Ahova érdemes tartozni

A cserkészet szelíd szeretetre tanít, mégis katonásnak ható szabályaival, egyenruhájával rendet és rendszerességet visz a tagjai életébe. Erkölcsi tartást, haza- és nemzetszeretetet közvetít, na meg a modern ember szelleméből már kikopott találékonyságot a természet lágy ölén. Az 1907-ben a Brownsea Islanden szervezett első cserkésztábor napjához képest 20 évre rá érkezett meg Topolyára a cserkészet szele, amikor megalakult a Zrínyi Miklós Cserkészcsapat. Ekkorra már a lányok is bekapcsolódtak a mozgalomba.

A történelem hullámai között aztán bizonyos ideig lecsendesedett a mozgalom működése Közép-Bácskában, majd 1954-ben kezdte meg ismét tevékenységét, immáron a szocializmus égisze alatt, Jugoszlávia szellemiségével összhangban a Petőfi Sándor Felderítőcsapat néven. Manapság a tartomány és az ország egyik legnépesebb és legaktívabb csapata a topolyai, ami immár több éve ismét a cserkészcsapat nevet viseli.

A Petőfi Sándor Cserkészcsapat működésének színvonalát azoknak az aktív ifjú felnőtteknek köszönheti, akik ma is ragaszkodnak gyermekkoruk legszebb emlékeihez. A szervezet a közelmúltban igyekezett méltó módon megünnepelni a megalakulásának kerek hét évtizedes évfordulóját a művelődési ház mozitermében tartott zászlófelvonással, művelődési programmal, kitüntetések átadásával. A jelenlevőket Péter Tamás parancsnok és helyettese, Čevarušić Boglárka köszöntötte magyar és szerb nyelven. 

– Múlt évben 63 bejegyzett taggal működtünk, a 11 éven aluliak vannak a legtöbben, és a honismerőink, azaz az idősebb korosztály. A legnépszerűbb programunk a legkisebbek számára szervezett kis tábor, és a kamaszokat célzó nagy táborunk, amit évről évre az ország más helyszínén szervezünk meg – ismertette egyebek mellett Péter Tamás, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárulnak a topolyai cserkészcsapat eredményes működéséhez. A színpad közepére felépített jelképes tábortűz mellett a cserkészek közreműködésével a csapat névadója, Petőfi Sándor költeményei hangoztak el, valamint a cserkészindulók. Ez után Fekete Edit, a csapat törzstisztje osztotta meg gondolatait a tábortűzről, majd a rendezvényt BiPi gondolataival, zászlólevonással, és a Szellő zúg távol című dal közös éneklésével zárták. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Szatmári Adrián községi elnök az önkormányzat munkatársai kíséretében, de jelen voltak a szerb hadsereg, valamint a szervezettel együttműködő egyesületek és közintézmények tisztségviselői is. Az ünnepség ez után a cserkészotthonban folytatódott jó hangulatú, kötetlen barátkozással, ahol kiállítás nyílt az elmúlt évtizedek fotóiból és tárgyi emlékeiből. Ekkor Péter Tamás parancsnokkal lehetőség volt egy kicsit bővebben is elbeszélgetni, aki azt is elmondta, hogy a gyerekek és a táborozóik felé igyekeztek egész évben közvetíteni a kerek évforduló jelentőségét.
 

– Mi egy nemformális nevelő szervezet vagyunk, és az ifjúsági- és sportminisztérium szárnyai alatt működünk. Valamennyi társszervezetünkhöz hasonlóan nekünk is az elsődleges célunk a gyermekek személyiségének az egészséges formálása, a jó irányba történő nevelése több oldalról is. Aktív tagjainknak köszönhetően gördülékenyen tudjuk a táborainkat megszervezni. Ehhez persze az is kell, hogy megfelelő számban vannak az érdeklődő gyermekek és ifjak is. Korosztályonként valódi „kihívások” elé tudjuk állítani a cserkészeinket. Az igazából változó, hogy a korosztályok közül melyik a legnépesebb, de hála az égnek eddig meg tudtunk őrizni egyfajta egészséges arányt. A legkisebbek, azaz a 11 éven aluliak vannak a legtöbben, ennél picit kevesebben vannak a 11 éven felüliek, és habár a 15 éven felüli korosztály már a nagyon kamaszok közé tartozik, szerencsére vannak többen is, akik hűségesek maradtak a csapathoz, és a szellemiségéhez. Aztán az idősebbek, vagyis ahogy mi hívjuk őket, a honismerők, ismét nagyobb számban vannak jelen – tudtuk meg a parancsnoktól, aki arról is mesélt, hogy a két legnépesebb programjuk a kicsi és a nagy tábor, ezekbe az érdeklődők Topolyán túlról is szoktak jelentkezni. Népszerű még a hagyományos Fruška gora-i (Tarcal-hegyi) maratonra szervezett útjuk, ami szintén nyitott, azaz nem csak a cserkészek tarthatnak velük.

– A kis táborunk azt a célt szolgálja, hogy a 7–8 éves korosztály megismerkedjen a cserkészet fogalmával, alapeszméjével, és hogy biztonságos, felügyelt formában kipróbálják a sátorban alvást. Ez a tábor általában egy hosszú hétvégényi program. A nagy táborunk pedig a csapatunk leginkább várt programja, amely a kalandokról szól. Itt találkozhatnak a gyermekek élesben a cserkészet valódi fogalmával, és ez egyfajta vízválasztó program az életükben. Egyébként az őrsórákat szombatonként tartjuk a cserkészotthonban. Az őrsvezető egyik kihívása ilyenkor, hogy a gyermekek személyiségét egészként kezelje, és minden szegmensét megpróbálja fejleszteni. Ezzel kapcsolatban valamivel könnyebb dolga van a táborok vezetőinek, mert akkor 10 napig éjjel-nappal együtt van a csapat, a gyerekek és az ifjak a cserkésznormák szerint élnek, és szinte együtt lélegeznek – tette hozzá Péter Tamás, akitől azt is megtudtuk, hogy a topolyai ifjak több, mint 20 évre visszamenőleg jelen vannak a cserkész-világtalálkozón, azaz a világdzsemborin.

– Néhány évtizeddel ezelőtt döntött úgy a csapatunk vezetősége, hogy bekapcsolódik a cserkészmozgalom világszintű vérkeringésébe. Így évek óta a legjobbak legjobbjait, azaz a legszorgalmasabb kamasz cserkészeinket küldjük a világdzsemborira, hogy próbáljanak ismerkedni, nemzetközi kapcsolatokat szerezni. Két éve Dél-Koreába vették az irányt ifjaink, a két év múlva Lengyelországban tartandó találkozóra pedig már gyűjtünk. Mivel az előző találkozóhoz képest ez a helyszín sokkal közelebb lesz, ezért nagyon reméljük, hogy népesebb létszámban tudjuk majd Topolyát képviselni – nyilatkozta a parancsnok. Közben az Iskola utcai székházban egyre emelkedettebbé vált a hangulat. A gyerekek és a kiskamaszok élvezték egymás társaságát, a cserkészöltözet ünnepi jellegét. A felnőttek egy része pedig családtagjaik kíséretében érkezett, és nosztalgiázott a régi fotók között keresgélve. Mint például Kocsis Éva, aki nem egy fekete-fehér fotón ismerte fel néhai édesapját, Kocsis Andrást, mindenki Apiját.

– Én körülbelül 1970-től 1980-ig voltam földerítő, mert hogy akkor az volt a nevünk. Nálunk az egész család tagja volt a mozgalomnak, apukám, anyukám és az öcsém is. Mivel folyton beszéltem, elneveztek Kotyónak, és aztán az apukám lett az „Öregkotyó”, az anyukám a „Kotyóné”, az öcsém meg a „Kiskotyó”. Mára sajnos egyedül maradtam – kezdte egy sóhaj kíséretében a beszélgetést a ma Kiskunmajsán élő honismerő, aki hozzátette, hogy gyermekkora legszebb időszakát köszönheti a felderítő, azaz cserkészmozgalomnak.

– Az emberré formálódásom időszakában egy fantasztikus csapat tagja lehettem. Közösségben megélni és megtanulni kezelni az örömöt, de a bánatot, a kudarcot is, felemelő. Egyébként mi bárhová is mentünk versenyezni, ott a topolyaiak taroltak, például az egyik zentai versenyen mindhárom topolyai felderítő csapat nyert. Nem csak az őrsórák idejére jártunk be a cserkészotthonba, hanem az egész hét folyamán. Bejártuk az egész volt Jugoszlávia területét, rengeteg helyen táboroztunk. Minden szülőnek, gyermeknek felhívom rá a figyelmét, hogy milyen hatalmas ajándék ennek a mozgalomnak a részese lenni! – hangsúlyozta Kocsis Éva, majd Katona Zsuzsannához léptünk, aki csapatparancsnoki dicséretben részesült a jubileumi ünnepségen. Zsuzsanna szülei, nagybátyja és gyermekei társaságában érkezett az ünnepségre.

– Tizenkét éves korom óta vagyok a Petőfi Sándor csapat tagja, azaz 25 éve igyekszem helyt állni. Volt egy kisebb kihagyásom is az évek alatt, de lélekben mindig is jelen voltam. Őrstagként kezdtem, majd fokozatosan haladtam felfelé a ranglétrán őrsvezető helyettesként, majd őrsvezetőként, azaz a legkisebbeket vezettem. Később szakaszvezetőként voltam aktív, ami azt jelenti, hogy segítettem, igazgattam az alattam levő őrsvezetőket. Majd törzstiszt lettem. Néhány év kihagyás után nagy boldogságomra a csapat ugyanúgy fogadott, mintha el sem mentem volna. Jelenleg a programok szervezéséből igyekszem kivenni a részemet többedmagammal, valamint én látom el a csapat titkári pozícióját. A jó példát szüleimtől láttam, apukámtól, Sinkovics Lászlótól és elsősorban anyukámtól, Annától, de nagybátyámtól, Kól Istvántól is. Cserkésznek lenni valójában egy életforma, ezt a tartást igyekszem átadni két gyönyörű gyermekemnek is – mondta csillogó szemmel a Petőfi Sándor Cserkészcsapat titkára. Az ünnepségre a koronát a csapat jelképével díszített torta elfogyasztása jelentette, legalábbis a gyermekek és az édesszájúak számára. Az Iskola utcai cserkészotthon udvarában ugyan majd a kellemesebb hőmérsékletek hozzák el az igazi zsongást, de az épületben zajló foglalkozások, a klubesték az év minden időszakában tárt kapukkal várják a gyerekeket és a felnőtteket.