Nyolc héttel az április 3-i választások után még mindig nincsenek meg a parlamenti választások végleges eredményei, csupán az elnökválasztás eredményét, illetve az oly nagy port kavart és oly fontos, a legnagyobb költségvetéssel és legtöbb pénzt megmozgató projektumokkal rendelkező Belgrád helyhatósági választásokét ismerhetjük. A köztársasági választások eredményét szinte mindenki lélegzetvisszafojtva, csendben, türelemmel várja. De már most lehet tudni, új kormány majd csak a nyár végén, augusztusban, de lehet, hogy majd csak szeptemberben, legrosszabb esetben októberben várható. A leköszönő miniszterek fellépéséből is látszik: ők bizony még maradnak a posztjukon néhány hónapig.
Az új kormány megalakulása körüli megtorpanás annál inkább feltűnik, mert áprilisban több országban is tartottak választásokat. Magyarországon például ugyanazon a napon voksoltak, mint Szerbiában. A miniszterelnök, Orbán Viktor letette az esküjét és a héten megalakult az új kormány is.
A szabálytalanságok miatt 35 választóhelyen meg kellett ismételni az elnökválasztást (Fotó: Molnár Edvárd)
Szlovéniában április 24-én szavaztak, és a teljesen új összetételű hatalom az előrejelzések szerint június 3-án áll fel. Franciaországban pedig az elnökválasztás mindkét áprilisi fordulója után, Emmanuel Macron már letette hivatali esküjét, így a franciák a nemzetgyűlési választásokra készülnek, amit június 12-én és 19-én tartanak meg.
A szerbiai elnökválasztás végleges eredményeit a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) május 9-én tette közzé. Rámutattak, hogy a 6.502.307 választópolgár közül 3.811.585-en éltek a szavazati jogukkal április 3-án. A szabálytalanságok miatt 35 választóhelyen meg kellett ismételni az elnökválasztást, amire április 16-án került sor. Második körre azonban nem volt szükség, hiszen a nyolc induló közül Aleksandar Vučić meggyőző fölényt szerzett, hiszen a végleges eredmények szerint begyűjtötte a szavazatok 58,59 százalékát. A támogatottsága 2017-ben 55,08 százalékos volt, akkor 11 jelölttel mérkőzött meg.
Aleksandar Vučić 2017 óta tartó mandátuma május 31-én jár le. Hogy újra hivatalába lépjen és megkezdje második mandátumát, a törvény szerint a parlament előtt kell, hogy letegye a hivatali esküjét. Ezt a régi összetételű, ügyviteli státuszban levő parlament előtt teszi meg, amely a törvényhozásban most nem vesz részt, de az eskü letételének erejéig összeülhet.
Vučić öt évvel ezelőtt éppen ezen a napon lépett hivatalába, előtte pedig Tomislav Nikolić 2012. május 31-én tette le az államfői esküjét, vagyis ezúttal is várhatón május utolsó napján történik meg a hivatalba lépés.
És talán ekkor kezdődnek meg a koalíciós tárgyalások is.
Egyelőre ugyanis, amíg a RIK nem hirdeti ki a parlamenti választások eredményét, a köztársasági képviselőház összetétele sem ismert. Az biztos, hogy a Szerb Haladó Párt alakíthat kormányt, hiszen ők szerezték meg a legtöbb mandátumot a törvényhozás szervében, mégis a többség eléréséhez más pártok koalíciójára lesz szükség.
A majdnem 100 százalékos feldolgozottság mellett ugyanis az SZHP szerezte meg a 250 fős képviselőházban a mandátumok 42,9 százalékát, ami 120 mandátumot jelen. Eddigi koalíciós partnerük, a Szerbiai Szocialista Párt az Egyesült Szerbiával 31 mandátumot szerzett. Így meg is lehetne az abszolút többség, mégis Aleksandar Vučić, az SZHP elnökének a választások éjszakáján tett kijelentése több politikai szakértő fülét is megütötte, hiszen kiemelte: pártja a Vajdasági Magyar Szövetséggel megszerezte a többséget. Az SZSZP kimaradt a felsorolásból, így felmerült a gyanú, hogy az elkövetkező 4 évben nélkülük kívánják vezetni az országot. Ám bár a beérkezett szavazatok ellenőrzése és a kisebbségekre vonatkozó külön számolási rendszer szerint sokáig úgy tűnt, hogy a VMSZ 6 mandátumot szerez a parlamentben, a megismételt voksolás után azonban a mandátumok száma végül úgy tűnik, 5 lesz, és ezzel már Vučić tervei sem valósulhatnak meg. A belgrádi helyhatósági választások döntenek majd ebben a kérdésben, hiszen az SZHP az SZSZP nélkül a városvezetésben nem tud többséget megvalósítani, így is nagyon soványat, hiszen a 110 fős képviselő-testületben 56 mandátumon osztozhatnak. Vagyis várhatóan a régi koalíció ezúttal sem szakad meg.
A második legsikeresebb koalíciós lista az Egyesülve Szerbia győzelméért ellenzéki szövetség volt, akik úgy tűnik, 38 mandátumukkal a második legnagyobb politikai erőt képezik majd a törvényhozó hatalomban. Nagy csalódást okozott ugyanakkor a választópolgároknak az, hogy a választások szinte másnapján Dragan Đilas, a koalíciót képező Szabadság és Igazságosság Pártjának vezetője Vučićhoz ment tárgyalni, illetve Vuk Jeremićtyel, a szintén koalícióhoz tartozó Néppárt vezetőjével bejelentették, a parlamentben külön frakcióként fognak működni.
A különböző környezetvédelmi megmozdulások és polgári jogok védelme melletti küzdelem bejutást hozott a Moramo alá tömörülő szervezeteknek. Nézeteiket 13 képviselővel népszerűsíthetik a köztársasági parlamentben.
A jobb oldali pártok közül a legjobban szerepelt a NADA (Remény) koalíció, akik 15 mandátumot szereztek, a Fogadalomtevők Szerbiai Pártja (Srpska stranka Zavetnici) 10-et, míg a Dveri és a Szerbia Királyság Megújulásáért Mozgalom (POKS) 10 embert delegálhat az ország törvényhozó szervébe.
A kisebbségi pártok közül a VMSZ mellett Muamer Zukorlić emlékére alapított koalíció a Muftijin amenet 3 (ők is várhatóan a hatalmi koalíció részét képezik majd), az Együtt Vajdaságért, illetve az SDA Szandzsák 2-2 mandátumot szerzett. Ami miatt mind a mai napig nincs végleges eredmény, a Bujanovac, azaz Veliki Trnovac választási eredménye, amit április 24-én ismételtek meg, és amely szerint az Albán Koalíció is kapna 1 mandátumot.
Az SZSZP megtámadta a végeredményt, szabálytalanságra hivatkozott, így a RIK megsemmisítette azt, erre viszont az Albán Koalíció nyújtott be panaszt, így végül a Közigazgatási Bíróság az, amely ítéletet hoz ebben az ügyben. A határidők pedig (a választások menetét szabályozó törvény módosítását követően, amit a pártokközi megállapodásoknak köszönhetően eszközölt ki az ellenzék) jóval hosszabbak, így a parlamenti választások eredményének kihirdetése is várat magára. Ebben az esetben két forgatókönyv lehetséges: ha ugyanis a Közigazgatási Bíróság elfogadja az Albán Koalíció panaszát, a RIK kihirdetheti a végleges eredményeket, és miután ezt követően 30 nap alatt össze kell hívni az új összetételű parlamentet, az új képviselőház már júniusban megalakulhat, a kormány pedig a nyár végén megalakulhat. Ha viszont az SZSZP döntését jogosnak találja a bíróság, akkor Veliki Trnovacban újra megismétlik a választásokat, aminek eredményeit újra kifogásolni lehet... Ebben az esetben az új kormány megalakulására szeptemberben, végső esetben októberben lehet számítani, a parlament megalakulása után ugyanis 90 nap áll a törvényhozó szerv rendelkezésére, hogy kinevezze az új kormányt.
Ez az egy mandátum nem sok vizet zavar. Sőt inkább valószínűleg szándékos időhúzásról lehet szó, hiszen a választások óta a választási bizottságok nem a gyorsaságra törekszenek, inkább maximálisan kihasználják a rendelkezésre álló határidőket, így amellett, hogy a polgárok több időt kaptak arra, hogy panaszt tegyenek, ha szabálytalanságot észlelnek, az egész választási rendszer lelassult.
De hát kinek kedvez ez az időhúzás?
Dejan Bursać, a Politikai Tudományok Intézetének képviseletében az Amerika Hangjának (Voice of America) adott nyilatkozatában elmondta, hogy a jelenlegi állapot csakis az államfőnek kedvez, hiszen a kormány és a képviselőház is ügyviteli státuszban van, ezzel pedig megnő az ő politikai szerepe az országban, amiből belpolitikai előnyt kovácsolhat.
Ugyanakkor Bursać szerint az elsődleges oka ennek az időhúzásnak az ukrán háborúban és az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésében keresendő. Vagyis a választások utáni időhúzás időszerzést jelent Szerbia számára az energiahordozók beszerzése kapcsán.
És talán éppen ebben a problémában keresendő az új kormány összetételének kérdése is. Az oroszbarátként ismert SZSZP néhány tagja ugyanis jelentős konfliktust alakított ki Zorana Mihajlović, jelenlegi energiaügyi miniszterrel, sőt a miniszter asszony néhány SZHP-taggal volt a legfőbb ellenzője annak, hogy az SZHP az SZSZP-vel közösen induljon a választásokon. Egy ideje már úgy tűnik, a haladók a szocialisták nélkül kívánják folytatni, erre azonban még nem érett meg az idő. Hacsak nem szervezik meg újra a belgrádi helyhatósági választásokat, ahol jelentősen jobban kell szerepelniük a haladóknak, mint áprilisban.
