Amikor Vrnjačka Banjára elindultunk, nem vártam semmit ettől az üdülővárostól, azt gondoltam, hogy egy végtelenül unalmas, hosszú, kéthetes nyaralásom lesz. Fürdővárosban még sohasem tartózkodtam ilyen sokáig. A tengert szeretem, elsősorban a dalmát tengerpartot, szép helyeket fedeztem fel Görögországban és Montenegróban is.
De mi lehet szép egy fürdővárosban, amelyet a gyógyvize miatt keresnek fel az emberek? Beteg emberek, idős emberek. Jómagam sem vagyok már fiatal, sok mindenem fáj is reggelenként, amikor felkelek, de még hajt a fiatalos kíváncsiság. Vrnjačka Banja ezt a kíváncsiságomat teljes mértékben kielégítette. Sőt! Két hét kíváncsiskodásom sem volt elég arra, hogy teljesen felfedezzem, csak egy töredékét. És nemcsak maga a város rejteget még számtalan titkot számomra, hanem a környéke is, a Goč hegység, a környező városok, Kraljevo, Kruševac, valamint a környező fürdők is, mert van belőlük bőven. A kolostorok, Studenica, Žiča, Sopočane, Ljubostinja… is mind-mind itt vannak a közelben, egynapos kirándulásokba belefér a Kopaonik, a Pešter, a Ćelije-tó, a Morava, az Ibar és a Rasina folyók, sőt a Đavolgrad és a Drvengrad is. Aki a bortúrákat kedveli, itt erre is van lehetősége, egyrészt megtekinthető az aleksandrovaci Vino Župa pincéje és bormúzeuma, valamint számos borász pincéje is a környéken.
Ha az olvasók közül valaki meg szeretné ismerni Szerbiát, szépségeivel együtt, javaslom, hogy itt kezdje. Biztosan nem fogja megbánni, sőt kedvet kap az újabb felfedezésekhez is. Mint ahogyan mi is.
Riportsorozatom csupán egy kis ízelítőt adott mindebből, csakúgy mint Csilla fotói. Nagyon sok kis részlet kimaradt belőle, és nagyon sok fotó is, ezért befejezésül most közlünk belőlük egy csokorral.
Ami viszont minket illet, a tenger maradt továbbra is a legnagyobb szerelmünk, időnként azonban megcsaljuk egy banjával.
Nyitókép: A Jezero-forrás mellett tó van, amelyet kissé benőtt a tavirózsa (Dávid Csilla felvétele)