Miután a tartományi kormány megerősítette, hogy támogatja a sziváci református templom adaptálását, Damjan Miljanić, Kúla község polgármestere fogadta Halász Bélát, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökét.
Valka Károly, Kúla alpolgámestere kérésünkre elmondta, az önkormányzatban munkajellegű megbeszélést tartottak, amelyre a Tartományi Műemlékvédő Intézet, valamint a sziváci helyi közösség képviselőit is meghívták, Szivác ugyanis közigazgatásilag Kúla községhez tartozik. Halász Béla úr kezdeményezésére az összejövetelen egyetlen napirendi pont szerepelt, mégpedig a sziváci templom jelenlegi állapota és a felújítására indított kezdeményezés.
– A betelepített reformátusok többsége német származású volt, s ők a második világháború után elköltöztek a településről. Akik maradtak, azok idővel elhaltak, a templomot évtizedek óta senki sem tarja karban, és nagyon régóta istentiszteletet sem tartanak benne. Az idő megtette a magáét, a tető és a torony is igen rossz állapotban van. Több évtizeddel ezelőtt a templom előtt és mellett a járdák fölé biztonsági okokból aluljárószerűséget ácsoltak, nehogy a hulló cserepek és a málló vakolat következtében megsérüljenek a gyalogosok. A helyzet azóta tovább romlott, a templom beázik, és félő, hogy előbb-utóbb valamilyen baleset történik. Összegezve a jelzett ülés határozatait, elmondhatom, hogy két fő irányvonalban egyetértettünk: az egyik az, hogy a biztonságos gyalogosközlekedés érdekében a templomot minél előbb körül kell keríteni, a másik pedig mielőbb lépéseket tenni a jelenlegi helyzet további romlásának a megakadályozása érdekében. Ez utóbbi a tető és a torony javítása lenne − sorolta Valka Károly. Hozzátette, a tartományi kormány felkérésére a Műemlékvédő Intézet szakcsoportja és a kúlai építészeti felügyelőség járt a templomban, és úgy mérték fel, hogy a bútorzat és az épület belvilága eléggé jó állapotban van. Igazából nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik, a falak is épek. Éppen ezért nagyon fontos lenne a tető és a torony mielőbbi felújítása, a többi pedig utólag lassan rendbeszedhető. Természetesen az egész épületet kívül és belül is fel kell újítani.
Szavai szerint az önkormányzat első lépésként annyiban segít, hogy minél előbb lezárják a templom környékét, hiszen az épület forgalmas helyen található, így a legfontosabb dolog elsősorban a gyalogosközlekedés biztonságossá tétele.
A kúlai találkozót követően lapunknak Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke is nyilatkozott. Megerősítette a tényeket, vagyis hogy a templom valóban rossz állapotban van:
– Tavaly Szivácon jártak a Teleki László Alapítvány képviselői, felmérték a helyzetet, és készítettek is egy előszámlát. Megállapították, hogy az épület rossz állapotban van, és veszélyt jelent a járókelőkre nézve. Az adatok közvetítésében a Magyar Nemzeti Tanács segített, ezt ezúttal is megköszönjük. Ennek a felmérésnek az eredményével útnak indultam, és próbálom előteremteni az anyagiakat és a dokumentációt a templom felújításához. Jártam Belgrádban, majd fogadott Igor Mirović, a tartományi kormány elnöke is, biztosított arról, hogy egy bizonyos összeggel támogatni fogják a kezdeményezést. A kúlai önkormányzatban találkoztam Damjan Miljanić polgármester úrral és Valka Károly alpolgármesterrel. A munkajellegű megbeszélésen jelen volt a sziváci helyi kiözösség titkára, továbbá a Tartományi Műemlékvédő Intézet képviselői. A polgármester megígérte, hogy az önkormányzat segíteni fog, elvégzik a szükséges munkálatokat, azaz körülkerítik a templomot. A Műemlékvédő Intézet képviselőitől ugyancsak ígéretet kaptam, hogy az intézet szakemberei hamarosan újból felmérik a helyzetet, és jelentést készítenek a helyszínen tapasztaltakról. A minap jártam Németország belgrádi nagykövetségén, ott ugyancsak megértették, hogy a téma miért fontos. Elmondták, hogy a német állam nem tud anyagilag segíteni, de összekötnek bennünket ottani civil szervezetekkel és a német reformátusokkal. A nagykövetség tanácsára tegnap telefonon felkerestem a Zomborban székelő Német Nemzeti Tanács egyik főmunkatársát, s ő megígérte, hogy segít az említett kapcsolatok létrehozásában − sorolta Halász Béla.
Egyúttal annak a reményének adott hangot, hogy Magyarország is támogatja bizonyos összeggel az erőfeszítéseket. A lényeg az, hogy az 1811-ben épült templom állami védelem alá kerül(t), tehát nem szabad lebontani.
– Folyamatosan keressük a segítséget, több forrásra is támaszkodunk, és nagyon remélem, hogy Isten segítségével sikerül megmenteni az épületet az utókor számára. Konkrét támogatás egyelőre még nem érkezett, de remélem, hogy miután a magyar közvélemény is elkezdett érdeklődni a református templom iránt, az illetékesek segíteni fognak. Nemrégiben a Vajdasági Rádió és Televízió (is) forgatott Szivácon – mondta a református püspök.
Zoran O. Peruničić helytörténésszel a sziváci Szenteleky Kornél ME termében beszéltük meg a találkozót.
– A templom egy majdnem 240 éve itt letelepült nép emlékét őrzi. Ez a templom azonban nem csupán a református közösség szimbóluma, hanem mindannyiunké, függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartozunk. Az, hogy építészeti szempontból a templomnak milyen jelentősége van, szerintem a művészettörténészekre és a szakértőkre tartozik, az viszont biztos, hogy ez egy nép és egy korszak kulturális emlékműve. És nagy bűn lenne továbbra az időre bízni a sorsát, esetleg lebontani. Szivácon élnek olyan személyek, akiket ebben a templomban kereszteltek meg, de ők már nem vallják magukat reformátusnak. Ennek ellenére szerintem az épületet fel kell újítani. Ezt követően bármilyen célra használható, így például egyházi koncerteket vagy kulturális rendezvényeket lehetne tartani itt, hiszen a falak meglepően jó állapotban vannak. A tető és a torony rossz, mindkettőt kikezdte az idő. Az elmúlt években, évtizedekben az elhagyatott templomba többször is betörtek, de nem azért, hogy elvigyenek valamit, pusztán csak kíváncsiságból. Hasonló sorsra jutott a mellette álló parókia épülete is, amelyet annak idején elkezdtek bontani, a tetőt és a cserepet elvitték, de a falak állnak, és dacolnak az idővel – fogalmazott Peruničić. Közben elmesélte, hogy a református templom a zombori Francz Gfeller tervei alapján épült 1811-ben (később, azaz 1873-ban az ő fia tervei alapján épült a pravoszláv templom Szivácon).
− Újszivácon (akárcsak a többi településen) a templomot a falu központjában építették fel. Azért nevezték központnak, mert a templommal szemben volt a községháza, továbbá itt volt az iskola, a túloldalon pedig szinte kötelezően egy kocsma és egy bolt állt. Miután elkészült a templom, lassan kezdték rendezni a beltéri egységet. Orgonáját a híres apatini Casper Fischer orgonaépítő mester készítette, 1987-ben szétszedték, és tudtommal a szabadkai református templomba vitték, a harangokat pedig Újvidékre. Mindez pedig azt jelenti, hogy az orgona és a harangok is jó állapotban maradtak az utókorra, ami sajnos a II. világháborút követően kevés templomra volt jellemző. A templomban a múlt század hetvenes éveinek második felében tartottak utoljára istentiszteletet. Addig a harangozók tartották rendben, rendszeresen takarították az épületet és a környéket, ugyanakkor naponta harangoztak − magyarázta beszélgetőtársunk.
Szavai szerint a harangok megszólaltak akkor is, amikor például egy Németországban élő, Szivácról elszármazott egyén meghalt. Amikor szerelték le a harangokat, a toronyablak megrongálódott, és azóta is úgy áll. A nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes években a Tartományi Műemlékvédő Intézet szakemberei több alkalommal is jártak a helyszínen, és megállapították, hogy az épületnek jelentős kulturális szerepe van a település életében, hiszen egy vallási közösség szimbóluma.
– A sziváciak lebonthatják az épületet, de a történelmet nem tudják kitörölni. Amennyiben a templom megmarad, az hatalmas üzenet lesz mindenkinek: meg kell őrizni a kulturális örökséget az utókor számára! Mindezt konkrét példával alá kell támasztani. A jövő nemzedékének meg kell ismernie a falu történelmét, mert csakis így ismerhetjük meg közelebbről egymást, egymás szokásait, vallását – fogalmazott a helytörténész. Kiemelte, egy hónappal ezelőtt a helyiek kampányt indítottak a médiában és a közösségi portálokon annak érdekében, hogy az épületet mielőbb újítsák fel, és hogy megszűnjön a több évtizede tartó nemtörődömség, zúgolódás, panaszáradat, bizonytalanság. A templom ugyanis amellett, hogy a főutcán van, közel van az iskolához, mellette játszótér működik, és a járda fölé emelt tetőszerkezet sajnos már nem biztonságos.
Közben elmegyünk a főút mellett lévő református templomhoz. Útközben beszélgetőtársam elmesélte, hogy Szivácon annak idején két református templom volt, mert a reformátusok sokan voltak, így Ószivácon is építettek egy templomot, de ezt a második világégést követően részben lebontották. A torony helyére épített épület és a megmaradt templomhajó ma a sziváciak kultúrotthona, és itt kapott helyet a könyvtár is.
Zoran O. Peruničić elmondta még, hogy a településen egykoron több templom is működött, hiszen vegyes nemzetiségű és felekezethez tartozó nép élt itt. A már említett reformátusok mellett főleg katolikusok és pravoszlávok, de külön imaháza volt a nazarénusoknak és az adventista közösségnek is. Közülük ma a katolikus, a pravoszláv és az adventista templom működik.
Felhasznált irodalom:
1. Borovszky Samu: Bács-Bodrog Vármegye I-II, 1909
2. Jakob Vollweiter: Siwatz ein donauschwäbisches Dorf in der Batschka, Weingarten/Baden, 1988 (69–73 o.)
