A zentai lánglovagok ünnepe

Megalakulásának százötvenedik évfordulóját ünnepli idén a Zentai Önkéntes Tűzoltótestület, amelynek tagjai sokszínű programsorozattal készültek a különleges jubileumra. A rendezvénysorozat első állomásaként májusban ünnepi szentmisét tartottak a helyi Jézus Szíve-templomban, majd ezt követte június 1-jén a nagyszabású ünnepi közgyűlés, amelyen az elmúlt másfél évszázad eredményeinek felidézését követően kiosztották a testület köszönőokleveleit is azoknak a támogatóknak, akiknek a segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy eljussanak eddig az évfordulóig. A testület életében rendkívül fontos mérföldkőnek számít, hogy mostanra már saját járművet is sikerült beszerezniük, amire az elmúlt százötven évben soha nem volt példa, ráadásul a felszereléseik modernizálása terén is igen sokat fejlődtek az elmúlt két évben.

A zentai tűzoltóegyesület első őrtanyája a városháza egyik földszinti helyiségében volt, ám már akkor is igény mutatkozott rá, hogy mielőbb saját laktanyát kapjanak. A tűzoltólaktanya alapkövét 1903. november 18-án tették le, és a tűzoltók már 1904. június 29-én be is költözhettek új otthonukba. A tervrajzokat Lajtersdorfer (Lajta) Béla építész készítette el, az épület pedig szecessziós stílusban épült, és ma is a város egyik legmeghatározóbb épületeként tartjuk számon. A zentai önkéntes tűzoltók jelenleg is egy laktanyában szolgálnak a hivatásos társaikkal, és közösen őrködnek a város felett.
Az elmúlt évek sikereiről, a nehézségekről, a munkáról és a tervekről Vasas Balázs, a testület elnöke számolt be lapunknak, aki elmondta, hogy a Zentai Önkéntes Tűzoltótestület 1874. május 14-én alakult meg, majd hozzátette, hogy még ugyanannak az évnek a júniusában a városi közgyűlés nyilvántartásba is vette az egyesületet.
– Összesen 86 taggal alakult meg akkoriban a testület. Már 1874 előtt is voltak önkéntes tűzoltók Zentán, ám akkor még szervezetlenek voltak, és a város igen kezdetleges eszközeit használták. Olyan esetek is előfordultak, hogy rosszul mérték fel az adott helyzetet, és még nagyobb bajt csináltak, mint amekkora eredetileg volt. A felszerelést sem tudták igazán használni. Mindennek következtében egyre erőteljesebb igény mutatkozott egy szervezett csapat létrehozására. A város akkoriban egy embernek fizetett a szolgálatáért, a többiek pedig önkéntesen végezték a munkát, ahová az előkelő emberek jelentkeztek. A ruhát és a szerelést a város adta. Az akkori parancsnokság kérésére a városi tanács az egylet rendelkezésére bocsátotta a meglévő régi szánfecskendőt, valamint a városháza alatt őrtanyául két kisebb helyiséget is adott. A városi előfogatokból egy pár lovat fenntartottak a tűzoltóság részére. Ahogy telt az idő, 1904-ben átköltöztek az új laktanyába, majd elkezdődött a tisztikar képzése. Az idők során több említésre méltó tűzeset is volt a városban. A zentai városháza és a főtéren álló katolikus templom is leégett, emellett 1916-ban az akkori fűrészgyár, 1917-ben pedig a vasútállomás tetőszerkezete kapott lángra, illetve 1918-ban a tiszai fürdő is megsemmisült. Ebben az időben 15 fizetett tűzoltója volt Zentának.

Az évek során nagyot nőtt a létszám, az 1950-es években 800-an is voltak a kevi és a tornyosi önkéntesekkel együtt. Közben a város is megalapította a saját tűzoltóságát, és a kettő párhuzamosan működött. Amikor a hivatásosok vonultak a tűzhöz, akkor az önkéntesek is meghallották a szirénát, és ők is csatlakoztak az akcióhoz. A második világháború táján a hivatásos tűzoltóság megszűnt, és akkor ismét az önkéntesek vették át teljesen a város védelmét. Évekkel később újra megalakultak, és tovább dolgoztak közösen egy fedél alatt. A hetvenes évek végén a zentai tűzoltóság 8 tűzoltókocsival, valamint 2 teher- és személyszállításra alkalmas kombibusszal rendelkezett, ezek azonban nem az ÖTT tulajdonában álltak, hanem a Városi Hivatásos Tűzoltók birtokában voltak. Több jelentősebb tűz is volt ebben az időszakban. A malomtűz 1975-ben volt, majd 1978-ban a Művelődési Otthon épülete lángolt, 1979-ben pedig a bútorgyár égett. Sajnos a malomtűz 3 halálos áldozatot is követelt. Akkoriban évente 30–40 tűzeset történt. Végül 1992-ben a minisztérium a várostól is elvette a hivatásos tűzoltóságot és a belügyminisztérium irányítása alá vonta. Ez azóta így van, mi pedig továbbra is együttműködünk velük mindenben – magyarázta a testület elnöke.
Vasas Balázs rámutatott arra, hogy a tagok létszáma a 70-es évektől rohamosan csökkenni kezdett, és jelenleg nagyjából 75 fő képezi a Zentai Önkéntes Tűzoltótestület tagságát.
– Ebből 35 az aktív tag, és 20 olyan személy van, akik különböző vészhelyzetek esetén bevethetők. Ezek az emberek ki vannak képezve a tűzoltásra, a balesetek kezelésére és mindenféle segítségnyújtásra. A községben Tornyoson és Keviben is van önkéntes tűzoltótestület, ám mivel a taglétszámuk alacsony, így a zentaiak besegítenek nekik is. Ahová a hivatásos kollégák mennek, oda megyünk mi is. Az alapvető tevékenységünk a tűzoltáson kívül az oktatást és a fiatalokkal való foglalkozást is felöleli. Folyamatosan keressük a fiatalokat, hogy bővítsük a sorainkat és igyekszünk megszerettetni velük a tűzoltó szakmát. Vasárnaponként különböző ingyenes foglalkozásokat tartunk a gyermekeknek, ám sajnos az ő számuk is egyre csökken. Ezeken a foglalkozásokon megismerik a tűzoltóeszközöket, megtanítjuk őket a biztonságos tűzhasználatra, valamint arra is, hogy veszély esetén mi a teendő. Amikor jó az idő, akkor különböző vizes játékokat játszanak, a téli időszakban pedig rajzolnak és kézműveskednek. Emellett az önkéntesek rendszeresen részt vesznek a különféle tűzoltó-versenyeken is, van egy férfi és egy női versenycsapatuk is. A fiúk vizes szerelésben jeleskednek és az elmúlt években kiváló eredményeket értek el, például az oromi vándorserleget is elhozták. A női csapat pedig négyszer is kijutott a tűzoltó-olimpiára, ahonnan ezüst-, illetve bronzéremmel tértek haza. Ezek hatalmas sikerek, hiszen a kijutás feltétele az volt, hogy az országon belül elsőknek kellett lenniük – ismertette Vasas Balázs, hozzátéve, hogy az önkéntesek is rendelkeznek operatív egységgel, amelynek tagjai terepre járnak.

– Ők riasztás esetén mennek a balesetekhez, tüzekhez és tűzőrséget is vállalnak a különböző városi rendezvényeken. Ha csak fizikai erőre van szükség, akkor is hívnak bennünket, besegítünk a pakolásban is. A tűzoltóság berkein belül létezik egy képzési rendszer, amelynek során az önkénteseknek is vizsgákat kell tenniük, hogy kimehessenek terepre. Legalább egy tűzoltó-tanfolyamot el kell végeznie annak, aki szeretne kimenni tűzhöz. A mi testületünk teljesítette az utolsó feltételt is, adományból sikerült beszereznünk egy tűzoltó járművet. Ennek köszönhetően az új törvény szerint államilag is elismertek leszünk. A gépjármű mellett rengeteg felszerelést kellett még beszereznünk, valamint embereket is felvennünk és felszerelnünk. Különböző pályázatoknak köszönhetően sikerült mindent megvásárolnunk. Még egy lépés van hátra, a belügyminisztérium munkatársai eljönnek, és részt kell vennünk az általuk tartott tanfolyamon. Amikor ez meglesz, akkor a belügyminisztérium által elismert önkéntes tűzoltók leszünk. Ha ez nincs meg, akkor az egység tagjai nem mehetnek ki a tűzesetekhez. Egyelőre átmeneti állapotban vagyunk, így még dolgozhatunk, ám sosem lehet tudni, mikor döntenek úgy, hogy most már kell a vizsga. 2018 óta az önkéntesek is a belügyminisztérium alá tartoznak, és azóta tart ez az átállási folyamat – fogalmazott Vasas Balázs.
A testület elnöke kifejtette, hogy a felszerelések terén az elmúlt két évben nagyon sokat fejlődtek, majd hozzátette, hogy éveken keresztül a régi lyukas tömlőkkel gyakorlatoztak, a tűzesetekhez pedig az emberi erőt és a tudásukat adták.
– Saját felszerelésünk nem is nagyon volt, a hivatásos kollégákét kellett használni. Most már tőlük függetlenül is tudunk bevetésekhez járni, hiszen rendelkezünk saját kocsival. A mi saját gépjárművünket bármikor kihajthatjuk a városi rendezvényekre, nem kell külön engedélyt kérni rá, mint a hivatásosoknak. A célunk továbbra is az, hogy támogassuk a hivatásos tűzoltók munkáját, és segítsünk nekik, amiben csak kell. Náluk még mindig fennáll az a probléma, hogy kevesen vannak, és nehezen tudják beosztani a műszakokat, ezért az önkéntesek közül is van, aki kiveszi a részét az ügyeletből. Ezenfelül van passzív ügyelet is, mindig előre be van osztva, kik azok, akik riasztás esetén azonnal bevethetőek. Ők nincsenek bent a laktanyában, viszont nem hagyják el a települést. Érdemes kiemelni, hogy tavaly augusztusban, amikor nagy vihar volt, egy nap 18 helyszínre mentünk ki, úgy, hogy az önkéntesek akkor még nem rendelkeztek saját lécfűrésszel. Több helyen kidőltek a fák vagy leszakadtak az ágak, nekünk pedig a privát fűrészeinket kellett használnunk. Azóta a pécsi önkéntesektől a 150 éves évfordulóra kaptunk ajándékba egy láncfűrészt, amelynek nagyon megörültünk. Jelenleg ott tartunk, hogy az operatív egység csapatát kellene bővíteni. A 20 és 35 év közötti korosztályból van a legnagyobb hiány. Nemrégiben két új tag letette a szükséges vizsgákat, így most többen vagyunk, de még legalább 8–10 fő jó lenne. Mivel önkéntesek vagyunk, mindenkinek van saját fő munkája a civil életben, így több emberre van szükség, hogy be tudjuk osztani a feladatokat. Például az aratásra is mi készítjük fel a gazdákat tűzvédelmi szempontból. Törvény által előírt kötelességük, hogy részt vegyenek egy rövid tűzoltó-tanfolyamon, illetve az aratásban résztvevő munkagépeknek is a megfelelő műszaki állapotban kell lenniük. Ezeket is mi vizsgáljuk meg, és több száz gazdához megyünk ki, ellenőrizni a gépeket. Erről jegyzőkönyvet is kell vezetni, három héten keresztül napi 8–10 ember munkájára van szükség mindehhez – mondta a testület elnöke, aki rámutatott arra is, hogy anyagi szempontból az önkéntesek legnagyobb támogatója Zenta község önkormányzata.
– A támogatás 80%-a elmegy arra az ügyeletre, amelyet biztosítunk a hivatásos tűzoltóságnak. Két önkéntes váltásokban állandóan ügyeletben van a laktanyában, és mi ezt honoráljuk nekik. Gyakorlatilag erre megy el az összes pénzünk, nagyon kevés marad egyéb dolgokra. A munkaruháinkat pályázatok útján vásároltuk meg, ezek kötelezőek. A bevetési ruháink használtak, azok külföldről érkeztek adományként. Németországból, Hollandiából és Magyarországról kaptuk őket, ott lecserélték őket újabbra, mi pedig elkaptuk ajándékba. Nagyjából mindenünk megvan, leginkább a felszerelések életkorával van gond, sok közülük igen elhasznált, de vannak olyan eszközeink is, amelyek kevésbé minőségesek. A sisakok, a csizmák nem mindig megfelelő méretűek, illetve a lámpáink is rossz minőségűek, ezért igyekszünk minden pályázaton részt venni és apránként beszerezni, ami kell. Ahogy már az előbb említettem, végre van saját kamionunk is, aminek nagyon örülünk. A gépjárművet Rác Jenőnek köszönhetjük, tőle kaptuk ajándékba. Nagyjából két évvel ezelőtt találkoztunk először az úriemberrel, akkor bejött a laktanyába és elmesélte, hogy Németországban dolgozik egy tűzoltó-szerviz központban, majd hozzátette, lehet, hogy tudna nekünk onnan beszerezni ezt-azt. Eltelt egy kis idő, majd egyszer csak megjelent egy régebbi, ám nagyon jó minőségű láncfűrésszel. Egy másik alkalommal megemlítette, hogy esetleg egy tűzoltóautót is tudna szerezni. Komolyabban elkezdtünk tárgyalni, és hosszú adminisztrációs folyamat után végül megérkezett a kocsi Zentára. Ügyelt arra, hogy kiváló állapotban kapjuk el, és hogy ne nagyon legyen vele dolgunk. Ez inkább egy csapatszállító jármű, amelyre nekünk már nagy szükségünk volt. Sikeresen átment minden vizsgán és megkapta a fehér táblát. 

Szeretném kiemelni, hogy a júniusi közgyűlésen hálánk jeléül tiszteletbeli taggá fogadtuk Rác Jenőt, mivel az önkéntes testület gyakorlatilag az elmúlt 150 év alatt nem rendelkezett saját kamionnal. Köszönettel tartozunk neki ezért a hatalmas adományért. Jelenleg Zenta területén ez a legfiatalabb tűzoltó gépjármű, 1992-ben gyártották, a legidősebbet pedig 1968-ban – mondta Vasas Balázs, a Zentai Önkéntes Tűzoltótestület elnöke.