Az iskola- és óvodakezdés közeledtével sok családban tapinthatóvá válik a feszültség. A nyár vége hirtelen ránt vissza minket a rideg valóságba: a nyári szabadságot felváltják a sürgős tennivalók és a szoros határidők, az önfeledt strandolást a füzetek és a könyvek beborítása, a lusta, lassú reggeleket pedig az ébresztőóra hangja és a feszített tempójú készülődés. Az egyik legnagyobb kihívás a szülők számára ezekben a hetekben a tanszerek beszerzése, ezen belül is az, hogy megtaláljuk az arany középutat: minden szükséges dolgot megvegyünk, de semmi fölöslegeset. Az ember igyekszik jól venni ezt az akadályt, és biztosra menni, hogy minden időben készen álljon a tanévkezdésre: tankönyvek, füzetek, írószerek, táska, tolltartók, tornaruha, uzsonnás doboz.
Persze mindez nem ilyen egyszerű. Az árak a fizetéseknél sokkal gyorsabban képesek emelkedni, ami sok család számára jelentős anyagi terhet jelent. A helyzetet tovább nehezíti, ha a kisebb testvér nem örökölheti a nagyobb tankönyveit, mert ők másikat használnak. Előfordul az is, hogy a tanár olyan könyveket, taneszközöket vásároltat meg, amelyekhez aztán egész évben hozzá sem nyúlnak a gyerekek. A szülő meg nem érti, miért is kellett akkor fizetnie érte.
Az iskolakezdés ráadásul ma már nem csak a szokásos tanszerek beszerzéséről szól. Az elmúlt években az életünk részévé vált a digitalizáció, az ehhez kapcsolódó technológiai elvárások pedig az iskolás gyerekek szüleit sem kerülték el. A gyerekeknek már nem elég egy jól megválasztott iskolatáska és néhány szép füzet; kell egy megbízható laptop, erős internetkapcsolat, okostelefon. Persze, meg lehet lenni ezek nélkül, de egy idősebb tanulónak bizony a társas kapcsolataira és a tanulmányi eredményességére is jó hatással lehet, ha nincs elzárva a digitális eszközöktől.
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az infláció is a családok vállára nehezedik, akkor nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az iskolakezdés nem kis kihívást jelent a szülők számára. Ahogy mondani szokás: mifelénk meglehetősen drága az ingyenes oktatás.
Az anyagi terheken túl a napi rutinba való visszatérés is igencsak nehézkes lehet, hiszen a gondtalan nyár után ismét eljött a korai kelés és az iskolai napirend ideje. Ez a változás nemcsak a gyerekeknek jelent kihívást, hanem a szülőknek is. Hirtelen megint alaposan meg kell szervezni a reggeleket, időben el kell készíteni a reggelit, be kell pakolni a táskába, és el kell indítani a gyerekeket az iskolába-óvodába, mindezt lehetőleg úgy, hogy ne csússzon ki minden az irányításunk alól. Ez az átállás jelentős lelki terhet is jelent. A szabályokhoz és kötöttségekhez való visszatérés nem megy egyik napról a másikra, és ilyenkor gyakran a család minden tagja érzékenyebbé és lobbanékonyabbá válik.
Nem csoda hát, ha a szeptember elejére úgy tekintünk, mint az év egyik legstresszesebb időszakára. Az iskolakezdés nemcsak logisztikai, hanem érzelmi kihívás is. A gyerekek szoronghatnak az új tanár, az új tantárgy vagy az új osztálytárs miatt, a szülők meg gyakran túlterheltek. Az érzelmi feszültség pedig akarva-akaratlanul átragad a gyerekeinkre is. A reggelek rohanósabbá, a tennivalók sűrűbbé, a napok feszültebbé válnak, nem csoda hát, hogy a türelem könnyebben elszáll, és mindez családon belüli konfliktusokban, veszekedésekben csúcsosodik ki.
A legfontosabb, hogy szülőként jelen legyünk a gyerekeink életében, és ne csak fizikailag, hanem érzelmileg is elérhetőek legyünk a számukra. Az ezernyi tennivaló mellett szakítsunk időt arra, hogy meghallgassuk őket, még akkor is, ha számunkra bagatellek a problémáik – hiszen számukra ezek a problémák jelentik az élet igazi kihívásait. Az iskolakezdés mindig érzelmi próbatétellel jár a családok számára. Ha odafigyelünk, és támogatjuk gyermekeinket ebben a kihívásokkal teli időszakban, akkor mindenkinek könnyebb lesz. Az érzelmi biztonság, amit ilyenkor nyújtunk, sokkal fontosabb, mint az, hogy megvettük-e végre azt a körzőt, hogy minden színes ceruza megfelelően ki van-e hegyezve, vagy hogy hogyan is felejtődött az a júniusi sonkás szendvics az iskolatáskában.
A ránk nehezedő terheket is csökkenthetjük, ha alaposan átgondoljuk, mire van szükségünk és mire nincs. Amit lehet, beszerezhetünk használtan, és megkérdezhetjük a felsőbbévesek szüleit a saját tapasztalataikról. A stressz és a feszültség csökkentését pedig például azzal érhetjük el, ha beszélgetünk a gyerekeinkkel, ha megkérdezzük őket arról, hogy hogyan érzik magukat, várják-e az új tanévet, izgatottak-e a rájuk váró találkozások miatt, milyen érzések és gondolatok kavarognak bennük az iskola- vagy óvodakezdés kapcsán. Ne hagyjuk, hogy a tanszerek vásárolgatása és a reggeli rutin újratanulása elvegye a figyelmünket a gyerekeink elől, hiszen hozzájuk képest a szép füzetek és a gondosan bepakolt táska csupán másodlagos lehet. Ha érezzük, hogy feszültté válik a légkör, lassítsunk, és próbáljunk időt találni a pihenésre. A reggelek könnyebbek lesznek, ha előre megtervezzük őket, és nem hagyunk mindent az utolsó pillanatra.
Ahogy a gyerekektől is elvárjuk, hogy alkalmazkodjanak az óvoda, majd az iskola által nyújtott kihívásokhoz, úgy nekünk is alkalmazkodnunk kell a változásokhoz. A béke érdekében jó, ha megtanulunk türelmesek maradni még a legfeszültebb pillanatokban is. Előfordulhat, hogy az első hetekben nem megy minden zökkenőmentesen, de ez természetes. Nem a tökéletes átállás a fontos, hanem az, hogy megértsük és támogassuk a gyerekeinket ezen a göröngyös úton.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
