A városi képviselő-testület Szabadka város napja alkalmából minden év szeptember elsején megtartott díszülésén átadják a város elismeréseit, köztük a díszpolgári címet igazoló oklevelet. A város idei díszpolgára Kern Imre lett, aki több évtizeden keresztül aktívan kivette a részét Szabadka fejlesztéséből, valamint a Tartományi Környezetvédelmi Titkárság titkárhelyetteseként, a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóhelyetteseként, illetve a Szerb Köztársaság Építésügyi, Közlekedési és Infrastruktúra-fejlesztési Minisztériumának államtitkáraként Vajdaság és az egész ország számára fontos beruházások felett is bábáskodott. 2020 és 2024 között Szabadka alpolgármestere volt. Vele beszélgettünk a díszpolgári cím apropóján.
A díszpolgári címet igazoló oklevelet Stevan Bakić, Szabadka polgármestere adta át (Molnár Edvárd felvétele)
Egyetemi tanulmányait a belgrádi Vegyészmérnöki Karon végezte, és a Zorka Vegyiművekben állt munkába. Hogyan került a város közéletébe?
– 1974-ben kezdtem el dolgozni gyakornokként a Zorka Vegyiművekben. Ezt annak köszönhetem, hogy az egyetemen a műtrágya szakot választottam, és a második évfolyamtól kezdve a Zorka ösztöndíjasa voltam. Abban az időben a fiatal szakembereknek könnyű volt a dolguk, mert szinte mindenkit felvettek arra a munkahelyre, amelyre képesítést szerzett, és azokban az időkben ha valaki elkezdett dolgozni egy vállalatnál, akkor nagy valószínűséggel onnan is ment nyugdíjba. Én nem ezt az utat választottam, más ambícióim voltak. A városvezetésbe úgy csöppentem bele, hogy annak idején, amikor lejárt Szórád György polgármester egyéves kinevezése, és az akkori törvények szerint nem lehetett meghosszabbítani, megszületett az ötlet, hogy ő vezesse a városfejlesztési bizottságot, amelynek én is tagja lettem. Akkor alakult ki a központ mai képe, akkor épült ki a négysávos Zentai út, és a Palicsi utat is akkor szélesítették ki. A bizottság javasolta, hogy az egész központot zárják le a gépkocsiforgalom előtt. Sok kritika érte a kezdeményezést, ám azóta is élvezzük, hogy az egész központ egy sétálózóna rengeteg kávézóval, cukrászdával, ahova sok ember kiül, és beszélgetnek egymással. 1992-ben volt az első többpárti önkormányzati választás, és a VMDK akkori vezetősége megkért, hogy induljak a palicsi kettes számú választókörzetben, amit meg is nyertem, így lettem képviselő a városi képviselő-testületben. Elvállaltam a végrehajtó tanács elnöki pozícióját, és 2002-ig töltöttem be ezt a posztot. Nehéz időszak volt, embargóval, hiperinflációval, majd a bombázásokkal, később a miloševići rendszer megdöntésével. Arra ma is büszke vagyok, hogy az iskolák a legnehezebb időszakban sem maradtak fűtés nélkül, és a kommunális szolgáltatások is folyamatosan működtek. A nehézségek ellenére sikerült minden nemzetiségnek kultúrotthont biztosítani, akkor újítottuk fel a Népkör Magyar Művelődési Központot, a Bunjevačko Kolót, a Szent Száva Szerb Művelődési Központot és a Bunyevác Maticát is. Voltak beruházások minden téren, valamennyi út és utca is épült, sőt a vízvezeték-hálózat is bővült.
A 2000-ben történtekre hogyan emlékszik vissza, illetve hogyan alakult a karrierje a változásokat követően?
– 2000-ben tényleges többpártrendszer alakult ki. Emlékszem, hogy 2000 áprilisában a Freedom House jóvoltából Washingtonban jártam az ellenzéki városok nyolctagú küldöttségével. A látogatás koronája a Madeleine Albrighttal, az Egyesült Államok akkori külügyminiszterével való találkozás volt, amire fél órát irányoztak elő, ám több mint másfél órán át tartott. A megbeszélés lényege az volt, hogy ha összefog az ellenzék, akkor lesz pénz, és meg lehet nyerni a szeptemberben esedékes választást. Ez meg is történt, és később az októberi eseményekkel ez a történet le is zárult. 2002-ben az akkor alakult környezetvédelmi titkárságon lettem titkárhelyettes. Rengeteget dolgoztunk a különféle szennyeződések kiiktatásáért. Itt, Szabadkán a legnagyobb eredményünket az jelentette, hogy sikerült olyan mederbe terelni az akkori Lukas cég bajmoki termelését, hogy az ne károsítsa a Krivaja patakot. Az alkoholt előállító cég az épülete mellé, a Krivaja partjára dobta ki azt, ami megmaradt a szeszfőzés után, és ez a nyári melegben elkezdett lebomlani, ráadásul a csurgalékvíz befolyt a patakba, és elpusztította annak élővilágát. Akkor kezdtük el bevezetni a környezetvédelmi hatástanulmányokat, majd próbáltuk meghatározni az ivóvízellátás stratégiáját, ami ma is érvényes, csak az illetékesek nem tudják betartatni. Már akkor is láttuk, hogy az artézi vizek nagy veszélyben vannak, ami veszélyezteti az ivóvízellátást, és ha ezen nem tudunk változtatni, akkor ivóvíz nélkül maradunk. Nem úgy gondolkodtunk, hogy mi lesz holnap vagy holnapután, hanem úgy, hogy mi lesz harminc-negyven év múlva. Jelenleg is azt vallom, hogy hosszú távra kell gondolkodnunk, hogy nem azt kell néznünk, hogy egy adott mandátumban mit lehet megcsinálni, hanem azt, hogy az elkövetkező időszakra vonatkozóan mit jelent egy-egy beruházás elmaradása vagy megvalósulása. Ekkoriban épült ki a szabadkai szennyvíztisztító is, ami nagyon jó projekt volt, és nagyon jó csapattal dolgoztuk ki. Két megoldás volt előttünk, vagy megvárjuk, amíg az Európai Uniótól vagy más forrásból pénzhez jutunk, vagy kölcsönt veszünk fel. Mi az utóbbit választottuk, ennek köszönhetően a kétezres évek közepén kiépülhetett egy olyan üzem, amely azóta több tonna foszfortól mentette meg a Palicsi-tavat. 2007-ben alakult meg a Tartományi Nagyberuházási Alap, amelynek igazgatóhelyettese lettem, és több mint háromszáz projektet sikerült megvalósítani Vajdaság-szerte, illetve több mint harmincat Szabadkán. Több egyházi épületet, templomot, hittantermet sikerült felújítani, illetve kialakítani egész Vajdaságban. Szabadka környékén három művelődési házat építettünk, Királyhalmon, Hajdújáráson és Noszán is megvalósult a legelső fázis. Akkor újult meg az azóta teljes védelem alatt álló Radić fivérek utca is, amely szerintem a város legszebb utcája.
Dr. Pásztor Bálinttal a városnapi díszülésen (Molnár Edvárd felvétele)
A tartományi közigazgatást követően országos jelentőségű posztra jutott. Mely eredményeire a legbüszkébb?
– 2014-ben, amikor nyugdíjba mentem, Pásztor István megkért arra, hogy vállaljam el a Építésügyi, Közlekedési és Infrastruktúra-fejlesztési Minisztérium államtitkári posztját. Hat évet Belgrádban éltem és dolgoztam, nagy élményt jelentett, hiszen országos ügyeket kellett intéznem. Az egyik első fontos ügy, amit sikerült elintéznem, hogy ne Királyhalomnál legyen az autópálya fizetőkapuja, hanem Békovánál. Ezzel sikerült elérni, hogy az autópálya és az Y elágazás úgy működjön, mint kerülőút, és ezzel megmentettük a forgalomtól Királyhalmot, Hajdújárást, valamint Horgos egy részét is. A másik fontos dolog, hogy harminc év után elkészült az Y elágazás. Olyan ütemben haladtunk, ahogyan azt az anyagiak megengedték, az első évben az autóút és a Békovai út közötti rész készült el, a második évben a Topolyai és a Zombori út közötti, a harmadik évben a békovai körforgalomtól a topolyai körforgalomig tartó rész, míg a negyedik évben kijutottunk az országhatárig. A jövőben az egészet autópályásítani fogják. Azt is sikerült elérni, hogy ne számolják fel a Szeged–Szabadka vasútvonalat, illetve hogy bekerüljön a stratégiai tervekbe a Baja–Szabadka vasútvonal is. Előbbi felújítása meg is történt, és novemberben lesz egy éve, hogy megindult a vasúti személyszállítás Szeged és Szabadka között. Aki utazott már rajta, láthatta, milyen sokan veszik igénybe. Emellett megvalósult a Szabadka–Zenta vasútvonal felújítása. A két település között 45 perc a menetidő, néhány napja én is jöttem ezen a vonaton, és örülök, hogy sokan utaznak rajta, és Oromon és Békován is voltak felszállók, hiszen olcsón rövid idő alatt bejutnak a városközpontba. A legnagyobb projekt mindenféleképp a Belgrád–Budapest vasútvonal felújítása. Aktívan részt vettem az első két szakaszának a megvalósításában Belgrádtól Újvidékig, majd egy kis csapattal két jogász kollégával kötöttük meg a kínaiakkal a szerződést az Újvidék és Szabadka közötti szakasz renoválására. Ezek hatalmas eredmények, amelyeknek a pozitív hozadéka nem néhány év alatt lesz látható, hanem évtizedes távlatokban lesz érezhető. Hamarosan elindul a bánáti vasútvonal felújítása is Zenta és Pancsova között. Ezek a projektek fontosak a magyarság szempontjából is, hiszen mobilisabbak leszünk, és a szülőhelyünkön is tudunk boldogulni. Míg államtitkár voltam, három határátkelő nyílt meg Magyarország irányába, amelyeknek az volt a céljuk, hogy tehermentesítsük a meglévő átjárókat, viszont hiába kezdeményeztük a Horgos–Röszke határátkelő bővítését, ami a befejező szakaszában van, ha nem működnek az informatikai rendszerek.
Amikor interjút készítettünk Góli Csillával, aki Önt követte Szabadka alpolgármesteri posztján, megemlítette, hogy az elmúlt években mindannyian sokat tanultak Öntől. Ebben volt tudatosság az Ön részéről?
– Mindig szerettem csapatban dolgozni. Még a kezdetek kezdetén a Zorkában is így volt. A vezetőségben hárman voltunk, akik 1949-ben születtünk, és ha valamilyen komoly tárgyalásra kellett felkészülnünk, részletesen megterveztük a dolgot, mindenkinek megvolt a szerepe, mint egy színielőadásban, így tudtunk eredményeket elérni. A tárgyalási rendszereket nem tudom átadni, mert ezt az embernek saját magának kell kialakítania magában, ám aki nyitott szemmel volt mellettem az elmúlt években, minden bizonnyal sokat megtanulhatott. Senkinek sem mondtam meg, hogy így vagy úgy csinálja a dolgokat, csak annyit, hogy figyeljen, hisz én is így tanultam meg mindent.
Szabadka város idei kitüntetettjei (Molnár Edvárd felvétele)
Mit tanácsolna azoknak, akik közélettel vagy politikával szeretnének foglalkozni?
– Egy leendő politikusra sokféle kihívás vár, nem lehet rögtön a csúcson kezdeni. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de a szamárlétrát mindenkinek végig kell járnia. Ha valaki nagyot ugrik, nagyot tud bukni is. A legfontosabb, hogy tartsuk meg az emberségünket, hogy amikor egészen magas funkcióba is jutunk, és kimegyünk az utcára, az emberek ne szapuljanak minket, hanem felnézzenek ránk. Meg kell hallgatni a polgárok igényeit, nemcsak az infrastruktúra-fejlesztés területén, hanem minden apró munkában. Ha nem hallgattuk volna meg az emberek kérését, akkor nem lett volna noszai művelődési ház, nem lett volna felújítva a Kispiac és Ludas közötti út, és nem lett volna vasút sem. Az Y elágazáson a Mélykúti és a Palicsi úti felüljáró sem készült volna el, mert az eredeti tervekben nem szerepelt, a polgároknak azonban igényük volt rá. Ez utóbbiakat megvalósítottuk annak ellenére, hogy például a Mélykúti felüljárót kevesen használják, és a befektetés költségei csak sokára térülnek meg, azoknak azonban, akik rendszeresen használják, nagyon sokat jelent. Nehéz vállalni a közszolgálatot, mert rengeteg lemondással jár, többek között a család felé is, viszont megvannak a szépségei is, hiszen az ember tehet valamit másokért.
Az Y elágazás átadásán 2019 decemberében (Gergely Árpád felvétele)
Nyitókép: Kern Imre a városnapi díszülésen (Molnár Edvárd felvétele)
