alkalommal magam is számításból jelentkeztem a véradó napra, mivel sorkatonaként két nap szabadság járt érte a hadseregnél. Hazavágytam, és erre minden lehetőséget kihasználtam. Végül pechemre nem sikerült kihasználnom a kétnapos szabadságot, mert beleszólt a nagypolitika és a horvátországi háború, mégis megérte részt vennem 1995-ben azon a véradó napon a peći kaszárnyában, ahol elsőként adhattam vért, mert rájöttem, hogy ez a folyamat tényleg semmiség, ugyanakkor lehet, hogy valakinek megmenti az életét vagy kisegíti a bajból az a közel fél liter vér, amit belőlem lecsapolnak. Az első véradás emléke, nem tudom, miért, nagyon beleégett a tudatomba. Mai is előttem van az épület, az egészségügyi személyzet, az egész folyamatra emlékszem. Még a mellettem álló katonára is, aki ki tudja, miért, de röviddel a vércsoport meghatározása után összeesett.
Nem tartozom a csúcstartó véradók közé, eddig mindössze harminc alkalommal adtam vért. Ha az egészségi állapotom és a munkám lehetővé teszi, akkor igyekszem megjelenni Adán vagy Moholon a véradó napokon. Fontosnak tartom, hogy segítsek másokon, mert ezért semmiféle jutalom vagy juttatás nem jár. Leszámítva azt a két szabadnapot, ami aztán vagy kihasználok, vagy nem. Többnyire nem. A véradás nálam a szolidaritást jelenti, hiszen adni mindig jobb, mint kapni, és ez nemcsak az ökölvívásra vagy a labdajátékokra érvényes, hanem a mindennapi életre is. Bár azt nagyon ritkán hallom, szerintem nagyon fontos, hogy a gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér semmi mással nem pótolható, mert élő anyag! Egyetlen véradással három betegen lehet segíteni, mert a levett vérből vörösvérsejt-koncentrátum, plazmakészítmények és vérlemezke-koncentrátum készül. A véradás a véradó egészségét is szolgálja, hiszen a kötelező tesztek elvégzése után nemcsak a vércsoportját ismerheti meg, hanem a szűrővizsgálat kiterjed a HIV, a Hepatitisz-B, a Hepatitisz-C, a szifilisz kimutatására is. Mindemellett, ha véradónak bármilyen egészségügyi gondja van, amiről nem tud, és az a vérből kimutatható, akkor az illetékes transzfúziós intézet azonnal felhívja a figyelmét, hogy mielőbb forduljon orvoshoz.
Az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére 2004 óta június 14-e a véradók világnapja. Ez a dátum egyébként annak a Karl Landsteiner osztrák orvosnak, fiziológusnak és immunológusnak a születésnapja, aki felfedezte az ABO vércsoport rendszert. Ezen a napon világszerte köszönetet mondanak a rendszeres véradóknak, felhívják a figyelmet a véradás fontosságára és minden embert arra bátorítanak, hogy rendszeresen adjon vért. De hogyan is zajlik egy véradás? A folyamat körülbelül 30 percet vesz igénybe, az adatfelvétellel és a kivizsgálással együtt. A véradás alapelve, hogy csak egészséges ember adhat vért, védve ezzel a véradó és a vért kapó beteg egészségét is. Az jelentkezhet véradásra, aki már elmúlt 18 éves, de még nincs 65 esztendős. Minden véradás az adatfelvétellel indul, amelynek során a véradónak igazolni kell a személyazonosságát. A következő lépés az orvosi kivizsgálás. Először megszúrják a véradó ujjbegyét, hogy a hemoglobinszintet ellenőrizzék, illetve az első véradók esetén előzetes vércsoport-meghatározás is történik. Ezután vérnyomás és pulzusmérés következik, majd a kitöltött véradói kérdőívre adott válaszok és a vizsgálatok eredményének értékelésével dönt a kivizsgáló orvos a véradásra való alkalmasságról. Amennyiben az orvos a véradót nem találja véradásra alkalmasnak, akkor tájékoztatja a kizárás okáról és időtartamáról, amely lehet ideiglenes vagy végleges. Ha az orvos mindent rendben talál, akkor következik a véradás. A véradás félig ülő vagy fekvő helyzetben történik a karfertőtlenítés után a vérvételre legalkalmasabb könyökvénából. Ezt gyakorlott egészségügyi dolgozók végzik, így a tűszúrás nem több mint egy körömcsípésnyi érzés. A könyökvéna szúrása után az első 20–30 ml vér a vérvételi zsákhoz tartozó mintavételi zsákba kerül, ebből történik az utólagos laboratóriumi kivizsgáláshoz szükséges minták levétele. Az ágy mellet rázómérleg van, amely a levett vér mérését és az alvadásgátló oldattal történő folyamatos keveredését biztosítja. Egy felnőtt ember szervezetében 5–6 liter vér kering, amiből körülbelül fél liter tartalék. Egy véradás alkalmával 450 ml vért vesznek le, így ezt a mennyiséget a szervezet könnyedén tudja pótolni. A szakemberek szerint a véradás átlagosan 5–12 percig tart. A vérvétel befejezésekor a szúrás helyére steril nyomókötés kerül, majd az önkéntes néhány percnyi pihenés után távozhat a vérvételi ágyról. Azt remélem, hogy ennyi áldozatot mindenkinek megér egy-egy emberélet!
Nyitókép: Pixabay.com
