Egyre többet lehet olvasni arról, hogy a fiatalok apolitikusak, nem érdeklődnek a közügyek iránt. Valóban így van, vagy csak mi, felnőttek gondoljuk ezt gyermekeinkről? Most, hogy hatalmas tüntetések vannak Szerbia-szerte, sőt mondhatnánk azt is, hogy Európa-szerte, láthatjuk, hogy az a sztereotípia, miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, nem éppen igaz. De mi a helyzet egy olyan kisebbségi közösségben, mint a miénk? Vajon a vajdasági magyar fiatalokat érdekli-e a politika, részt vesznek-e a politikai fejleményekben vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálunk válasz kapni interjúsorozatunkban, bemutatva egy-egy olyan fiatalt, aki vállalja a politikai szereplést is.
Kovács Viktor az idén lesz harmincéves. Gunarasi. Ebben a szinte színtiszta magyar faluban járt általános iskolába, majd Szabadkán, a műszaki szakközépiskolában számítógép-elektrotechnikusnak tanult, onnan viszont Szegedre költözött, ahol a Szegedi Tudományegyetemen a mérnökinformatikus alapképzésben vett részt. De vajon oda költözött-e végleg? A gunarasi helyi közösség csendes irodájában beszélgetünk.
– Nem is volt szándékomban innen véglegesen elköltözni. Szeretem Gunarast, az itteni embereket. Amíg Szegeden tanultam, minden héten hazajártam, ugyanis már akkor tevékenyen részt vettem a közösségi életben, itt volt a baráti köröm. Nálam egyértelmű volt, hogy hazajövök. Az iskolák mellett számos egyéni és vállalkozói képzésen is részt vettem, a céges működésem kapcsán. Régóta foglalkozom digitális grafikai szerkesztéssel, fotózással, kommunikációval, gyakorlatilag mindennel, ami szükséges a marketing cégem működéséhez.
– Tehát céget is alapítottál.
– Igen. Közösségi média marketinggel foglalkozom, 2020-ban jegyeztem be a vállalkozásom. Közösségi oldalakon cégeknek hozok létre oldalakat, illetve a már meglévő profilokra készítek csapatommal tartalmakat, szövegeket szerkesztünk és olyan irányba tereljük az online kommunikációjukat, ami építi a brendjüket, illetve nagyobb forgalmat tud a számukra generálni. A környéken nem sokan foglalkoznak ezzel, de az adatok azt mutatják, hogy ez egy felívelő ágazat. A vállalkozás megalapítása előtt jóval korábban pedig civil szervezetekben kamatoztattam tudásomat és tenni akarásomat. 2014-ben édesanyám és további aktív személyek megalapították a Gunaras Jövője civil szervezetet. A bejegyzés során megkérdezte az ügyintéző, hogy Gunarasnak van-e valóban jövője? Erre az volt a válasz, hogy azért dolgozunk. Amikor ezt a történetet elmesélték nekem, akkor fogalmazódott meg bennem igazán, hogy én személyesen is mindent meg fogok azért tenni, hogy a gunarasi helyi közösséghez tartozó településeknek legyen jövőjük. Ez a civil szervezet a gyerekekkel, az iskolásokkal foglalkozik olyan módon, hogy különböző rendezvényeket szervezünk számukra, a tojásfestéstől kezdve a farsangon át a karácsonyi vásárig, továbbá részt veszünk más szervezetek rendezvényein is. A szervezetet tíz, tizenöt személy mozgatja, ám egy-egy rendezvényen több százan is jelen vannak, gyerekek, szülők, nagyszülők egyaránt. 2018-ban többedmagammal létrehoztunk egy ifjúsági civil szervezetet is, mert úgy láttuk, hogy a faluban szükség van egy olyan formációra, ami össze tudná fogni a helybeli fiatalokat, hogy közösen valósítsanak meg olyan terveket, amelyeket szeretnének. Ennek köszönhetően több rendezvényt is szerveztünk, mint például a Majális Gunarason, vagy egy edzőtermet is létrehoztunk. Nagy sikernek éltük meg. 2020-tól Topolya önkormányzatának munkájában is szerepet vállalok, jelenleg a polgármester tanácsosa vagyok. Itt a községi mezőgazdasági pályázatok megírásában és megvalósításában vállalok szerepet, illetve olyan projekteken dolgozunk bizottságokkal, amelyek a gazdaság fejlesztését célozzák meg.
– A politikába hogyan, mikor csöppentél bele?
– Ha nagyon vissza akarok menni az időben, akkor azt mondhatom, hogy már az általános iskolásként részt vettem különböző rendezvények szervezésében, mindenhol ott voltam, ahol valamilyen közösségépítő megmozdulás történt. Ugyanezt tettem középiskolásként is. Számomra örömöt okozott az, hogy másokon tudok segíteni. Ifjúsági konferenciákat szerveztünk, olyanokat, amelyek nagy érdeklődést váltottak ki a fiatalok körében. Amikor betöltöttem a 18-ik életévemet, 2013-ban beléptem a VMSZ-be, és azóta is ezen párt keretein belül tevékenykedek. A gunarasi fiatalok minden megmozdulását a VMSZ támogatta, segítette. Amikor az ifjúsági szervezetet hoztuk létre, a párt segített a szükséges dokumentumok megírásában, ugyanis mi fiatalok, akkor még huszonévesen, mindehhez nem értettünk. Később mindig felhívták a figyelmünket, hogy milyen pályázatok jelentek meg az ifjúsági szervezetek részére. Mindezt tette a párt úgy, hogy magában a civil szervezetben nemcsak VMSZ-es fiatalok vannak, hanem párton kívüliek is, akiket nem érdekel a politika. Ez a hozzáállás azonban hozzájárult ahhoz, hogy több fiatalt is elkezdett érdekelni a közösségi tevékenység. A VMSZ helyi szervezetének az elnöke vagyok, és elmondhatom, hogy az elmúlt években sok fiatal csatlakozott hozzánk. Nemrég volt ülésünk, ahol látható volt, hogy a helyi szervezetünk igen vegyes korosztályból áll össze, amit jónak tartok.
– Gyakran a politikusra nem jó szemmel néznek az emberek, azt mondják, hogy csak személyes érdekből politizál, különböző becstelen szavakkal illetik. Te az ilyen fajta véleményeket hogyan éled meg?
– Aki politikával foglalkozik, és vezető szerephez jut, akár helyi, akár magasabb szinten, biztosan találkozni fog olyan véleményekkel, hogy a politikus csakis rossz ember lehet. Ehhez a véleményhez valóban hozzájárult az is, hogy vannak olyan politikusok, vagy magukat annak nevező személyek, akik nem az elvárt módon tevékenykednek, nem az emberek problémáival foglalkoznak, csak ígérgetnek, de nem valósítják meg azokat, olyan hangzatos dolgokat mondanak, amiket nem tudnak véghezvinni sok esetben azért sem, mert a törvényeket sem ismerik. Ők csorbítják a politikusi jelzőt, amire az elmúlt évtizedekből több példát is fel lehetne sorolni. De azt látom, hogy ott, ahol a politikus ténylegesen az emberek problémáit próbálja megoldani, az emberek többsége támogatja, kiáll mellette, adnak a szavára és valóban jó közösséget tudnak formálni. Persze mindig van és lesz is egy olyan réteg, akiknek többnyire semmi sem jó, és botrányos jelzőkkel illetik a politikusokat a közösségi oldalakon. A politikusoknak meg kell tanulniuk ezt kezelni, és egyrészt ez az, ami nehéz a politikában. Számomra is nehéz volt. Az igazságérzetem elég magas, és sokszor kellemetlenül érintett, ha olyasmivel vádoltak, ami nem igaz, szemlátomást nem úgy van, teljesen alátámasztható az állítás ellenkezője. Sokan mondják, hogy ilyenkor nem kell reagálni, de az a helyzet, hogy ezeket a dolgokat olyanok is elolvassák a közösségi oldalakon, akik más településeken élnek, akik kevésbé ismerik a munkásságomat és fennáll a veszélye annak, hogy el is hiszik. Ezért szoktam indokolt esetben saját magam reagálni, leírom az álláspontom és igyekszem normális mederbe terelni a kommunikációt. Hozzá kell tennem, hogy a rossz szándékú hozzászólások mellett vannak építő jellegű hozzászólások is, amelyeket figyelembe veszünk, megvitatjuk a tanáccsal, a szakemberekkel, és ha valóban előrelépést jelent az adott ajánlat, akkor azt beépítjük a végső döntésbe. Sokszor nem könnyű megtalálni az arany középutat, rengeteg türelem és elmélyült szakmaiság kell hozzá, de azt tudom mondani, hogy ha vannak olyanok, akiknek van egy kis motivációjuk, hogy foglalkozzanak közösségfejlesztéssel, tegyék azt meg bátran. Akár a viselkedéssel, a hozzáállással, a belefektetett idővel és energiával, a közösség csak jobbá tud válni, ami mindenkinek érdeke. Amikor sikerül azokat a projekteket megvalósítanunk, amelyek a közösségnek fontosak, akkor az engem nagyon feltölt, megerősít. Például nagyon jó érzés az, amikor látom, hogy a rendezvényeinken meg tudtuk azt oldani, hogy a gyerekek ingyenesen használhassák az összes játékot, a trambulint, a légvárat, és önfeledten játszanak. Vagy ha látom a lakosok örömét, amikor elkészül egy út, felújítunk egy épületet, problémákat oldunk meg és még sorolhatnám. A civil szervezetekkel is együttműködünk azzal a céllal, hogy minél élhetőbbé tegyük a falut. Gunarason 12 aktív civil szervezet van. Ezek a szervezetek adják a lelkét a falunak, mert velük közösen, helyi közösségi, önkormányzati támogatásokból szervezzük meg azokat a tanfolyamokat, munkaakciókat, rendezvényeket, amelyek az egész közösséget megmozgatják. Amikor látják a lakosok, hogy vannak olyan emberek, akik törődnek a településekkel és a közösséggel, az nekik is erőt és motivációt ad ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a közösségi életbe, akár civil szervezeteken, akár párttevékenységen keresztül. Több évvel ezelőtt például, amikor munkaakciót szerveztünk, alig jöttek el néhányan, ma viszont, ha előző napon is szólunk, 15–20 ember mindig megjelenik. Ezek azok az apró dolgok, amelyek erőt adnak nekem is és a közösségnek is ahhoz, hogy tegyük a dolgunkat, mert számíthatunk egymásra. Mivel itt alapítottam családot, a feleségemmel van egy kisfiunk is, itt akarunk maradni. Mindaddig, amíg úgy érzem, hogy a közösség javát tudom szolgálni, foglalkozni fogok a közösségépítő politikával.
A gunarasi helyi közösség épülete
– Az itteni közösségnek talán a legnagyobb gondja – nemcsak Gunarasra gondolok, hanem az egész Vajdaságra –, hogy egyre kevesebben vagyunk mi, magyarok. Nagyon sok fiatal külföldre vándorol, legtöbbjük a magyarországi iskolákban tanulni, de vannak, akik jobb munkalehetőséget keresnek Magyarországon vagy más európai országban. Szerinted ezt a folyamatot hogyan lehetne megállítani, esetleg visszafordítani?
– Ez egy nehéz és összetett kérdés. Említhetem a Prosperitati Alapítvány által nyújtott támogatásokat, a házvásárlási és a start-up pályázatokat, amik hozzájárultak ahhoz, hogy többen válasszák hosszú távon a szülőföldjüket, sőt vannak, akik ezen intézkedések hatására költöztek haza. Folyamatosan kell tenni ennek az ügynek az érdekében. A VMSZ készíti a II. Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégiát, amelynek egyik központi témája az elvándorlás visszatartása, az itt élő közösség boldogulása lesz, de helyi szinten is tehetünk ennek érdekében. Mi itt Gunarason arra készülünk, hogy olyan munkahelyeket teremtsünk, amelyek tisztességes béreket és munkakörülményeket biztosítanak az itt élőknek. Szakemberekkel egy ötéves gazdaságfejlesztési terv kidolgozását kezdjük meg március folyamán, amelynek fő irányvonala az épületek megvásárlása és felújítása lesz, ahol egy inkubátorházat hoznánk létre helyi kezdő vállalkozóknak, illetve más vállalkozásokat csábítanánk ide, hogy bővíteni tudjuk a munkalehetőségeket. Ez egy nehéz vállalás, ám hiszünk benne és megteszünk mindent, ami rajtunk múlik, hogy öt év múlva eredményeket tudjuk felmutatni. Különben elmondhatom, hogy azok közül, akik a 2015-ös, 2016-os években a környékünkről külföldre költöztek, mondhatni sokan visszatértek, mintegy 30–40 százalékuk. Közülük többen vállalkozást indítottak vagy házat vásároltak, éppen a Prosperitati pályázatainak köszönve, mások bekapcsolódtak szüleik vagy nagyszüleik gazdaságába, illetve át is vették azt. Vannak tehát jó példák, és most, hogy az EU több országában is romlottak a munkavállalási és a biztonsági körülmények, ismerőseim közül többen is fontolgatják a hazatérést. Természetesen az oktatás terén is tenni kell megfelelő lépéseket. A szerb nyelv oktatása nagyon fontos, ugyanakkor a kollégiumi rendszert is fejleszteni kell. Komolyabban versenybe kell szállni a magyarországi iskolák itteni toborzásaival olyan szempontból, hogy még mielőtt megjelennek, mi ismertessük először a szülőkkel a mi iskoláink és az itthoni továbbtanulás előnyeit. Mindehhez alapos felkészülés, szervezés kell. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a megfelelő intézkedésekkel, programmal és sok munkával biztosítani tudjuk közösségünk jövőjét.
Nyitókép: Kovács Viktor (Fotó: Kovács Viktor archívuma)
