Haludovo, a kis Monte Carlo

A horvátországi Krk szigetének észak-nyugati részén, a Duabasica tájegység egy tágas öblében elterülő Malinskát a turisták még az 1880-as években fedezték fel maguknak, népszerűsége azóta is töretlen. A kisváros remek strandjaival, az öböl mentén, a buja aljnövényzet és az örökzöldek árnyékában futó Rajska cesta sétaúttal igazán vonzó úticélként szolgálnak a felfrissülésre és kikapcsolódásra vágyóknak. A település fejlődésének csúcspontját az 1970-es évek eleje, a Haludovo üdülőtelep megépülése jelentette. A Kelet-Adria legexkluzívabb üdülőhelyén mindent megvalósítottak, amire csak a gazdag turisták vágytak – volt itt egyebek mellett kaszinó, bel- és kültéri medence, bowling- és minigolfpálya is.

A Haludovo Palace Hotel grandiózus ötlete az 1960-as évek végén az amerikai multimilliomos, a Penthouse magazin alapítója, Bob Guccione fejéből pattant ki. A New York-i mogul egy malinskai látogatása alkalmával úgy gondolta, a szelektől védett öböl kiváló színhelye lehet egy kis Monte Carlo kialakításának és a béke szigetét, a kelet és nyugat összekapcsolódását jelentheti a hidegháború alatt. Jugoszlávia ehhez páratlan lehetőségeket biztosított, az 1967-ben eltörölt vízumkényszer éppen Guccione malmára hajtotta a vizet. A szicíliai származású „pornókirály” nem sokat teketóriázott, 45 millió dollárt különített el a beruházásra, ami ma mintegy 250 milliós tételnek felel meg, majd további 500 ezret a marketingre, a helyiek pedig igyekeztek a lehető legkevesebb akadályt gördíteni a vízió megvalósulása elé.

A projekt hivatalos tulajdonosa egy fiumei vállalat, a Brodokomerc lett, nagyjából öt év alatt tető alá is hozták: 1972-ben megnyitotta kapuit a Hotel Haludovo Palace és a Penthouse Adriatic Club kaszinó. Az épületegyüttes a szarajevói Történelmi Múzeum és a spliti Poljud stadion megálmodója, Boris Magaš építész tervei alapján készült és lenyűgöző látványt nyújtott. Valószínűleg ez volt az egyik legpazarabb vállalkozói projekt, amit kommunista országban valaha is megvalósítottak. A pompa ott lakozott minden apró részletben: a padlót puha szőnyegek borították, a mennyezetet csillogó csillárok díszítették, a luxuslakosztályokban mahagóni ágyak, a medencék mellett koktélbárok várták a vendégeket, a konyhában rendre homárt, kaviárt és pezsgőt szolgáltak fel.

A valódi „csalit” azonban nem a szokványos szolgáltatások, a kaszinó, vagy a túlzott luxus jelentette. Guccione ugyanis számos fiatal lányt hozott, akik hostessként dolgoztak. Az örök ellenség, a Hugh Hefner menedzselte Playboy magazin és villa „Nyuszikái” mintájára a „Penthouse Pets”-ek francia szobalány stílusú öltözékben jártak-keltek és végezték munkájukat. A lányok figyelme mindre kiterjedt, megjelenésük pedig jelentősen befolyásolta a szálloda népszerűségét.

A komplexumnak sikerült egy helyre csődíteni a politikai élet akkori nagyjait, megfordult itt a jugoszláv burzsoázia krémje, de a kedvező beutazási feltételeknek köszönhetően számos politikai összejövetelt is lebonyolítottak itt. 1974-ben Zágráb polgármestere itt tárgyalt California állam tisztviselőinek delegációjával a vendéglátóipari-együttműködésről, ugyanakkor ebben a szállodában vendégeskedett Olof Palme akkori svéd miniszterelnök is, aki kritikus, vagyis „nem elkötelezett” álláspontot képviselt a hidegháborús nagyhatalmakkal szemben.

A legillusztrisabb vendég azonban egyértelműen Szaddam Husszein volt, aki a feljegyzések szerint 2000 dolláros borravalót adott az egyik nagyon segítőkész „Penthouse Pet”-nek, Bagdadba tartó gépe pedig késve szállt fel, mert fia egy aranyozott fegyvert felejtett a lakosztálya párnája alatt.

A fényűzés azonban nem tartott sokáig, a kaszinó csupán egy évvel a hivatalos megnyitó után csődöt jelentett. Guccione kiszállt az üzletből, és bár a hotel még közel két évtizedig működött, a korábbi fényűzésnek már nyoma sem maradt. Aztán a háború végleg megpecsételte Haludovo sorsát, az 1990-es évek elején a menekültek elfoglalták és leamortizálták az épületet. 1995-ben ugyan sikerült kitenni őket és valamelyest rendbe tenni a komplexumot – a Halászfalu 2001 és 2003 közt vendégeket is fogadott – régi fényét azonban már nem sikerült visszanyernie, azóta pedig teljesen a vandalizmus és az enyészet martalékává vált.