A hétköznapok egyik gyakori jelzője az unalmas, és ha a világhálón rákeresünk az „unalmas hétköznapok” szókapcsolatra, a keresőnk több ezer találatot dob elénk. A „hétköznapok” kifejezés emellett is számos negatív dolgot hív elő, például a mindennapi robot fogalmát, a mókuskereket, a szürkeséget. Egy csomó rossz fogalmat kapcsolunk a hétköznapokhoz, viszont a legtöbb ember beáll a sorba, hozzászokik ezekhez a negatív dolgokhoz, megszokja, hogy az élet már csak ilyen, és igyekszik mindenből kihozni a maximumot, hogy a munka mellett a pihenésre és a szórakozásra is jusson elegendő ideje. Azt pedig már az ember vérmérséklete, igényei, szokásai határozzák meg, hogy a hétköznapok mókuskerekéből milyen módon lép ki – még ha csak egy rövid időre is. A könyvek, a filmek, a sorozatok és a különböző médiatartalmak mindig kéznél vannak, és ha csak egy kis időre is, ki tudnak bennünket zökkenteni a mindennapokból. Ezek hatásfoka viszont általában igen csekély, hisz amint letesszük a könyvet, kikapcsoljuk a számítógépet, félretesszük a telefont, máris visszatértünk a mindennapokba, és élményekkel gazdagabban ugyan, ám ugyanott vagyunk, ahol előtte. Ezeknél hatékonyabbak az utazások, amikor földrajzilag is eltávolodunk a mindennapjainktól, közben pedig tanulunk is, ismerkedünk a világgal, ráadásul szórakozunk is.
Mindezek mellett ott vannak a fesztiválok, amelyekkel kapcsolatban csak rajtunk múlik, hogy melyikre látogatunk ki, hogy mennyi időt szánunk rájuk, és az is, hogy azokon mennyire engedjük el magunkat.
Az első kérdés, hogy melyik fesztivál(ok)ra látogassunk ki. Vidékünkön számos fesztivál csalogatja az érdeklődőket. Egy-, kettő-, vagy többnapos rendezvények, zenére, vagy egyéb művészetekre, bulikra, esetleg a gasztronómiára, a lelki elmélyülésre fókuszáló események, lokális vagy regionális jellegűek és jelentőségűek, nagy költségvetésűek vagy szerények, fizetősek vagy ingyenesek, egy korosztálynak szólók vagy az egész családot megszólítók… Az „ahány ház, annyi szokás” mintájára kijelenthetjük, hogy ahány fesztivál, annyi fajta, és nem is kell messzire mennünk, hogy rájöjjünk arra, ebből a szempontból milyen színes kínálat áll a rendelkezésünkre. Ki sem kell mozdulnunk Vajdaságból, Szabadkától Újvidékig és Zombortól Nagykikindáig minden hétvégére jut egy, sőt sok esetben több fesztivál is. A környékünk legnagyobb fesztiválja az újvidéki Exit, ugyanakkor a budapesti Sziget sincs messze. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb regionális fesztiváljává nőtte ki magát az oromi Malomfesztivál, míg egy sajátságos hangulatú és több mint két évtizedes hagyománnyal bíró rendezvényünk a kishegyesi Dombos Fest. Az utóbbi évek egyik újítása a palicsi Nyárhangoló Fesztivál, aztán ott van a kicsi, ám annál egyedibb noszai Róka Fesztivál. Emellett minden településnek megvannak a saját rendezvényei, szinte minden hagyományos ételünknek van napja, és szinte minden hagyományos termesztett növényünknek is megvan a saját rendezvénye. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk a valóban rendkívül sokszínű és szerteágazó kínálatból.
A második felvetett kérdés, hogy mennyi időt szánunk a fesztiválra. Egyedi élmény a sátorozás, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk, hiszen valóban örök életre szóló emlékeket ad, ráadásul a szabadságnak egy olyan látszatát kínálja (hiszen már a sátortábor is kerítéssel van körülvéve), amire főleg fiatalon mindenki vágyik. Az utóbbi időben a sátorozás jelentősége némiképp csökkent, és a fiatalok közül is egyre többen döntenek úgy, hogy egy-egy fesztivál idejére egy házat vagy apartmant bérelnek a helyszín közelében. Nyilván költségesebb a sátorozásnál, viszont aki ragaszkodik a kényelemhez, a fürdőszobához, a némiképp megszokott körülményekhez, annak ideális megoldást jelent. A harmadik lehetőséget egy többnapos fesztivál esetén a mindennapos utazás jelenti. Ezt idősebb korban alkalmazzák előszeretettel, amikor már könnyebb olyan személyt találni, aki elvállalja a sofőr szerepét, ami ugyebár azzal jár, hogy ő adott este nem alkoholizálhat. Ahogyan az ember öregszik, egyre inkább ez a megoldás tűnik számára a legszimpatikusabbnak. Családos emberként viszont a legtöbben csupán egy-két napra látogatnak ki egy-egy fesztiválra, hogy azért még megérezzék a fesztivál sajátságos hangulatát, de már ne kelljen egymás után több éjszakán keresztül nélkülözniük a megfelelő mennyiségű alvást.
A harmadik fentebb feltett kérdés, hogy mennyire is engedjük el magunkat. Nos, ez egyrészt az előzőleg tárgyaltak függvénye, bizonyos fesztiválok megengedik, sőt preferálják a felhőtlen bulizást, míg mások inkább a nyugodtabb, családiasabb kikapcsolódást részesítik előnyben, és az is logikusan következik a dolgokból, hogy ha az ember több napig tartózkodik a fesztiválon, akkor jobban el tudja engedni magát, mintha csak egy-egy napra látogat ki. Ugyanakkor nagyban függ az ember vérmérsékletétől, illetve attól is, hogy a fesztivállátogató kortól függetlenül mennyire őrül meg egy-egy előadó láttán, hallatán.
A fesztiválok minden szempontból kizökkentenek a hétköznapokból, és erre mindenkinek szüksége van. Nézzünk szét, ismerkedjünk meg a kínálattal, és utána engedjük el magunkat – egy évben legalább egyszer!
Nyitókép: Ótos András felvétele
