A legfontosabb, hogy mindenki elégedett legyen!

A magyarországi Az utazó magazin az idén is átadta a legjobb magyarországi és határon túli turisztikai szolgáltatóknak járó elismeréseit, amelyeket a 2023-as teljesítményüket értékelve ítéltek oda a díjazottaknak. A közönségszavazás alapján ezúttal is külön kategóriában osztották ki az elismeréseket a magyarországi és a határon túli magyar szálláshelyeknek, éttermeknek. A múlt év legjobb vajdasági magyar szálláshelye a zentai Royal Hotel lett, az év legjobb vajdasági magyar éttermének járó díjat pedig a szabadkai Huszár Lángos érdemelte ki, amelynek története ugyan mindössze néhány éves múltra tekint vissza, ma azonban már nemcsak a vajdaságiak körében örvend igen nagy népszerűségnek, hanem a térségünkbe látogató külföldi vendégek is szívesen térnek vissza hozzájuk a finomabbnál finomabb falatokért.

Huszár Krisztián volt kollégám és régi barátom néhány évvel ezelőtt igen nagy fába vágta a fejszéjét. Úgy döntött, megvalósítja gyermekkori álmát. Kilépve addigi életviteléből teljesen új irányba indult el, mint amelyenen korábban járt. Bár fotósként is remekelt pályája során, mégis úgy érezte, ezentúl inkább a finomabbnál finomabb étkeivel teszi szebbé az emberek mindennapjait. Szakács lett és étkezdét nyitott. Olyan gasztronómiai ínyencséget szeretett volna választani, amely ritkaságszámba megy térségünkben. Az idén hungarikummá avanzsált lángosra esett a voksa. Így született meg a Huszár Lángos, amely azóta már nemcsak Vajdaság-szerte vált közismertté, hanem a külföldiek körében is igen közkedvelt lett. Mindezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy nemrég elnyerte Magyarország egyik legrangosabb turisztikai elismerését, az év vajdasági magyar éttermének járó díjat. Az utazó magazin hagyományosan a múlt év legjobb turisztikai szolgáltatóit díjazza ilyen módon a hozzájuk beérkező közönségszavazatok összesítését követően. Június 12-én tartották meg a budapesti Continental Hotelben az idei díjátadó ünnepséget, amelyen részt vett Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke is.

Operatőrként és fotósként dolgoztál szinte egész életedben, ezt követően minden bizonnyal óriási váltás volt részedről az, hogy egészen más típusú vállalkozásba kezdj. Hogyan indult el ez a lángosos történet?

– Már nagyon régóta szerettem volna valamit főzni az embereknek. Gyerekkorom óta állandóan a konyhában sertepertéltem, sokat segítettem édesanyámnak meg a nagymamámnak. Mindig is szerettem főzni. Nagy vágyam volt, hogy egyszer egy kisebb, mindössze 6-10 asztalos éttermet nyithassak, ahol magam főzhetek az embereknek, és saját szememmel láthatom, ahogyan jóízűen megeszik azt, amit főztem nekik. Bármikor összejöttünk a társasággal, mindig én főztem, a bulikban is mindig én voltam a főszakács. Sokáig úgy voltam vele, hogy majd egyszer talán megvalósítom a vágyamat, ám nem úgy hozta a sors. Apukám fotós volt, és végül én is ezt a szakmát választottam, így folytatva a családi tradíciót. Végül azonban ez a „majd egyszer” mégiscsak elérkezett. Véletlenül vágtunk bele ebbe a lángosos történetbe, próbaként. Három évvel ezelőtt indult egyfajta fizetéspótlékként. Úgy gondoltam, hogy jó lenne belekezdeni valami olyasmibe, amit szeretek csinálni. Akkor próbáltuk meg a lángossütést. Ötletként ott volt még a fejünkben a gilice és a pomfrit is, mert úgy gondoltuk, hogy azok sem igazán képviseltetik magukat nálunk, nagyon kevés helyen lehet kapni őket. Aztán rájöttem, hogy igazi lángost sem árusítanak a környéken, így első lépésként igyekeztem összerakni egy olyan receptet, ami szerintem egy igazán jó lángoshoz méltó. Első ízben Horgoson sütöttünk, a szüreti napon 2021-ben. Az volt a próba. Annyira sikeres lett, hogy mindjárt több helyre is meghívtak minket. Az embereknek nagyon tetszett a lángosunk. Nem győztük pótolni az alapanyagokat. Mindig járkáltunk a boltban oda-vissza, a barátok, a testvérek pedig jöttek kisegíteni, hogy sikerüljön megvalósítanunk azt, amibe belevágtunk. Akkor még palacsintát is sütöttünk a lángos mellett. Egyik alkalommal vásárolt nálunk egy magyarországi gasztronómiai bíró is, aki elmondta, hogy ő az ételeket jött zsűrizni Magyarországról, és ilyen jó lángost nem emlékszik, mikor evett utoljára. Ez adott egy plusz motivációt. Meg is hívott minket arra a rendezvényre, amit ő szervez négyévente Magyarországon. Sajnos eddig még nem bírtunk eljutni hozzájuk, mert nem tudtuk átvinni a határon azt a sok cókmókot, ami a sütéshez kell. Utána azonban egyre több meghívást kaptunk, és persze mi is kerestük azokat a rendezvényeket, amelyekre elmehetünk, és aztán minél többfelé jártunk, annál több helyre hívtak minket, valójában így indult az egész.

Mi a jó lángos ismérve?

– Sokféle receptet elolvastam, többet ki is próbáltuk, mire rájöttem, hogy egyes receptekben mi az, ami szerintem jó, és mi az, ami nem, így végül négy receptből állítottam össze azt, ami számomra a legmegfelelőbb. Igyekeztem a Mórahalmon kapható lángoshoz viszonyítani, hogy ízben hasonló legyen, legalábbis a tészta. Az volt a lényeg, hogy kívül ropogós legyen, belül pedig puha, és ne igya tele magát olajjal, hogy amikor az ember elfogyasztja, ne ülje meg a gyomrát, hanem csak jól lakjon vele. Szerintem ilyen egy igazán jó lángos.

Ma már rengeteg fajta feltét kapható nálatok, a kezdetekkor azonban korántsem volt ilyen gazdag a kínálatotok. Hogy jöttek az ötletek? Mi számít specialitásnak nálatok?

– Vajdaság területén egészen biztosan nincs másik lángosozó, amely ennyiféle lángost készít, mint amennyit mi. Sőt, ennyi feltéttel. Amikor mi elkezdtük árusítani ezeket a különlegességeket, másoknál is megjelentek hasonlók. A hagyományos ízeken kívül az első különlegesség a szalonnás és a kolbászos lángos volt, majd továbbléptünk, és elkezdtük készíteni a csirkemelleset is. Négy hónapja nyitottuk meg a lángossütödénket Szabadkán, a Strossmayer utcában, azóta jóval több új ízt bevezettünk, itt már kapható bolognai öntetes, görög salátás, pancerotti, ugyanakkor van vajdasági mixünk is, ami füstölt szalonnából, füstölt kolbászból és füstölt nyakkarajból áll, rajta rengeteg salátával és sajttal. Az emberek jönnek, próbálgatják az új ízeket, és azt tapasztaljuk, hogy tetszenek nekik. Mindenkinek megvan a saját ízvilága, amit a legjobban szeret, van, aki a görög salátásat kedveli, mert annál a tésztát a görög saláta lazítja. Habár számomra ez laktatóbb, mint a kolbászos, mert tele van salátával és feta sajttal, ami megadja a maga nehézségét, viszont nekem személy szerint nagyon ízlik. Van, akinél inkább a bolognai szószos vagy a füstölt mixünk számít nyerőnek, mert azok tele vannak hússal. Ezeket általában az éhesebbek szeretik fogyasztani. Sokan vásárolják a csirkemelleset is, de még mindig a fokhagymás-sajtos-tejfölös a legtöbbet eladott, a sima sós meg a fokhagymás mellett.

Azokra is gondoltatok, akik nem fogyaszthatnak fehér lisztet.

– Igen, mivel sajnos elég sokan vannak, akiknek kerülniük kell a fehér liszt fogyasztását. Nekem is, persze én attól még megeszem, pedig nem kellene. Innen jött az ötlet, hogy próbáljuk ki teljes kiőrlésű lisztből készíteni a tésztát. Megpróbáltuk és bevált, ízlik. Habár a fehér lisztes lángos íze mégis egy kicsit más. Van, akinek mondjuk, a töpörtyűs pogácsáéra húz az íze, van, akinek meg pusztán különleges, sőt olyan is akad, akinek jobban tetszik, mint a fehér lisztből sütött lángos.
 

Fesztiválokra is gyakran jártok. Mely rendezvényeken fordultatok meg az eddigiekben?

– Az első, ahogyan már említettem, az horgosi szüreti napok rendezvénye volt, de jártunk Tóthfaluban a Vajdaság Tóthfaluba költözik rendezvényen, Mérgesen a pálinkanapokon, Szabadkán a Winterfesten, Palicson a majálison és a szüreti napokon, Magyarkanizsán a Szent István-napi ünnepségen, Palicson a Nyárhangoló Fesztiválon, Óbecsén és Szabadkán a Gasztrofesztiválon és még sorolhatnám. Szabadkán sok eseményre ki szoktunk menni, főleg tavasszal és ősszel, ilyenek a virágnapok, a városnap, az Etnofest, a Dužijanca. Van olyan esemény, ahova rendszeresen visszajárunk, mint amilyen például a topolyai sörfesztivál.

Melyik volt a legtávolabbi hely, ahova elhívtak titeket?

– Belgrád, pontosabban Zimony. Az embereknek ott is nagyon tetszett a lángosunk, csak sajnos elég rossz helyet kaptunk a fesztivál területén. Viszont folyamatosan hívnak minket például Újvidékre is. Nemrégiben kaptunk egy meghívást a Magyar Nagykövetségről, hogy szeptemberben Belgrádban egy fesztiválon mutassuk be a lángost, mint hungarikumot, igyekszünk majd ennek is eleget tenni, hogy ilyen módon képviselhessük a magyar konyhát.

Nemrégen megkaptátok Az utazó magazin legjobb vajdasági magyar étteremnek járó díját. Hogyan éltétek ezt meg?

– Nagyon meglepett minket, mert nem számítottunk rá. Mint végül kiderült, négy hónappal korábban Búzás Zsuzsanna terjesztett fel rá bennünket, akinek egyébként nagy szerepe volt az egész lángosos történet elindulásában. Egy közönségszavazás folyt, amelyen ebben a kategóriában mi kaptuk a legtöbb voksot. Amikor felhívtak, és közölték a hírt, hirtelen azt sem tudtam, miről van szó. A díjátadó Budapesten volt, amelyre sajnos nem tudtunk elmenni, mivel nem volt, aki helyettesítsen, és egész nap dolgoznom kellett az üzletben. A szavazóinknak viszont ezúton is szeretnénk nagyon szépen megköszönni a bizalmat, ami rendkívül sokat jelent számunkra.

Egyfajta motivációt vagy lendületet is ad egy ilyen rangos elismerés?

– Természetesen igen, hiszen azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk, és arra ösztönöz bennünket, hogy így folytassuk tovább mindazt, amit elkezdtünk. Igyekszünk majd új ízekkel is meglepni az embereket, a vásárlókat. Minden díj, minden dicséret fontos, ugyanakkor minden egyes ember, aki visszajön, és azt mondja, hogy nagyon finom volt, köszöni szépen, jönni fog máskor is, önmagában is elismerés, sőt számomra a vásárlóktól való pozitív visszajelzések többet jelentenek, mint a díjak. Nekem ugyanis az a legfontosabb, hogy mindenki elégedett legyen.

A közeljövőben mely rendezvényeken találkozhatnak veletek a vásárlók?

– Egészen biztosan ott leszünk majd az Etnofesten, a szabadkai Dužijancán, a szabadkai városnapon, az óbecsei Gasztrofesztiválon, valamint a horgosi és palicsi szüreti napokon. Új ötleteink is vannak természetesen, csak egyelőre sajnos kicsi a konyhánk ahhoz, hogy meg is tudjuk őket valósítani, ám bízunk benne, hogy a közeljövőben arra is sor kerülhet.