Két évvel ezelőtt meglepetten kaptam fel a fejem, amikor megtudtam, hogy egy temerini fiatal, Balogh Szilárd könyvet adott ki. Manapság már igencsak ritkaságszámba menő, ha vidékünkön egy fiatal írásnak adja a fejét, de annál dicséretesebb és tiszteletreméltóbb, ha példát találunk erre. Balogh Szilárd esetében annál is inkább meglepő volt számomra a hír, hiszen már évek óta napi szinten találkozom vele a munkahelyén, a temerini Univerexport üzletében, ahol mindig széles mosollyal, kedvesen köszönti a vásárlókat. A rohanó hétköznapokban sokszor megfeledkezünk magáról az emberről, nem tudhatjuk, hogy akár egy egyszerű bolti eladó, vagy munkás mögött milyen élettörténet, vagy rejtett tehetség bújik meg.
Balogh Szilárd ilyen ember, alázatosan végzi munkáját, hazaérve azonban az utóbbi években többnyire az írásra szánta az idejét. Eltökéltségét két évvel ezelőtt siker koronázta, ugyanis egy magyarországi kiadó jóvoltából megjelent Hajnalig című regénytrilógiájának első kötete. A történet egy képzeletbeli vajdasági falucskában játszódik, ahol egy különösnek mondható kapcsolat és bűnügyi történet szálai rajzolódnak ki. Kalmár Norbert egy huszonhárom éves, másoktól elszigetelten élő fiatalember és a kicsapongó életű tizenkilenc éves Fehér Tímea között kialakuló kapcsolata mellett egy már-már elfeledett bűnügyben is nyomozni kezd a rendőrség. A fiatal író trilógiájának utolsó kötete idén tavasszal jelent meg, és a temerini Illés-napok programsorozatának keretein belül mutatták be az Alkotóház épületében. A trilógia befejezése kapcsán Szilárddal a könyvíráshoz vezető útjáról, a felmerülő nehézségekről és a közeljövőre vonatkozó terveiről beszélgettünk.
Hogyan alakult ki benned az írás iránti szeretet és milyen út vezetett a könyved megírásához?
– Az általános iskolai éveim alatt, főként felsőben egy kissé le voltam maradva a többiektől, nem érdekelt, hogy milyen középiskolába szeretnék majd továbbmenni, ám utóbb már rájöttem, hogy ez hiba volt. Gyakorlatilag nem voltak ambícióim. Később a középiskolában már otthonosabban mozogtam, jobban ment a kommunikáció a társaimmal, ez pozitívan hatott rám, hiszen mások is ugyanígy viszonyultak az irányomba, barátságosabbak voltak velem. Ezek azonban felszínes barátságok maradtak, ami számomra nem volt elég. A középiskola befejezését követően munkába álltam, majd egy év után szórakozni is eljártam. A korábbi problémáim azonban megmaradtak, nem tudtam feloldódni a társaságban. Mindez nyomasztó lett számomra. Ezeknek az érzelmeknek a hatására valahogy kirajzolódott bennem egy történet, és huszonhárom éves koromban elkezdtem írni. Nagyjából másfél évig tartott, mire elkészültem a kézirattal, majd az egészet átírtam a számítógépbe.
A munkahelyed is ihletet szolgáltatott a könyved történetéhez?
– Kezdetben egy gyárban kaptam állást, így azt az időszakomat is beleírtam a könyv történetébe. A munkám során lehetőségem lett volna előléptetésre is, azonban ezt nem vállaltam el, mivel nagyon hirtelen jött. Nem kaptam elég időt arra, hogy felkészüljek rá, azonban mai fejjel azért már másképp állnék hozzá. Mindettől függetlenül ez a három év meghatározó korszaka volt az életemnek. Ezért is tartottam fontosnak beleszőni a könyvbe, ugyanis Norbi, az egyik főszereplő, szintén egy gyári munkás volt még a történet kezdete előtt.
Milyen nehézségekkel szembesültél az írás és a könyvkiadás során?
– Az első kötet megjelenését megelőzően két évvel már az egész történet megvolt kéziratban. A könyv írásának kezdetekor munkanélküli voltam egy ideig, utána kezdtem el az Univerexportban dolgozni. Amikor délutáni váltásban dolgoztam, akkor még délelőtt, kipihenten foglalkozhattam a könyvírással. Egy nap alatt nagyjából négy oldalt írtam le, ami egyszerre elég is volt a számomra. Valójában nem tudtam előre, hogy pontosan milyen jelenet is kerül éppen leírásra, de amikor elkezdtem dolgozni rajta, akkor egyszer csak beötlött az, hogy pontosan minek is kell következnie. Egyszóval nem okozott sok fejfájást, szinte mintha magától íródott volna. Tulajdonképpen már az írás kezdetén tudtam, hogy a történet hogyan fog végződni, mivel az született meg bennem először. A művem már 2019-ben elkészült, próbálkoztam Vajdaságban is a kiadásával, ez azonban nem sikerült. Időközben elég sok minden történt, ugyanis 2021 nyarán elkezdtem egy egyhónapos nevelőszülői tanfolyamot a kamenicai Gyermekfaluban. Szerettem volna valamit csinálni, ami talán nem olyan hétköznapi és nem is akartam sokáig leragadni a meglévő munkahelyemen, mivel ez csak egy kényszerű megoldás volt számomra. A tanfolyam alatt valahogy rájöttem arra, hogy erre nem vagyok felkészülve, és a legvégén visszaléptem. Ezután tértem vissza a Hajnalig történetéhez, újra elővettem a kéziratot, átolvastam, majd az interneten kerestem magyarországi kiadókat. Még azon a nyáron felvettem az egyik kiadóval a kapcsolatot, elküldtem a kéziratot, hogy átnézzék. Gyakorlatilag az egész könyvet egyben írtam meg, akkor viszont még nem tudtam, hogy három kötetben fog megjelenni. Összesen hat füzetben írtam le a történetet, amelyek kettesével is olyan ponton értek véget, ahol a könyveket is be lehetett fejezni, ez akaratom ellenére alakult így. A terjedelem miatt a kiadó kijelentette, hogy egyben nem adja ki, hanem két javaslattal álltak elő. Az egyik szerint annyira lerövidítik, hogy csupán az anyag egyharmada marad meg, a másik szerint viszont több kötetben adják ki. Ez utóbbi javaslatnak örültem is, hiszen a füzetekben a történetvezetés is alkalmas volt erre. A kiadó három részben javasolta a könyv kiadását, ami több szempontból is előnyösnek bizonyult. Ez a megoldás nekem is tetszett, így sikerült megegyeznünk.
Balogh Szilárd és Nemes Edina az Illés-napi programsorozat keretein belül megtartott könyvbemutatón (Varga Zoltán felvétele)
Mesélj egy kicsit a könyv tartalmáról, a szereplők karakteréről!
– A trilógia tartalmát illetően fut egy szerelmi és egy krimi szál is, ezek a legkifejezettebbek. A történet maga 2015-ben játszódik, de ezt megelőzően negyven évvel korábban nyolc személy eltűnéséről is szó van, akiknek a horvát tengerparton veszett nyoma. Norbi és Tímea a két főszereplő, akik egy buliban találkoztak egymással és így gyorsan össze is barátkoznak. A huszonhárom éves Norbi legnagyobb problémája, hogy korábban még nem volt barátnője, a tizenkilenc éves Tímea pedig gyakorlatilag nimfomániás, vagyis két ellentétes világ találkozik, de valamilyen szinten mégis egymásra találnak. Időközben a rendőrség is nyomozni kezd a már említett régi ügyben, mivel egy európai uniós program keretein belül érkezik egy budapesti nyomozó, aki szeretné megtekinteni a helyi rendőrség munkáját. A nyomozó véletlenül szerez tudomást az ügyről, ennek hatására nyomozásba kezd, majd nemsokára el is tűnik az illető, minden nyom nélkül. A helyi rendőrfőnök nagyon megijed, hiszen őt terheli a felelősség a nyomozó eltűnésével kapcsolatban. Ezt követően az Interpol küld két nyomozót, akik nyomást gyakorolnak a rendőrfőnökre és ők is megpróbálják felgöngyölíteni a negyven évvel korábbi ügyet. Valójában a két főszereplő, vagyis Norbi és Tímea története és ez a régi ügy összefügg, ami majd csak a harmadik kötetben derül ki. A krimi szál mellett a könyvben szó esik még kortárs rivalizálásról és egyéb problémákról is. Norbi esetében például arról, hogy miért nem volt korábban barátnője, illetve arról is, hogy milyen hatással van ez egy fiatal fiúra. Minderről inkább a második részben van szó, ami a tartalma szempontjából komolyabb. A trilógiai első része egyfajta bevezető a történetbe, időbelileg június 20-a körül kezdődik és egészen augusztus 28-áig, a falunapig tart, ez utóbbit vegyítettem az Illés-nappal. Az első kötet valahol a nap közepén szakad meg, majd a másodikban folytatódik, amelynek története Halloweenig, vagyis október 31-e éjszakájáig terjed. A harmadik kötet pedig valójában csak egyetlen akciódús éjszakáról szól.
A könyvírást illetően vannak-e megvalósítandó terveid a közeljövőben?
– Egyelőre nincsenek erre vonatkozóan konkrét elképzeléseim, de nyilván egy másik történetben ismét egy romantikus szálon indulnék el, mivel ebben érzem magam igazán otthon. A művet egyrészt azért írtam meg, hogy kiírjam magamból a már említett érzéseket, másrészt pedig az volt a szándékom, hogy mindenki megismerje ezt a történetet, ami félig-meddig az eddigi élettörténetem, a másik fele pedig fikció. Úgy érzem, hogy kiírtam magamból mindent, most olyan, mintha kiürültem volna. Persze élvezetes lenne ismét írni, de egyelőre nem szeretném erőltetni. Azt szeretem a leginkább, ha csend van körülöttem, amennyire csak lehetséges. Van egy tanyánk és oda szeretnék többet kijárni, csak ezt sajnos a munka miatt ritkábban tudom megtenni, mint ahogyan azt szeretném.
Nyitókép: A regénytrilógiában egy különösnek mondható kapcsolat és bűnügyi történet szálai rajzolódnak ki
