Nyúltenyésztés csak felelősségteljesen

A háztáji nyúltartás iránt már évtizedek óta egyre fokozódik az érdeklődés. Sokan csak azért tartanak egy-két nyulat, mert aranyos állatok, de vannak olyan gazdák, akik tenyészteni és értékesíteni kívánják őket. Foglalkoznak vele gazdasági megfontolásokból, hobbiból, de ugyanúgy sportból és kiállításra tenyésztve is. Minden fenntartás nélkül kijelenthető, hogy a tenyésztők közös vonása a nyulak iránti szeretet. A kis­gyermekek számára külön örömet szerezhet a nyulakkal való foglalatoskodás, erre alapozva és egy-egy könnyebb feladattal megbízva őket kifejleszthető bennük az állatokról való gondoskodás készsége is. A szerbiai lakosság nyúlhúsfogyasztása messze elmarad a világátlagtól, habár a nyúlhús rendkívül egészséges, ugyanis kevés zsírt tartalmaz, és könnyen emészthe­tő, a benne található fehérjék pedig magas biológiai értékűek, ez adja meg a minőségét is. A gyerekek étrendjében külön helyet kellene elfoglalnia, ugyanakkor a diétázni vágyók és egész­séges életmódot folytató emberek számára is ajánlatos a fogyasztása. Külön ajánlott szívbetegek­nek, cukorbetegeknek, a sárgaságból felgyó­gyultaknak, az emésztési zavarokkal küzdőknek.

A nyúltenyésztő gazdák élete egyáltalán nem egyszerű, még ha egy külső szemlélő számára egyszerűnek is tűnhet a munkájuk, a valóság azonban teljesen más. Vidékeinken is sokan foglalkoznak nyúltenyésztéssel, de többnyire csak kisebb létszámban tartják az állatokat. A nevesebb tenyésztők közül kiemelhető Dudás József péterrévei gazda, aki immáron négy évtizede magas szinten űzi ezt a tevékenységet, hiszen még egész fiatal volt, amikor 1982-ben hozzájutott első anyanyúljaihoz és egy bakot is szerzett ekkor, így innen fejlesztette fel állományát az évek során. Az évtizedek alatt megtanult mindent, amit a nyulakról meg lehetett tanulni, és ta­pasztalatainak köszönhetően mostanára rendkívül sikeres nyúlgazdaságot vezet. A tartomány területén is nagy ismeretségnek örvend és számos településről vásárolnak tőle nyulakat.

– A kezdetek során volt egy év kiesésem, amikor katona voltam és nem volt, sajnos, aki gondozza a nyulakat. A leszerelésemet követően viszont folyamatosan hobbi szinten és saját részre is tenyésztettem nyulakat. 1994-ben vásároltam meg az első óriás belga anyanyulat, és ezt követően mintegy két évtizeden keresztül főként csak ezzel a fajtával foglalkoztam. Kezdetekben tizenkét anyanyulam volt ebből a fajtából, melyeket hobbi szinten tartottam. A tenyésztést nagyjából nyolc, tíz évvel ezelőtt kibővítettem a pannon fehérekre és a francia hycole hibridekre, mindkét fajtából tizenkét-tizenkét anyanyúllal rendelkeztem. Ez utóbbi fajtát elsősorban a húsa miatt éri meg tartani, hiszen bizonyítottan az egyik legjobb minőségű. Emellett azonban német lepkékkel, vörös új-zélandiakkal, kaliforniaiakkal is foglalkoztam – mondta Dudás.

Elmondta, hogy a hízónyulak felnevelése és költségekhez mérten rendkívül kedvezőtlen áron való értékesítése nem kifizetődő. A takarmány is megdrágult, ezért hízlalás helyett a tenyésztésben találta meg a számításait.

– Szigorúan betartom a génvonalakat, meg van határozva, hogy pontosan mely bakokat mely nőstényekkel párosítom. Az általam tenyésztett fajtákból az évek során számtalan nyulat vásároltak a tartomány több településéről is, elsősorban Óbecsétől Szabadkáig – magyarázta Dudás.

– A nyúlhús nagyon egészséges és sokféleképpen lehet feldolgozni. Az elmúlt években kizárólag csak saját részre dolgoztam fel a nyulat, sosem értékesítettem, mivel úgy láttam, hogy az számomra nem lenne kifizetődő. Elsősorban nyúlkolbászt, pástétomot, pjeszkavicát és sok minden mást is készítettem belőle. A nyúltenyésztés rendkívüli odafigyelést igényel, és a létszámtól függ, hogy mennyit kell dolgozni velük. Egy időben, amikor több mint negyven anyanyúllal rendelkeztem, évente mintegy kétezer–kétezer-kétszáz kisnyúl született. Ezeket értékesíteni is tudtam, ugyanis felhizlaltam őket, majd ezt követően több száz nyulat szállítottam a Szabadkai Állategészségügyi Intézetbe, ahol értékesítettem – mondta Dudás.

A kisnyulak nevelésével kapcsolatban elmondta, hogy születésüket követően az érdemi munkát valójában az anyanyúl végzi el. Ez leginkább tőle függ, ugyanis előfordulhat, hogy összetapossa, vagy szétszórja a kicsinyeit.

– A nyúlról egyébként is tudni kell, hogy rendkívül kényes állat, ezért nagy odafigyelést és tapasztalatot igényel a tenyésztése. A takarmányra is oda kell figyelni, ami sajnos a meglátásom szerint Szerbiában nem a legjobb minőségű. Az etetés során három fajta tápot keverek, mivel a tapasztalataim szerint ilyen módon lehet a legjobb eredményt elérni. Emellett nagyon fontos tényező a tisztaság és időközönként a szükséges orvosságok, vitaminok adagolása a kisnyulak számára. Minden nyúlfajta érzékeny, azonban mégis különbséget kell tenni köztük, ugyanis példának okáért egy óriás belga nem ugyanazt a tartási módot igényli, mint a hycole húsnyúl. Ez utóbbiak rendkívül ellenálló fajták. A feleségem, Eleonóra is besegít az etetésbe, valamint az almok tisztításába is – magyarázta Dudás.

– A kereslet továbbra is nagy, viszont kizárólag csak továbbtenyésztésre, vágásra nincs érdeklődés az utóbbi időben. Ezt nagyon sajnálom, hiszen a nyúlhús rendkívül egészséges. A járvány sem befolyásolta a keresletet, hiszen az ismeretségi körömnek köszönhetően mindig vannak megkeresések. Az egészségemre való tekintettel azonban a tavalyi évben csökkentettem a létszámot. Nem tudom olyan mértékben ellátni a munkát, mint azelőtt, ezért harminc anyanyulat adtam el – mesélt a nehézségekről Dudás.

Hozzátette, hogy a nyulak érzékenységüknél fogva könnyen megbetegedhetnek, viszont a sokéves tapasztalatnak köszönhetően ilyen esetek nem fordulnak elő.

– A tavalyi évben a kétezer kisnyúl közül mindössze egyetlen egy pusztult el. Túlette magát, ezért felfújódott, magam is meglepődtem rajta, hogy ez megtörténhetett. Egyébként is ritkán, de kizárólag csak ilyen esetek fordulnak elő, hiszen megvannak az eszközeim és a módszereim is, amelyekkel sikeresen tudom kezelni a nyulaimat – mondta Dudás.

Szavai szerint a nyulászoknak kevés, vagy egyáltalán nincs is lehetőségük arra, hogy találkozzanak és megosszák egymással tapasztalataikat. Az utóbbi években azonban a Magyarkanizsán megtartott Nemzetközi Nyúlfesztivál mégis kivételt képezett.

– Néhány évvel ezelőtt Magyarkanizsán rendeztek egy nyúlfesztivált, mely alkalomból érkezett egy felkérés, hogy tudnék-e biztosítani száz darab nyulat, amit levágva és konyhakészen kell átadnom. Természetesen igennel válaszoltam, hiszen akár a dupláját is biztosítani tudtam volna. A rendezvényt azóta a járványügyi helyzetre való tekintettel nem szervezték meg. Hiányolom az ehhez hasonló eseményeket, hiszen ilyen alkalmakkor lehetőségünk volt találkozni más nyúltenyésztőkkel is, akikkel tapasztalatot cserélhettünk és a tudásunkat is bővíthetjük. Nagyon szívesen átadnám a tapasztalataim más tenyésztőknek, viszont rendkívül kevesen vannak, akik értenék és teljes szívvel-lélekkel űznék is ezt a foglalkozást. Jelenleg csupán egy szabadkai és egy zentai fiatalemberről tudok, akik tőlem vásárolták a nyulakat és értenek is hozzájuk. Ez talán nyújthat némi reményt a nyúltenyésztés jövője szempontjából. A faluban csak néhány tenyésztőről tudok, de azok csak kicsiben és saját részre foglalkoznak velük. Néhány fiatal megpróbálkozott a nyúltenyésztéssel, vásároltak is tőlem a tartáshoz szükséges ketreceket, de sajnos mindannyian csődöt mondtak. Úgy látom, hogy nem figyeltek oda eléggé és valójában ez okozta a problémát. A nyúltenyésztés is ugyanolyan odafigyelést igényel, mint más háziállatokkal való foglalkozás, sőt a nyúl a legkényesebb állatok közé tartozik – hangsúlyozta a tenyésztő.

– Próbáltam összefogni a fiatalságot, azonban nem jártam sikerrel. Ha elpusztul a nyúl, akkor egyszerűen nem hajlandóak tovább befektetni. A tenyésztésben nagyon sok mindenre oda kell figyelni, és nem lehet félvállról venni a dolgokat. A másik nagy problémát viszont véleményem szerint az anyagiak jelentik – zárta beszélgetésünket Dudás József.