Valaha a hétköznapok szerves része volt, ma pedig nemzeti tudatunk őrzője és támasza a népzene, a népdal és a népművészet, a mesterségek valamennyi ága. Tagadhatatlan a pop-rock kultúra térhódítása, a globalizáció mindenkire ható és formáló ereje, de amikor a vajdasági magyar lélek megszomjazik, és meríteni kíván a gyökereiből, a tiszta forrásból, akkor döbbenve tapasztalja, felizzik a vére. Ahogy önkéntelenül is rugózni kezd a lába az ősi dallamokra, és tisztul a lelke. Majd egyszer csak magyar motívumkincset kíván magára ölteni, az otthonában látni. Az a szerencsés, ha ez az idő minél korábban elérkezik, hiszen akkor tud mélyebb nyomot hagyni, ha még gyermekkorban beépül a személyiségbe.
Azoknak, akik jelen voltak a Topolyán megszervezett Vajdasági Magyar Táncháztalálkozó és Sokadalom forgatagában, nevetett a lelke, hogy lám-lám, nincs azért minden veszve a mi vidékünkön, mert a Mezőgazdasági Iskola és Diákotthon sportcsarnoka az eső ellenére is megtelt bukovinai, kunsági dallamokra táncoló, csillogó szemű gyerekekkel, fiatalokkal. Napközben táncbemutató, táncház, gyermekfoglalkozások, kézműveskedés, hagyományos játékok, és a folk-kocsma várta a látogatókat, továbbá kézműves kiállítók és a tematikus könyvek vására. A gálaestig az idei találkozó fókuszában Hertelendyfalva hagyományőrző közössége állt, és a település öröksége mentén rendezték be a tisztaszobát a helyszínen. Varga Erzsébet, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület kézimunka csoportjának a vezetője mesélt többedmagával arról, hogy 141 évvel ezelőtt telepedtek le vidékünkön a Bukovinából, Andrásfalváról származó székely őseik, és akkor alapították meg Sándoregyházát és Székelykevét.
Vörös Zsuzsanna, dr. Süveges Antal Pál és Kovács Nádi Karolina, a Hagyományok Háza Hálózat képviselői
– Az én generációm nem ápolja, hanem még megéli településünk hagyományait. Az asztalainkra székely étkeket helyezünk, gyönyörű bukovinai varrottas díszíti az otthonainkat. De ne legyenek illúzióink, a mai időkben nagyon „nehéz” megőrizni a székely-magyar identitást odalent az Al-Dunán. Kevesen maradtunk, a fiataljaink sokan elvándoroltak. Akik maradtak, az idősek összefogásával igyekeznek megőrizni az iskolát és a templomot, meg az egyesület működését – tudtuk meg, valamint azt is, hogy a rendezvényen is bemutatott tisztaszobát a hertelendyfalvi tájházban tudják megtekinteni az érdeklődők. Ami, annak ellenére, hogy az ottani székelység elsősorban református vallású, a katolikus testvérek és más nemzetiségek kincseit is bemutatja.
A szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont szőttesekkel, gyapjú- és rongyszőnyegekkel, valamint népviselettel és más kézimunkával is jelen volt (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Dr. Süveges Antal Pál, a Hagyományok Háza Hálózat vezetője kérdésünkre elárulta, a vajdasági hagyományőrző csoportok a népi kultúra valamennyi területén kiemelkedő teljesítményt mutatnak fel. Ennek ékes bizonyítéka a topolyai rendezvényen látott-hallott és tapasztalt hangulat.
– A folklór összes ágazatán keresztül közel 300 vajdasági csoporttal, szervezettel tartjuk valamilyen formában a kapcsolatot, igen eredményes formában. Nemcsak mi, hanem valamennyi csoportvezető, oktató mindent megtesz azért, hogy ebben a digitális tartalmakkal terhelt hétköznapokban az ifjúság és a gyerekek felé sikerüljön tartósan közvetíteni őseink értékeit. Örömünkre, a Csóri Sándor Programon keresztül bővül a pályázók száma, és Vajdaság ebben az élen jár – nyilatkozta dr. Süveges Antal Pál.
A legkisebbeknek is szerveztek táncházat
Vörös Zsuzsanna, a rendezvény lebonyolítását támogató Hagyományok Háza Hálózat referense elmondta, 2017-ben alakultak meg a szervezet határon túli képviseletei.
– A rendezvények támogatása mellett képzésekkel és gyűjtéssel is igyekszünk támogatni a népi kultúránk ápolását a helybeli segítőinkkel. Az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt kapnak a képzéseink, amit az egyének mellett igyekszünk pedagógusok részére is közvetíteni. Ezzel élővé tehetjük azt a felhalmozott tudást, ami alkalmazható a mai ember elvárásaihoz, ízléséhez. Természetesen a hiteles gyökerekből merítkezve, a megfelelő szakmai támogatással – hallhattuk. Kovács Nádi Karolina, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság munkatársa elmondta, igen mozgalmas időszakon vannak túl, többféle képzést szerveztek Zentán és más településeken is a magyarországi anyaintézményük támogatásával, és az ott készült munkákból összeállított tárlattal érkeztek.
A táncház csalogató volt a kamaszok és az ifjak számára is
– Habár a kézműves munkák modern korunkban a műanyag előretörésével háttérbe szorultak, az utóbbi években ismét reneszánszukat élik, mert sokan rájöttek, hogy a természetes alapanyagokból rendkívül olcsó és igen praktikus, minőséges használati tárgyakat lehet készíteni. Például a bajsai Szuhankó Sanyi bácsi által oktatott gyékényből készült párna használata rendkívül kellemes és jóleső érzés a deréknak autóvezetés közben. Ezért is igen népszerűek a képzéseink – hallhattuk.
Két táncház között, amíg a hertelendyfalviak pihentek, vagy a falubeli étkeiket, jóféle itókáikat kínálták, a Bácsfeketehegyi Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület elnöke, a Kónya táncegyüttes vezetője Szakács Tamás arról mesélt újságírói kérdésre, hogy a táncházmozgalom Budapesten a 70-es években tette meg az első lépését. Ma is a fővárosban, és Magyarországon van a legnagyobb követőbázisa, na de nekünk, vajdasági magyaroknak sincs szégyellni valónk.
A kézművesek vására is sokakat vonzott
– Ez a rendezvény lehetőséget ad minden néptáncosnak, a népi kultúra területén aktív egyénnek a találkozásra. Elsősorban, hogy megtekintsük egymás egész éves munkáját. Ugyanakkor, azoknak is melegen ajánlott meglátogatni, akik nem szakmabeliek, hiszen vidékünk legjobb néptáncosai lépnek a rendezvényen a színpadra, a gála pedig egy csodálatos színpadi produkció, több mint 250 táncos részvételével. Ezért az, aki az idén nem jutott el, hát jövőre ne hagyja ki – ajánlotta. Szakács Tamás azt is elárulta, hogy néptánccsoportjával a Kunságból Vajdaságba kirajzott települések: Kisújszállás, Karcag és Túrkeve táncait vitték színpadra az esti gálán.
A rendezvény forgatagában Kisimre Szerda Annát, a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ elnök asszonyát arról kérdeztük, hogy szerinte mi a rendezvény csúcspontja.
– Szerintem az esti gála, de mindenkinek más a visszajelzések alapján. Az idősebbeknek például a tisztaszoba, és az ott zajló programok és mesék. Aztán a gyerekeknek a táncház és a kézműves foglalkozások, és a nekik szóló programok. Van, aki a kézműves vásár miatt látogat el, mások meg a folk kocsmára esküsznek, hogy ott a legjobb a hangulat – tette hozzá nevetve a rendezvény egyik főszervezője. Aztán komolyra fordítva a szót arról érdeklődtünk, hogy vajon a vajdasági magyarok többsége tisztában van-e a hagyományaik értékével?
– Szerintem sokaknak fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogy Vajdaság olyan sokszínű népi kultúrával rendelkezik, hogy gyakorlatilag a Kárpát-medence kicsiben. De, akik érdeklődnek a gyökereik iránt, és szeretnék megismerni őket testközelből, és hiteles forrásból, azoknak nagyszerű lehetőséget kínál jövőre is a Vajdasági Magyar Táncháztalálkozó és Sokadalom! – mondta végül a nagyszabású gálára készülődve Kisimre Szerda Anna. A gyerekek és az ifjúság az estéhez közeledve megindult haza, és mind több felnőtt érkezett az 1700-as évek közepén a déli végekre telepített magyar közösségek ma is ápolt hagyományait bemutató műsor forgatagában elmerülni. A témáról a közösségi médiában ugyan több, rövidebb részlet is megtekinthető, de a felvételek egyike sem tudja átadni azt a katartikus hangulatot, amit átéltek a jelenlevők.
A Topolyán megszervezett Vajdasági Magyar Táncháztalálkozó és Sokadalom forgatagát a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ összefogásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat, a Magyar Nemzeti Tanács és Topolya önkormányzata főtámogatásával rendezték meg.
Nyitókép: A hertelendyfalvi vetett ágy, bukovinai székely mintával hímzett párnavégekkel (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
