A testvérek közötti kapcsolat egyetemes emberi élmény. Számos kultúra, vallás és mitológia mesél testvérek közötti viszonyokról: szeretetről, áldozatvállalásról, konfliktusokról. Káin és Ábel története egy örök érvényű példázat arról, hogy a testvéri kapcsolatokban mélyebb konfliktusok is megjelenhetnek, Józsefnek és testvéreinek a története pedig azt mutatja be, ahogy a testvéri szeretet győzedelmeskedik a viszály és a konfliktus fölött.
A testvérek közötti kapcsolatok rendkívül sokszínűek lehetnek, és nemcsak a testvéreket, hanem a világot is formálhatják. Nem egy olyan testvérpárt ismerünk, akik együttműködésükkel, közös céljaikkal vagy kiemelkedő teljesítményükkel váltak példaképekké. A testvérkapcsolat nemcsak érzelmi támogatást jelent, hanem kivételes eredményeket is szülhet. Orville és Wilbur Wright egyesítette a kreativitását, tudását és kitartását, és a repülés úttörőivé váltak. A Brontë nővérek az irodalom területén értek el rendkívüli sikereket, az irodalomtörténészek szerint a köztük lévő kapocs pedig éppen olyan volt, mint a legtöbb testvérkapcsolat: konfliktusokkal teli, de szeretetteljes.
Az összes társas kapcsolatunk közül a testvéreinkkel töltjük a legtöbb időt életünk során. Gyerekkorunk óta velünk vannak, tanúik minden botlásunknak és sikerünknek, az együtt átélt élettapasztalataink pedig szinte elkerülhetetlenné teszik, hogy különleges, szoros kötelék szövődjön köztünk. Még akkor is, ha a személyiségünk merőben különbözik a másikétól, ha jóformán semmi közös nincs bennünk. Még akkor is, ha gyermekszemmel elképzelhetetlen, hogy egyszer tényleg bizalmi kapcsolatba kerülünk majd azzal az emberrel, akit nemcsak szeretünk, hanem egyúttal ki nem állhatunk, akivel mindennaposak a csetepatéink, és akivel a legnagyobb egyetértésben várjuk, hogy végre felnőjünk, és különköltözhessünk.
Aztán ahogy valóban felnövünk, és ténylegesen megkezdjük a külön életünket, a mindennapos konfliktusok eltűnnek, és a tesvérkapcsolatban már csak a kölcsönös támogatás és a feltétlen bizalom marad. Aki elég szerencsés, hogy testvére legyen, és ahhoz is, hogy jó testvére legyen, az pontosan tudja, mit jelent ez a kapocs, ami az idő múlásával egyre csak erősödik. Hiszen a testvéreink nem csupán szemtanúi az életünknek, hanem velünk együtt formálódnak, fejlődnek, változnak. Nekik köszönhetően tanuljuk meg, hogy az anyánk nemcsak a miénk, hogy nem lehet mindig igazságot tenni, hogy még a legnagyobb konfliktusok is feloldhatók, és hogy bárhova is vessen minket az élet, a legszorosabb kötelékek mindig megmaradnak. Akinek nincs testvére, azt gondolhatja, hogy egy közeli barát is megadhatja mindezt, mégis azt hiszem, nem véletlenül mondják, hogy a testvér az a barát, akit az élet rendelt mellénk. Az unokatestvérek, a barátok sok szempontból nélkülözhetetlenek az életünkben, és sok mindent megtestesíthetnek mindabból, amit egy testvér jelent, de sosem fogják a maguk teljességében megérteni a gyerekkori élményeinket, a legkorábbi tapasztalásainkat, a szüleinkkel való viszonyunkat.
Napestig sorolhatnánk, miért jó, ha van egy vagy több testvérünk, különösen, ha mély érzelmi kapcsolatot ápolunk velük. Ha a másik oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor azt mondhatjuk, hogy testvérnek lenni kiváltság. Élethosszig ott lehetünk valaki más mellett, taníthatjuk, vigyázhatunk rá, hátországot jelenthetünk a számára. Mindeközben nem tartozunk érte felelősséggel, mint a gyerekeinkért, és ő sem értünk, mint a szüleink. Egymás cinkosai lehetünk egy sok szempontból vad és elidegenedő világban. Anyaként azt hiszem, a szülőség egyik legnagyobb kudarca az lehet, ha a testvérek között sosem alakul ki ez a semmi máshoz nem hasonlítható kötelék.
A testvérek közötti kapocs akkor is meghatározó, ha a modern világ egészen új kihívásokkal szembesít minket. Már egyáltalán nem olyan általános, hogy mindenki ott élje le az életét, ahol született és felnőtt, és a testvéreket is gyakran a világ más-más pontjára sodorja az élet. A szerelem, a tanulás, a munka vagy akár egész egyszerűen a kalandvágy is eltávolíthatja egymástól a testvéreket, persze csak fizikailag. A kapcsolattartás egyre inkább a digitális platformokra szorul, de hiába a közösségi média és a videóhívások, mindez nem pótolhatja az egymás életében való személyes jelenlétet. Mégis sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a legnagyobb távolságok sem tudják megszakítani a gyerekkorunk óta épülő, különleges kapcsolatot, főként akkor, ha időről időre túllépünk a fásultságunkon és megszervezzük a személyes találkozót a testvéreinkkel.
A testvérek világnapján tegyünk egy lépést hátra, és gondoljuk át mindazt, amit a testvéreink jelentenek a számunkra, esetleg azt, amit a gyerekeink jelentenek egymás számára. Még ha távol is vagyunk tőlük, a köztünk lévő kötelék megmarad, és talán nem beszélünk egymással minden nap, ám ha egyikünknek szüksége van a másikra, akkor mindig ott vagyunk egymásnak. A többi emberi kapcsolatunkhoz hasonlóan a testvérkapcsolat sem tökéletes, de éppen ez a tökéletlenség és az ennek ellenére megvalósuló mély kötődés teszi különlegessé.
Nyitókép: Pixabay
