Az idén jubilál, vagyis húsz évvel ezelőtt alakult meg a nemesmiliticsi Vujevity házaspár, Árpád és Eleonóra családi vállalkozása, a Vujević nevet viselő mészárszék. A legkülönbözőbb húsáru előállítása mellett fő termékük a helyi, földrajzi levédettséggel is rendelkező, immár a világ szinte minden tájára eljutott különlegesség, a lemesi kulen. Vujevityék évente 4 tonnát készítenek belőle. A vállalkozás háza táján hat embert foglalkoztatnak, folyamatosan pályáznak, igyekeznek fejleszteni. Ezenkívül alapító tagjai a Lemesi Kulen Egyesületnek, továbbá a családtól nem idegen a közösségi rendezvények támogatása sem. Ahol és amiben tudnak segítenek, adományoznak hasznos, jótékony célokra. A 21 éve házasságban, sorsközösségben élő Vujevityéknál leginkább a férj dolga a gyártás, a feleség, Eleonóra vezeti a boltot, most is ő nyilatkozott, mesélt a kezdetekről, a fejlődésről, a tervekről.
Vujevity Árpád és Eleonóra kezdettől fogva együtt dolgoznak a családi vállalkozás fejlesztésén (A Vujevity család archívuma)
A lemesi kulen és a házi kulen vagy gužnjak is páratlan látvány- és ízvilágú (A Vujevity család archívuma)
Mikor és milyen módon alakult a mészárszék, a vállalkozás?
– 2003-ban házasodtunk össze, nem volt állásom, Árpád hentesként dolgozott Csonoplyán, egy húskészítményekkel foglalkozó cégnél. Nemesmiliticsen nem üzemelt hentesüzlet, és úgy mértük fel, hogy piaci rést töltünk ki, ha elkezdünk ilyen jellegű dologgal foglalkozni.
Az összes pénzünket beleöltük, minden szükséges eszközt megvettünk használtan, nagyon kevés tőkéből indultunk neki a dolognak. 2004. július elsején sikerült megnyitni a hentesüzletet. Tehát idén jubilálunk, 20 éve ennek. A legelején éppen csak túléltünk, nem voltak saját termékeink, mindent másoktól vásároltunk. Az is időbe telt, hogy kitapasztaljuk, mi a kelendő áru, próbáltuk szűkíteni, hogy miből is álljon az üzlet.
Feltételezem, mindennek alapja volt a híres-neves lemesi kulen húskészítmény…
– A fentiekben elmesélt módon működtünk, mígnem 2014-ben becsukott a vágóhíd, ahol a férjem dolgozott, akkor kezdtük a kulen készítését, saját termékként, a szabvány szerinti módon. Mindezt a tartományi mezőgazdasági titkárság pályázatán keresztül, amely éppen erre irányult, hogy a kis hentesüzleteket támogatták. Megkaptuk a segítséget, így 2016. augusztus 28-án nyitottuk meg a húskészítmények előállításával foglalkozó kis cégünket. Minden uniós szabványnak megfelelve, pontosan megvan, hol visszük be a húst, hol mehet ki a kész termék stb.
Működtetjük tehát a papírforma szerinti módon: a gazdasági termelőtől, az állattenyésztőktől felvásároljuk a sertéseket, avagy a marhákat, azokat a vágóhídon levágják, mi pedig feldolgozzuk. Saját paprikánk van, amit mi készítünk, és a kulenba csakis ezt tesszük. Valóban, a márka védjeggyel rendelkező helyi, lemesi kulen a fő specialitásunk.
Számos serleg és minősítés tanúskodik róla, hogy Vujevityék kulenja párját ritkítja (A Vujevity család archívuma)
A kulent csakis saját termésű és előállítású pirospaprikából készítik (A Vujevity család archívuma)
Mi a nemesmiliticsi kulen története, múltja, jelene?
– Az eredeti lemesi kulen a 200–250 éves helyi recept szerint készül. Csakis az első osztályú sertéshús kerül bele, a comb, a lapocka, válogatott hús, konyhasó meg a minőségi pirospaprika. Mint mondtam is, a paprikát szintén mi magunk készítjük, a válogatástól kezdve a szárításon át, a folyamat minden részét magunk végezzük.
A kulen titka a paprika és a szárítás, amely nem kevesebb, mint négy-öt hónapot vesz igénybe.
Mindez gondos, nagy munkát igényel. Mennyi embert foglalkoztattok, illetve miként oszlik meg munka a vállalkozáson belül?
– A boltban összesen hatan vagyunk. A négy férfi a húsfeldolgozóban végzi a munkát. Mindenkinek megvan a saját feladata: van aki süti a töpörtyűt, van aki tölt, és van aki darál stb. Mi ketten, női dolgozók pedig az üzletet irányítjuk.
Hogyan történik a húskészítmények széles körű értékesítése?
– A vásárlókat szeretettel várjuk a nemesmiliticsi üzletünkbe, az Ivan Mestrović utca 2-es szám alá. Továbbá, ha tehetjük, visszük különböző vásárokba, fesztiválokra, de mivel kevés emberünk van, így egyre kevesebb ilyen jellegű eseményre jutunk el. Leginkább a boltból értékesítünk, továbbá vannak viszonteladók, akik Újvidéken árulják, amellett nagyon sokat küldünk gyorspostával mindenfelé, meg fent vagyunk több online piaci felületen is.
Milyen fejlődési utat láttok, illetve milyen lehetőségeket kínáltak a különböző pályázatok?
– A Prosperitati Alapítványnál pályázunk leginkább. Az elejétől kezdve, szinte minden, a profilunkba illő kiíráson részt vettünk. Az alapítvány támogatásának köszönhetően több új hűtő, mélyhűtő, álló hűtő került a boltba, továbbá kasszapult, az üzembe pedig vákuumozó gép, kolbásztöltő, húskeverő, szalámi szeletelő. Nagy segítség mindez, hiszen előtte régi gépeink voltak, mindent használtan vásároltunk kezdetben. Továbbá, jelentős dolognak számít és szintén a Prosperitati Alapítvány pályázatán keresztül valósult meg, hogy a kulenunk „Helyi termék” védjeggyel van ellátva.
A pályázati támogatásoknak köszönhetően van korszerű hűtőpult, bő kínálat (A Vujevity család archívuma)
Úgy tudom, egyéb díjak és minősítések is kísérik a Vujevity-kulen útját.
– Szerencsére rendelkezünk bőven díjakkal, minősítésekkel. Nagy büszkeségünk, hogy itthon, a jeles Lemesi Kulen Fesztiválon majdnem mindig elhozzuk fődíjat. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy felhívjam az esetleges érdeklődők figyelmét, idén a nemesmiliticsi Kulen Fesztiválra szeptember 28-án kerül sor, mindenkit várunk szeretettel!
A kulent mások is készítik a faluban. Könnyű volt betörni a piacra?
– Valóban, Nemesmiliticsen szinte minden háztartásban készítenek kulent, ha kis mennyiségben is, de gondot fordítanak rá, hogy évente ott legyen a család éléskamrájában.
Fontos megemlíteni a Lemesi Kulen Egyesületet, ahol hárman vagyunk, mi készítjük ezeket a jellegzetes termékeket. Elmondhatom, nincs köztünk versengés, mindenki készíti a sajátját, ha kell, együtt megyünk a vásárokra stb. Az is jellemző, ha egyikünknek elfogy a kulenja, a tagtárshoz irányítja az adott vásárlót. Tizenhét éve működünk együtt, ez idő alatt sikerült megszerezni a lemesi kulen számára a földrajzi levédettségű termék védjegyet, 2016-ban, a tartományi titkárság kiírásán. Mindez azt jelenti, csakis Nemesmilitics területén lehet készíteni, megvan a módja, a készítés speciális folyamata.
Hogyan került sor a Lemesi Kulen Egyesület megalapítására?
– Ivanković Stipan indította el. Az ő édesapja nagy kulenkészítő mester volt. Az első néhány évben, a kezdetekkor még az apukája is élt és az ő ötlete volt, hogy alapítsunk egy ilyen jellegű egyesületet, amelynek célja népszerűsíteni ezt a különleges étket.
Számunkra sokat jelent ez az érdekvédelmi szervezet, hiszen például kezdetben nem volt hivatalos cégünk, de a Lemesi Kulen Egyesület által részt tudtunk venni a különböző eseményeken, fesztiválokon.
Gyakorlatilag így indult be lassan és biztosan a dolog, egyre többen jelentkeztek, akár Belgrádból is, hogy jönnek érte, erre járnak, hol tudják kóstolni, venni…? Ez még most is hasonlóképpen működik.
Tehát nagy az érdeklődés az eredeti lemesi kulen iránt.
– Igen, főleg a külföldön dolgozó vendégmunkások, az ingázók, hatalmas mennyiséget visznek, de vannak a környező falvakból is rendszeres vásárlók.
Mondhatom, a kulenunk megjárta már Amerikát, Balit, Ausztráliát, Dubajt… aki csak be tudta nyomni a bőröndbe, vitte. Ajándékba is kiváló, ugyan nem olcsó, de a minőség garantált.
Van, hogy sokallják, 3 és fél ezer dinár kilója, de hát az elkészítése sem aprópénz és igazán gondos folyamatot igényel…Nagyon kell érteni hozzá, meglátni, hol tart az érési folyamat, elég száraz-e már…? Vagy ne adj’ Isten, valami történt vele, például lyukacsos lett, ilyesmi is megtörténhet, túlszáradhat hirtelen stb.
Vujevityékra a közösség is mindig számíthat. Szívesen segítenek, adakoznak.
– Pláne Nemesmiticsen, bármilyen megmozdulás van, segítjük…Szponzorálunk, sosem mondtunk nemet senkinek.
Azzal együtt, hogy bizonyosan voltak nehezebb évek is…
– Hogyne, arról nem is beszélve, hogy a kiadások, a költségek is egyre növekednek…
Évente csak kulenból 4 tonnát készítünk. Ennyi a kapacitásunk, ennél többet nem is tudnánk előállítani, mert nincs hozzá elég hely meg munkás. Továbbá ezt csak decemberben és januárban készítjük, ellenben például a házi kulen, a gužnjak, az nyáron is készíthető.
Természetes, hogy vannak nehezebb időszakok, de alapvetően pozitív emberek vagyunk, mindenből kihozzuk a legjobbat.
Igyekszünk, dolgozunk sokat, Árpád például reggel 4-kor kel fel és van, hogy este 9-kor végez. Jómagam szintén, reggel, délelőtt vagyok a boltban, délután szintén megyek vissza, mellette pedig természetesen ellátom a háziasszonyi teendőket.
Gondolom, sokat hozzáad a cég arculatához, „ízeihez”, hogy családi vállalkozásról van szó, szoros élet-szövetségről.
– Igen, ez nagyon lényeges szempont, hogy családi vállalkozás vagyunk. Amellett büszke szülők is, a lányunk Sztella, ősszel indul az állatorvosi egyetemre, kissé változik majd az életvitel, de az összetartás megmarad.
A férjemmel ketten együtt fogtunk a vállalkozásba, nem volt anyagi hátterünk, segítségünk, közösen építettük fel mindent. Sokat segít a munkában, hogy közgazdász technikus vagyok, a vállalkozás körüli ez irányú teendőket is gond nélkül elvégzem.
Nem is tudnám elképzelni, hogy mással foglalkozzam, mint a közös üzlet. 21 éve vagyunk házasok, valóban szövetségesek, jóban és rosszban – mesélte Vujevity Eleonóra, a Vujević mészárszék „anyja”.
Nyitókép: Kínálatban a legjobb „disznóságok” (A Vujevity család archívuma)
