Az egyháznak folyamatosan meg kell újulnia

A Szerbiai Református Keresztyén Egyház június hetedikén Alkotmányozó Zsinatot tartott, ahol a folyó ügyek megtárgyalása mellett nagyobb horderejű döntések is születtek. A református egyház, csakúgy, mint az egyéb történelmi egyházak, lelkészhiánnyal küzd. Ezen probléma orvoslására a lévita szolgálat fejlesztését irányozták elő. Minderről és a református egyház egyéb aktuális kérdéseiről Harangozó Lászlóval, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökével beszélgettünk.

Az idei zsinaton milyen döntések születtek?
– Június hetedikén tartottuk Bácsfeketehegyen a Szerbiai Református Keresztyén Egyház 62. Zsinatát. Évente egy zsinatunk van, de előfordult már, hogy többre is sor került, illetve olyan év is volt, amikor egyet sem tartottunk meg. A zsinat a legfelsőbb döntő szerv az egyházban. A zsinat tagjai az egyházközségek képviselői, a hivatalból szavazati joggal rendelkező lelkészek, valamint a Zsinati Tanács tagjai. Két zsinat között a zsinati tanács irányítja a református egyházat. A Zsinati Tanácsnak 12 tagja van, akiket hat évre választunk meg. A legutóbbi zsinatunk tavaly májusban volt, amikor az újonnan megválasztott vezetőség, és a zsinati tanács letette az esküt. Miután megtörtént az idei zsinat résztvevőinek számbavétele, alkotmányozó zsinattá nyilvánítottuk, mivel egyes törvényeket, előírásokat át kellett szerkesztenünk. Nem hitbeli dolgokon kellett változtatnunk, hanem voltak olyan szabályok, törvények, amelyek nem voltak teljesen világosak, illetve szükséges volt bővíteni azokat, hogy az egyház könnyebben működhessen. Erre fő okot az adó- és törzsszám megléte, illetve nem megléte adott. Jelen pillanatban a református egyháznak egy törzsszáma van, és egyes gyülekezeteknek van adószáma, míg másoknak nincs, amiből már az eddigiekben is sok gond adódott. Egy egyszerű hétköznapi eset például a villanyszámla kifizetése. Volt rá példa, hogy azon egyházközségnek, amelynek nem volt adószáma, a szolgáltató nem tudta, hogy melyik címre küldje a számlát, és megtörtént, hogy azt egészen máshova juttatták el, majd miután emiatt nem fizették ki a tartozást, a szolgáltató egy másik gyülekezetben kikapcsolta a villanyt. Minden jogi személynek nyilvánított egyházközségnek rendelkeznie kell törzs- és adószámmal, és ehhez szükséges az ő teljes nevüket bevinni az alkotmányunkba. Ez lehetővé teszi azon községek esetében, amelyek földterületekkel is rendelkeznek, hogy állami támogatáshoz jussanak, valamint az óvodák működtetése is könnyebb lesz. A református egyház felépítésében a püspökség neve kerület, az esperességek pedig a megyék. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház eddig két megyével rendelkezett, a bánátival és a bácskaival, és utóbbihoz tartozott Szerémség is. A két megyét most összevontuk és Bácska, Bánáti, Szerémségi Egyházmegyének hívják, éppen ezért új megyei választásokat írt ki a zsinat. Emellett ügyészválasztásra is sor fog kerülni, mivel az eddigi ügyész egészségügyi okok miatt lemondott. A zsinaton a pirosi református egyházközség képviselői is jelen voltak, akik huzamosabb ideje nem vettek részt a munkánkban, viszont jelezték, hogy újra az egyházunk teljes jogú tagjai szeretnének lenni, és ez ezen a zsinaton meg is történt.

A zsinaton a lévita szolgálatról is rendelkeztek. Hogyan tudják megkönnyíteni, hogy a nem teológus végzettségű hívek szolgálatba álljanak?
– Ez azokat az egyházi felkészítővel rendelkező személyeket jelenti, akik bizonyos szolgálatot végeznek az egyházon belül. Azoknak, akik nem egyetemi szinten végeztek teológiát, lehetővé tesszük, hogy képzésben részesüljenek. Mivel lelkészhiányban szenvedünk, és sok szórványgyülekezetünk van, a lelkészek pedig nem tudnak mindig mindenhova odaérni, ezért a jövőben ők fognak besegíteni a szolgálatba. Az 1950-es-1960-as években már volt erre példa, akkor is egy olyan időszak volt, amikor nem volt elegendő lelkész. Most a magyarországi teológiák és a Generális Konvent együttműködésével egy bizottságot fogunk létrehozni, amely a jelentkezők számára lehetőséget biztosít a képzésre. Bekapcsolódhatnak például a temetési szolgálatok elvégzésébe, a vasárnapi istentiszteletek levezénylésébe, valamint helyettesíthetik a lelkipásztort, ugyanakkor nem teljes jogú lelkészekként működnek, a sákramentumok kiosztását például nem végezhetik, ahogyan az úrvacsorát és keresztséget sem szolgáltathatják. Vannak olyan személyek, akik egyházi iskolát, hitoktató-, vagy diakonissza képzőt, esetleg lelkészsegítő képzést végeztek, nekik van egy alapjuk a református teológiából és hitvallásból, ők előnyt élveznek a kiválasztásnál, de mindenki jelentkezhet, aki elhivatottságot érez. A lelkésznek sokszor van szüksége segítségre, például egészségügyi probléma estén, vagy ha több helyen is szolgál. Szabadkának több szórványa van, és nekem van segédlelkészem, viszont Verbászon például hét gyülekezet van, és ott egy lelkésznek ezerfelé kellene futnia. Emellett arról is döntöttünk, hogy azon lelkészek számára, akik nem református teológiát végeznek, lehetővé tesszük, hogy különbözeti vizsgát tegyenek a református hitvallásból, és azután ők is végezhessenek református lelkészi szolgálatot.

Milyennek látja a református egyház helyzetét napjainkban?
– Komoly döntés előtt állunk arra vonatkozóan, hogy hogyan is haladjunk tovább ebben a felgyorsult világban. Az egyháznak folyamatosan meg kell újulnia. Erre azonban nem mindig volt hajlandó, annak ellenére sem, hogy nagy veszély jelent, ha leragadunk a múltban. A múltbéli értékeink, a hagyományaink nagyon fontosak, ezeknek azonban mindig hittel telítődötteknek és mindig aktuálisaknak kell lenniük. Rendkívül fontos, hogy ha bejön egy fiatal, vagy egy olyan személy, aki nem tagja az egyházunknak, akkor ne azt érezze, hogy egy hagyományőrző klubba jött, ahol minden áron a múltat akarják ráerőltetni. Értékes a múltunk, ugyanakkor a jelenben is jelen kell lennünk, és jövőt is kell biztosítanunk. Ezen a téren minden gyülekezetnek meg kell vívnia a maga harcát, és biztosítania kell a hagyományos istentiszteletet, de nyitottnak is kell lenni, időnként meg kell újulni, és különféle alkalmakat szervezni. Vannak gyülekezetek, amelyek óvodát működtetnek, vagy ifjúsági munkát szerveznek. Ez utóbbit mi is fontosnak tartjuk, mivel Szabadkán sok középiskolás tanul. Dolgozunk velük, annak ellenére, hogy tudjuk, a legtöbben közülük nem lesznek részei az egyházunknak, hiszen vagy továbbmennek a nagyvilágba, vagy visszatérnek szülőhelyükre, ez azonban egyfajta magvetés is a szívükbe, amely azt bizonyítja számukra, hogy a református egyház nyitott feléjük. Akkor van létjogosultságunk, ha ezt a szolgálatot valóban elvégezzük, erre hívott el bennünket Isten, erre teremtette az egyházat. Fontos a szolgálat, ám annak mindenképpen életszerűnek kell lennie. Istennek terve van velünk, ugyanakkor vannak olyan élethelyzetek, kihívások, amikor az egyház is döntés elé áll.

A technológiai újítások hogyan jelennek meg a református egyház életében?
– A koronavírus-járvány ideje alatt rákényszerültünk arra, hogy a világhálón is jelen legyünk. Nem lehetett istentiszteletet tartani, és kísérleteznünk kellett. Volt, aki levélben érte el az idősebb híveket, volt, aki videón, hangfelvételen keresztül. Van, aki ezt a világjárvány után is megtartotta, és ma is közvetíti az istentiszteletet. Mi is közvetítettük az istentiszteletet, és volt egy időszak, amikor egyszerre élőben is megtartottuk meg a világhálón is mutattuk. Azt tapasztaltuk azonban, hogy voltak olyanok, akik annyira megszokták a videós istentiszteletet, hogy utána sem vettek részt rajta személyesen. Ez azonban nem helyettesítheti a közösségi élményt és az összetartozás érzését. Ebből a szempontból is megújulásra van szükségünk, és ebben sokat tanulhatunk az anyaországi egyháztól, hisz az sok mindenben modernizálódott. Ezért is fontos a fiatalok bevonzása, hisz ők azok, akik jobban rálátnak ezekre a dolgokra, arra, hogy hogyan lehet elérni a fiatalokat, történjen az a világhálón keresztül, közösségen belül, táborokban, bibliaórákon, ifjúsági játékokon, vagy a modern ifjúsági énekeken keresztül. Magyarországon ezt figyelembe vették, és az énekek közé ezeket is beépítették. És ez azért is fontos, mert a református istentiszteletek fontos eleme az éneklés és a dicsőítés.

Korábban nagy hagyománya volt a bácsfeketehegyi találkozóknak, a katekizációknak. Ennek napjainkban is van létjogosultsága?
– A koronavírus-járvány miatt volt egy kis szünet, ám tavaly újraindult, és az idén is megtartjuk. Két tábor lesz, az első csoportba az elsőstől a hetedik osztályos gyerekeket várjuk, míg a másodikba a nyolcadikos és annál idősebb fiatalokat. Most nincs középső csoport. Érdeklődve várjuk, mennyien fognak jelentkezni rá. Próbáljuk bevonni a fiatal lelkészeket is, és reméljük, hogy olyan nagy érdeklődés lesz rá, mint amekkora korábban volt. Örülünk annak, hogy a gyülekezetek szerveznek különböző táborokat, a bácsfeketehegyi katekizációnak azonban kiemelt jelentőséget ad, hogy ott a különböző gyülekezetek fiataljai tudnak találkozni egymással.

És a gyülekezetek felnőtt tagjai hogyan tudnak találkozni egymással?
– A múltban is voltak különböző konferenciák, amelyek lehetőséget teremtettek erre, és ezt az irányvonalat a jövőben is szeretnénk megtartani. Őszre tervezünk egy konferenciát, amelynek egyik fő témája az idősek gondozása lesz, ami mindegyik gyülekezetünknél igen fontos téma. Emellett úgynevezett csendes heteket is szerveztünk a múltban, és ilyenek is lesznek a jövőben is. Ez a lelki elcsendesedésről szól, ugyanakkor kiváló lehetőséget kínál a találkozásra is. A bánátiak ilyen szempontból mindig is példát mutattak, hiszen rendszeresen szerveznek kórustalálkozót, ősszel pedig megtartják a Békés-Bánáti Református Találkozót is, amelyen a történelmi Magyarország azon gyülekezeteinek tagjai találkoznak, akik az említett két megyében élnek.

Milyen a kapcsolatuk a külföldi, akár a távolabbi országok reformátusaival?
– A kerületeknek van egy intézménye, az úgynevezett Generális Konvent, ahol az anyaországi, valamint a határon túli magyar egyházi vezetők, a püspökök és főgondnokok rendszeresen találkoznak, de a kerületek találkozóját is többször megszervezzük. Más református egyházakkal, nyugat-európai egyházakkal is jó kapcsolatot ápolunk. Minden gyülekezetünknek van testvérgyülekezete Hollandiában, Németországban, vagy a tengerentúlon. Igyekszünk nyugat-európai szervezetekkel is kapcsolatot ápolni. Ebben elöl jár a Stiching HOE, a Kelet-Európát segítő szervezet, amely önkéntes csoportokat szervez minden évben, főleg nyáron. Ők megkérdezik, hogy mire van szükségünk, és ezt meghirdetik, a felhívásukra pedig különböző korú, hátterű csoportok jelentkeznek, amelyek összegyűjtik a szükséges pénzeszközöket és elvégzik a munkát. Ez a közösségépítés szempontjából fontos. Az idén nyáron is több csoport jön hozzánk, akik részt vesznek különböző munkákban is. Jók ezek a találkozások, hiszen egyrészt kilátást adnak a nagyvilágba, másrészt arról is megbizonyosodhatunk általuk, hogy Nyugatról nemcsak a liberalizmus érkezik, hanem ott is vannak olyan hittestvéreink, akik megélik a hitüket.

Korábban említette a lelkészhiányt. Ebből a szempontból van valamilyen szintű utánpótlás?
– Az egyházunknak szüksége van fiatalokra. Jelenleg egy végzősünk van, aki már segédlelkész, ő hatodéves teológus. Emellett van egy harmadéves és egy most felvételt nyert teológusunk. Az egyházunk ösztöndíjat ad, és rendkívül fontosnak tartjuk, hogy biztassuk a fiatalokat, kívánatossá tegyük számukra a szolgálatot, ugyanakkor elengedhetetlen a személyes elhivatottság is, az, hogy meg legyen győződve arról, hogy Isten valóban elhívta őt a szolgálatra. A lelkészi szolgálat nagyon sok áldozattal, nagyon sok küzdelemmel, nagyon sok lelki harccal jár, és ahhoz, hogy az ember ezt el tudja viselni, meg tudja harcolni, valódi elhivatottságra van szüksége. Támogatjuk a fiatalokat, hogy induljanak el ezen az úton, és bízunk benne, hogy Isten többeket is el fog hívni. Próbáltunk Magyarországról is hívni lelkészeket, ám kevés érdeklődő van, mivel valójában ott is lelkészhiány van, nemcsak a református egyházban, hanem a történelmi egyházak mindegyikében. Hiszem azt, hogy ennek a helyzetnek is megvan az előnye, hiszen akár egyfajta megújuláshoz is elvezethet bennünket.