Vízkeresztkor véget ér a karácsonyi ünnepkör. Ilyenkor bontjuk szét fájó szívvel a karácsonyfát, az örömünnep legcsodálatosabb díszét. Nekem minden évben az az érzésem, hogy olyan kevés ideig élvezhetjük csillogását, érezhetjük a fenyő átütő illatát a narancséval és a fahéjjal vegyülve.
Egyszer úgy gondoltam, nem bontom el a lakás karácsonyi ékességét, élvezni akarom még. De nem sokáig tudtam megbékélni a gondolattal, hogy határidőn túl is ott van. Valahogy a hagyomány, a családi emlékek miatt egyenesen kényelmetlenül érzetem magam. Mintha vádolt volna a karácsonyfa, hogy önző módon életben akarom tartani. Csak egy alkalommal próbálkoztam ezzel és azóta tartom magam a szokáshoz, hogy szenteste előtt nem kerül a lakásba a karácsonyfa és vízkeresztkor mennie kell.
Vízkereszt után kezdődik a farsang. Az év legvidámabb néhány hete. A nagy eszem-iszomok, a mulatságok, bálak és álarcos felvonulások, karneválok meg a fánksütés ideje. Az őseinktől ránk maradt hagyományokat ma már csak művelődési egyesületekben, iskolákban ápolják. De jól is van ez így, sőt nagyon jó, hogy, ha kis csatornánkon is, de valamiképpen visszatanítják a fiataloknak az ősi népszokásokat.
Ma már nevetséges lenne bokrétát küldeni a kiválasztott fiúnak, aki majd a farsang végén kalapjára tűzi, ezzel jelezve, hogy a lány által küldött ajándékot, meg a lányt is elfogadja. A farsang a párválasztás időszaka volt régen. A legények szervezték a bálakat és ezeken a mulatságokon folyt a szemezés, hogy azután bejelentsék az eljegyzést.
A farsangi időszak leglátványosabb eseménye a maskarások vonulása, a karneválok. Ma már leginkább iskolákban, művelődési egyesületekben szervezik meg a farsangi öltözetek versenyét. Nagy öröm ez a szülőnek és a gyereknek is. Leginkább együtt készíti a család a farsangi jelmezt. Jó dolog ez, még akkor is, ha mondjuk a szülő nem igazán ügyes, mert a sok kínlódás és igyekezet meghozza a gyümölcsét még akkor is, ha nem díjazza a zsűri.
A kislányok ilyenkor Hófehérke vagy a jóságos tündér bőrébe szeretnek bújni. A fiúkat láttam már kéményseprőnek, rendőrnek, Supermannek, vagy Lúdas Matyinak öltözni. A nagyobbacskák már komolyabb jelmezekre vágynak. Volt olyan farsangi jelmezbemutató, ahol tejesdoboznak, krumplis zsáknak, villámnak vagy sárgarépának, szőlőfürtnek öltözött a kiskamasz.
Ha nincs jelmezes felvonulás, akkor valamilyen teremben zene szól, a népes gyermeksereg pedig farsangi fánkot majszol meg teát kortyolgat csillagjelmezben, fának öltözve vagy királynőként, muskétásként esetleg Lúdas Matyiként.
A farsang utolsó három napját a farsang farkának nevezik. Ekkor, a középső napon, szervezték meg eleink az asszonyfarsangot, ami nem jelentett mást, minthogy a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótázhattak, azaz férfi módra mulathattak.
A bálozás az arisztokrácia körében is elterjedt. Ebből meg is maradtak az olyan előkelő mulatságok, mint az operabál vagy az Anna-bál.
A farsang mozgó ünnep. Tulajdonképpen pogány ünnep és a kereszténység elterjedésével az egyház nem nézte jó szemmel a nagy mulatozást, bujálkodást és az össznépi dorbézolást. A középkor végén aztán változott az egyház álláspontja, és két keresztény ünnep közé, vízkereszt és mamvazószerda, azaz a karácsonyi ünnepkör és a húsvéti böjti időszak között határozta meg helyét.
A farsang pontos napjának meghatározása az adott évi húsvét dátumából, visszafelé számítva történik, a húsvét előtti 40. nap. 2022-ben a farsang lezárását jelző hamvazószerda március 2-ra esik, tavaly viszont a farsang vége február 17-én volt, noha, akárcsak idén egy évvel ezelőtt is, január 6-án kezdődött.
A farsang farka a télűzés ideje. Ilyenkor szoktak a maskarába öltözöttek végigvonulni a településen és hatalmas csörömpöléssel elüldözni a telet. A farsang farkán szokásos felvonuláshoz különböző népszokások kötődnek. Ilyen például a tuskóhúzás. Azok a legények, akik a farsangi időszakban nem találtak maguknak párt, megszégyenítésül a falun keresztül egy kötélre csomózott tuskót húznak maguk után.
A karneváli menet célállomása általában valamilyen tér vagy sportpálya, ahol egy máglyarakás és egy kiszebábu várja a maskarásokat. A kiszebábu meggyújtása előtt egyes helyeken, mint például Zentagunarason, a tavasz meg a tél megküzd egymással. A tél barnabokor-jelmezbe bújt gyermek, a tavasz pedig zöld leveles bokorként jelenik meg. Természetesen a viadal a tavasz győzelmével ér véget. A kiszebábu egy szalmával kitömött ronda bábu. Meggyújtásával elégetik a telet és vele minden rosszat, utat nyitva a tavasz és az új élet előtt.
A karneválok világszerte elterjedtek, a leghíresebbek közülük a velencei és a riói karneválok, vagy a mohácsi busójárás, amelyekre most már egész turisztikai iparág épült.
S nem említettem még a farsangi fánkot. Ha van csodálatos édesség ezen a Földön, akkor számomra ezek egyike ez. Mindig megcsodálom a falusi asszonyokat, micsoda ügyességgel varázsolnak szinte a semmiből csodálatos fánkokat. S milyen büszkén mutogatják, hogy az ő fánkjuk szalagos. Jogosan, hiszen ez külön tudomány: úgy megsütni a kelt tésztát, hogy látható vonal vegye körül az aranysárga, szép, kerek fánkokat.
A farsang az élet örömeinek élvezéséről, a vidámságról szól. Idén 55 napunk lesz erre. Használjuk ki!
