Jártak Önök a napokban Palicson? Ha nem, még ma, szombaton, meg holnap látogassanak el, hogy részesei lehessenek annak a csodának, ami a fürdőhelyen zajlik! Az írás készülésének pillanatában félidejénél tart a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ által szervezett Nyárhangoló fesztivál. A négynapos rendezvénysorozatra hetvenötnél is több programot terveztek. Az ember a bőség zavarával küzd, hova is menjen, mit is nézzen, hallgasson meg, hol legyen részese a kivételes hangulatú összművészeti, közéleti, sport... kínálatnak. Amikor megláttam ezt a sokrétű és gazdag programot, nekem a legendás, 70 évvel ezelőtti, nagy, palicsi kulturális találkozó jutott eszembe. Ilyen tömeges és napokig tartó, sokszereplős, sokhelyszínes magyar rendezvényre nem emlékszem, hogy lett volna az utóbbi évtizedekben.
1952-ben is sok rendezvény és nagy tömeg volt Palicson meg néhány szabadkai helyszínen. Ekkor szervezték meg Magyar Ünnepi Játékok néven a vajdasági magyarság művelődési egyesületeinek, intézményeinek, alkotóinak találkozóját. Csupán nyolc év múlt el az 1944-es, a magyarság ellen elkövetett bűnök óta. Mégis, a Kultúrszövetség olyan rendezvényt hozott össze Palicson, ami azóta legendássá vált. Hetven évvel ezelőtt Szabadkán politikai beszédeket tartottak. 30 ezren vettek rajta részt. Az országot irányító politikusok közül Petar Stambolić miniszterelnök, Slobodan Penezić belügyminiszter és más, magasrangú politikusok meg a vajdasági pártvezetőség tagjai is részt vettek. A szervező, a vajdasági Magyar Kultúrtanács nevében Sóti Pál Titónak is küldött meghívót, aki táviratban köszönte meg a meghívást, és kívánt további sikereket a szervezőknek és a magyar kisebbségnek.
Palicsra az egész tartományból különbuszokkal érkeztek a magyarok. Szabadkán a villamosokon jelmondatok hirdették, mi történik Palicsfürdőn. Hogy mekkora eseménynek számított ez a seregszemle, a magyarság értékeinek felmutatása, talán az is mutatja, hogy a négynapos „fesztivál” ideje alatt az ide érkezők féláron vásárolhattak vonatjegyet, a szabadkai üzletekben pedig kedvezményes áron lehetett vásárolni, például kerékpárt, bőröndöt... A vendéglátóipar is beszállt a nagy eseménybe: a palicsi Magyar Ünnepi Játékok idején olcsóbban lehetett étkezni.
A tópart egy hatalmas kiállítóteremmé illetve koncerthelyszínné vagy író-olvasó találkozók helyszínévé változott. Láttam a belgrádi televízió 1952-es híradását az eseményről. Még ma is beleborzongok: a gombosi, kupuszinai, doroszlói meg szilágyi tánccsoportok fellépése nyomán olyan fergeteges hangulat kerekedett, amin átsütött a közösség élni akarása. Feltört, szinte kirobbant ragaszkodása a szülőföldjéhez, magyarságához. Az említett hírben ugyan a szocialista dolgozó népről beszéltek, amely a nehéz munka után, íme, megérdemelten szórakozik, ám nem volt ez a monumentális rendezvény olyan ártatlan, mint amilyennek a televízió bemutatta. A hatalom ezt pontosan látta. A feltörő energia és életerő megrémítette a hatalmat. Nem csak a néphagyományok tettek maradandó hatást a közönségre, de az addig soha nem látott átfogó kulturális értékbemutató is elemi erővel hatott. A képzőművészeti kiállításról B. Szabó György ezt mondta: „A kiállítás 50 kiállító művész, 125 műtárgy, közel 100 év művészi törekvéseinek keresztmetszetét, a szocialista Jugoszláviában sikerült először megtenni, egybegyűjteni a vajdasági magyar művészet százesztendős termését. Mindezt azért, hogy szembenézzünk nemzeti kultúrörökségünk problémáival a képzőművészet területén is, felmérjük a megtett utat, leszámoljunk a legendákkal, és meghatározzuk helyünket, szerepünket – a magyar alkotóművész helyét és szerepét... Ez a kiállítás többet jelent egy művészi élménynél." A legjelentősebb magyar írók vettek részt az író-olvasó találkozókon, s mindezzel a magyarság identitásának olyan erős alapjait mutatták meg, ami a hatalom szerint veszélyt jelentett. A palicsi Magyar Ünnepi Játékok szervezőit a négynapos kulturális bumm után üldözték, némelyeket bebörtönözték, a Kultúrszövetséget pedig megszüntették. Soha többé nem kerülhetett sor ilyen méretű, a magyar kultúrát bemutató rendezvényre. Csak negyven évvel később, 1993-ban élesztette újra a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokat, ennél jóval szerényebb méretekben.
Nekem önkéntelenül is az az érzésem, hogy hetven év után Palicson ismét csoda történik. A Nyárhangoló fesztivál magyar fellépőkkel, magyar résztvevőkkel zajlik. Ez az esemény már nem csak a délvidéki művészek és más kultúrmunkások vagy egy-egy terület jó ismerőinek ad lehetőséget gondolataik megosztására vagy alkotásaik bemutatására, hanem az egyetemes magyar kultúrára és más területek kiemelkedő alkotóira vagy szakembereire koncentrál. A sokféleség és sokszínűség egyvelegét kínálja úgy, hogy azokból lehessen szemezgetni, de akár egyik vagy másik programsorozatot végig is lehessen követni.
Nekem a Nyárhangoló fesztivál a mát mutatja meg, szárnyaló tehetségeket, kiváló művészeket sorakoztat fel, kulturális kérdéseket feszeget, emellett korunk egészségügyi kérdéseit, a turizmus és a vállalkozás lehetőségeit is felvillantja, és még szórakozásra is van lehetőség. Van kirakodóvásár, séta az idegenvezetővel, gasztrokalandok és számtalan más kikapcsolódási, feltöltődési lehetőség. S nem is akárhol: Palicsfürdőn.
Vajdaság gyöngyszemének nevezik ezt a kirándulóhelyet. Nem is csoda, hiszen egyedülálló a magyar szecesszió stílusában épült épületeivel, 150 éves parkjával, a gondozott tóparttal, valóban páratlan élményben lehet része annak, aki nem csak néz, de lát is. A lelkével.
110 évvel ezelőtt épültek ezek a csodálatos épületek. Köztük lenni önmagában is élmény, de részt venni a Női strandon, a Vigadóban vagy a Víztoronynál vagy akár a Bagolyvárnál a rendezvényeken, kivételes alkalom. Menjünk hát Palicsra, hiszen még erre a két napra is maradt 40 rendezvény, és szó szerint egész nap ott lehetünk, mert délelőtt tíztől éjfélig folyamatosan vannak programok!
