Bronzkori „nagyváros” az Ankaszigeten

Észak-Bánát tele van titkokkal, kincsekkel. A hármashatár közelében minden domb archeológiai lelőhely, mondja dr. Miroslav Marić régész, a Szerb Tudományos Akadémia Balkán Intézetének kutatója. Az elmúlt hetekben a Rábé melletti Ankaszigeten folytak régészeti feltárások, ugyanis a szakemberek úgy tartják, itt egy nagyon fontos bronzkori település lehetett. A szerb kormány kulturális örökségnek nyilvánította a csaknem 20 hektáros területet, amelyen már évtizedek óta folynak a feltárások. Először 1890-ben figyeltek fel a földalatti kincsekre. Most a massachusettsi és a wisconsini La Crosse Egyetem oktatója és hallgatói vizsgálódnak a területen a szerbiai régészekkel együtt.

A nemzetközi csapatot 19 kutató alkotja. Vannak itt horvátországi, szlovéniai és magyarországi régészek vagy régészhallgatók az amerikai archeológusok mellett, akik a szerbiai szakemberekkel valamint a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet, a nagykikindai Nemzeti Múzeum és a Szerb Tudományos Akadémia Balkán Intézete részvételével tárják fel a földalatti kincseket.

Újhelyi Nándorral, a törökkanizsai képviselő-testület elnökével érkeztünk a helyszínre. A poros út után a dombtetőről csodálatos kilátás nyílik: körös-körül dombok, lankák, s a táj gazdagságát jelzik a sárgálló búzatarlók a közéjük ékelt napraforgó parcellákkal, majd kis erdőségek... Szép. Kellemes a szemnek. Újhelyi Nándor azt mondja, ez a terület telis-tele van régészeti lelőhellyel. Szó szerint a múltunk darabkáin gyalogolunk. Később megtudom dr. Miroslav Marić régésztől, a Szerb Tudományos Akadémia Balkán Intézetének kutatójától, hogy Észak-Bánát rendkívül gazdag archeológiai lelőhelyekben, és itt, amerre csak a szem ellát, mindenütt kincseket rejt a föld. 2007 óta folyik Észak-Bánát területén a lelőhelyek rendszeres feltérképezése. Nagykikinda, Csóka és Törökkanizsa községek területén ezt a munkát már befejezték. A topográfiai felméréssel mintegy ezer régészeti lelőhelyet azonosítottak. Közülük csaknem 300 lelőhelyen bronzkori leletek is vannak. Kisebb-nagyobb településekről van szó, amelyek ezen a területen voltak. Itt, nálunk, hozzávetőlegesen 300–400 település volt egykor, mondja a régész. S hozzáteszi, hogy ehhez hasonló lelőhelyek megtalálhatók Magyarország déli részén és a szomszédos Romániában is.

– Sajnos a nemzetközi együttműködésünk nem terjed ki a szomszédos országokra, de így is nyilvánvaló, hogy egy különleges régészeti jelenségről van szó, kivételesen értékes területről. Ez, ahol most dolgozunk, feltételezéseink szerint a bronzkorban volt a központ, az úgynevezett nagyváros, de nagyon sok kistelepülés van itt körös-körül is. Azt tervezzük, hogy it,t a patakon túl feltárunk majd egy ilyen kis települést, ahol a fémfeldolgozásra utaló nyomokat találtunk. Úgy gondoljuk, hogy itt olvasztották az ércet és ebből készítették fegyvereiket, edényeiket. Ha a feltételezés igaznak bizonyul, akkor ez azt jelenti, hogy az a település szakosodott a fémmegmunkálásra. Bizonyítékokat keresünk arra, hogy egyik településen laktak, a másikon a fémekkel foglalkoztak, a harmadik helyen a mezőgazdaság volt a fő tevékenységük, ami a társadalom magas fokú szervezettségére utal – magyarázta a régész.

A helybeliektől tudjuk, hogy szántáskor errefelé gyakran fordít ki az eke edénydarabkákat, a tájba nem illő kődarabok vagy érmék, meg csontok is gyakran előkerülnek.

A Rábé melletti Ankaszigeten a feltárási munkálatokat dr. Emi Nikodemos egyetemi tanár, a La Crosse Egyetem kutatója vezeti. Ami az avatatlanoknak azonnal feltűnik, hogy alig húsz centiméternyi földet távolítottak el és máris finom mozdulatokkal vizsgálják a területet. Értékes, különleges bronzkori leleteket keresnek, de mint általában a lelőhelyeken, itt is egymásra épültek a régmúlt épületei. A maradványok rétegesen jelennek meg a feltáráskor. A nemzetközi kutatócsoport az idei munka befejeztéig negyven centiméter mélységig tárja fel a kijelölt területet, noha két méter mélységig lehetnek kincsek. Az amerikai professzor elmondta, azt tudják, hogy itt egy bronzkori település volt, feltételezésük szerint az elit élt itt, de arra is kíváncsiak, hogy mivel foglalkoztak, a megtalált tárgyak majd rávilágítanak arra, hogy foglalkoztak-e kereskedelemmel esetleg fémmegmunkálással...

Szűcs Balázs, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója is ott volt az Ankaszigeten ottjártunkkor. Egy cserépedényt mutatott. Látszik, hogy vannak ugyan körülötte darabkák, de maga az edény formája kivehető, talán egy fal omlott rá, úgy törhetett össze. Vékony falú, szépen kidolgozott, szürke cserépedényről van szó, ami arra enged következtetni, hogy módosabb család tulajdona lehetett.

– Ez, ahol most állunk, rendkívül gazdag lelőhely, kincset jelent az archeológusok számára, azért is választották a wisconsini és a massachusettsi egyetem munkatársai ezt a területet, mert itt évekig lehet dolgozni, feltárni. Feltételezhetően az elit élt ezen a településen – mondta az igazgató.

– Az időszámításunk előtti 3. és 2. évezredet magában foglaló 2000 év a bronzkor, a fémművesség virágkora. A bronzkor az emberiség őstörténetének az a szakasza, amikor a kő mellett már a rezet, de főleg bronzot is használtak az eszközök, fegyverek, ékszerek nyersanyagául. A Közel-Keleten és Egyiptomban már időszámításunk előtt a 4. évezredből maradtak fenn réztárgyak, de a 3. évezred elején a puha rezet felváltotta a bronz. Európában körülbelül egy évezreddel később terjedt el a réz használata, s ennek megfelelően a bronzé is. A bronzkor egy nagyon fontos korszak. Az archeológusok a bronzkortól számítják a modern Európa létrejöttét. Ez az első indoeurópai népek megérkezésének időszaka, az első nagyvárosok kialakulásának periódusa ezen a vidéken, és itt ezen a lelőhelyen is ezt kutatjuk – magyarázta dr. Miroslav Marić régész.

A kutatási szelvény 16 méter széles és 26 méter hosszú, de idén csak a felét tárják fel. Az előkerült régészeti anyag a nagykikindai múzeumba kerül tárolásra illetve további kivizsgálásra is innen továbbítják, hiszen sok minta is bekerül a leletanyagba korhatározás céljából.

Miután a kutatók elvonulnak, a területet befedik, hiszen ez egy szántóföld, ahol mezőgazdasági munkákat végeznek.

A kutatócsoport tagja Paritka Györgyi is, aki doktori képzésen van a michigani egyetemen. Ő Magyarországról érkezett hozzánk. Tőle tudjuk meg, hogy a 19 tagú csapat július 20-ig tartózkodik Vajdaságban.

– Ez a lelőhely a középső bronzkori időszakra datálható, főleg az időszámításunk előtt 2000-res és 1500-as időszakra, de elképzelhető, hogy korábbi, tehát a kora bronzkor végéről is találunk itt leleteket. Ez itt egy nagyon fontos lelőhely, az a feltételezés, hogy a korabeli társadalom elitjének lakóhelye volt itt. Ez az egyik kérdés, amit próbálunk megválaszolni. Amit várunk, hogy mi fog előkerülni, az a bronzkor időszakára datálható házaknak és különböző épületeknek a maradványa, illetve gödrök, és az épületek közötti területek is feltárásra kerülnek majd. A korabeli társadalomról kapunk információkat, azt például, hogy jobb minőségű edényeket találunk-e itt, mint a környező településeken, s ebből aztán kivehető, hogy mennyire volt központi szerepe ennek a „városnak". Vannak-e olyan tevékenységek, amelyek csak itt folytak, több-e a nem helyi anyag, mint másutt, fém, bizonyos kőeszközök vagy maga a nyersanyag. Ezek alapján jutunk majd el a településszerkezetről és a kapcsolatrendszerekről árulkodó információkhoz – mondta a magyar régész.

Ottjártunkkor különböző nagyságú gödröket láttunk és valamiféle barázdákat. Az archeológusok szerint a barázdák feltételezhetően egy út maradványai, a mélyedések pedig azt jelzik, hogy a terület megművelésekor beleszántottak az útba. A szakemberek elmondták, hogy a talajmozgatás, a szántás során az évszázadok alatt változott maga a lelőhely letakartsága. A szél és a mezőgazdasági munkálatok mind befolyásolják, hogy milyen mélyen találnak rá múltunk darabkáira.