A művészt az alkotás öröme viszi, sarkalja a cél felé. A cél eléréséhez a művészi szellem nem elegendő, sokszor kemény szellemi és fizikai munkát kell befektetni az eredményért. Vonatkozik ez különösen a szobrászokra, akik heteken, hónapokon át vésik, faragják, csiszolják a kemény követ, a márványt, mire kiszabadítják belőle a benne rejlő csodát, a műalkotást. A művész az alkotásainak él és az alkotásai éltetik. A kész mű csak egy újabb állomás, ami után újabb és megint újabb állomás következik, aminek csak a fizikai létezés tud határt szabni.
TETOVÁLÓ HELYETT KŐFARAGÓ
A horgosi Sárkány Balázs (1991) a szobrászművészek rögös útját járja. Esetében nem lehet véletlen a pályaválasztás, édesapja, Sárkány József (1960) kerámiakészítéssel foglalkozott, majd rajzot tanított a horgosi Kárász Karolina Általános Iskolában, ahol jelenleg osztálytanítóként dolgozik. Balázs estében megállja helyét a közismert mondás, miszerint: nem esik messze az alma a fájától!
nMégis, mi motivál egy horgosi fiatalembert arra, hogy a szobrász legyen?
– Óvodás koromig mindent édesapámmal rajzoltattam meg. De az óvodában rá kellett jönnöm, hogy az óvónéni nem fog helyettem rajzolni és ettől kezdve rajzolok. Mindennapos késztetés volt, hogy lerajzoljak valamit a körülöttem lévő világból és ez tetszett nekem. Később a rajzolást annyira megkedveltem, hogy elhatároztam, én bizony tetoválóművész leszek, testre rajzolok és tetoválok. Édesanyám, Sárkány Valéria, aki vegyészmérnök és jelenleg hittant tanít a horgosi iskolában, igencsak meg volt ijedve, amikor meghallotta, hogy mit tervezek és mindenáron próbált lebeszélni a tetoválásról.
Apám rajztanár volt a horgosi iskolában, engem is ő tanított. A nyolcadik osztályban kezdtem én is komolyabb dolgokat, csendéletet és egyebeket lerajzolni. Úgy éreztem, én is komolyabban tudnék képzőművészettel foglalkozni, megszerettem a rajzolást, el tudtam benne merülni, le tud kötni az alkotás folyamata.
Olyan középiskolába szerettem volna menni, ahol a rajzzal, a képzőművészettel foglalkoznak. Ilyen nálunk Újvidéken van, ezért inkább a Horgoshoz közelebbi Szegedet, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolát választottam. A gimnáziumba három nap közismereti tantárgyakat tanultunk, két nap pedig a szakmai tantárgyak voltak napirenden, ami elég húzós volt egész az érettségiig. Három nap alatt kellett megtanulni az általános tantárgyak anyagát, míg ugyanerre a többi gimnazistának öt nap állt rendelkezésre.
Heti két nap rajzoltunk, mintáztunk, gipszet öntöttünk, érdekes foglakozások voltak. Követ csak az ötödik évben faragtunk, ekkor kezdődött a szobrászmunka. A négyéves gimnáziumi érettségi után, az ötödik évben lehetett megszerezni a gipsz- és kőrestaurátor, épületszobrász végzettséget. Akit elvégezte az ötödik évet is, annak már szakma volt a kezében.
Az érettségin művészettörténetből, szakmai elméletből vizsgáztunk írásban és egy diplomamunkát kellett produkálni, ami esetemben egy kődombormű volt. Fehér kararai (Olaszország) márványból egy görög dombormű másolatát készítettem el.
PÉCS BEFOGADOTT
A gimnázium után merre vetted az irányt?
– Jelentkeztem a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára, de nem vettek fel. Egy évet kihagytam, itthon maradtam Horgoson. Nem voltam letörve, kéthavonta hívtak konzultációra, hogy mutassam meg a készülő munkáimat. A következő évben Pécsett próbálkoztam, ahol már több barátom, ismerősöm tanult, tőlük érdeklődtem, milyenek a körülmények, megtetszett, megpróbáltam és fel is vettek. Nem egy pesti szétszórt nagyvárosi élet a pécsi, élhetőbb közeg, a környező természet is szép.
Hét évig jártam Pécsre egyetemre, ami úgy nézett ki, hogy 12 félévet jártam állami ösztöndíj-támogatással a szobrász szakon. Igyekeztem ezt a hat évet maximálisan kihasználni. Maga a képzés ötéves, vizsgát vizsgára, évet évre raktam. Ezzel nem volt gond, mivel a szoborkészítés egyébként is időigényes dolog, és nagyon nehéz műtermet találni, úgy voltam vele, megcsinálom a hatodik évet is, ameddig tart az ösztöndíj. Az egyetem adta a helyet, az anyagot, a műtermet, ahol a munkáimat tudtam csinálni.
A hetedig évet a tanári szakon töltöttem, és megszereztem a képzőművésztanári diplomát, amivel most is dolgozom, iskolában tanítok. Hét év után szobrász és képzőművésztanári diplomával kerültem ki a pécsi egyetemről. Az öcsém, Sárkány Tamás (1993) is a képzőművészet felé orientálódott, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, a festőszakon végzett és jelenleg ott tanársegéd.
nHol szobrászkodik a szobrász, amikor nem tanít?
– Szobrászszakmával elég nehéz állandó munkát találni, én a képzőművésztanár diplomámat hasznosítottam. Pécstől félórányi buszozásra van Komló, ott tanítok két iskolában képzőművészetet. Az utóbbi időben többet foglalkozom grafikával, de a szobrászat továbbra is a szívem csücske. Linóleum-nyomatokat készítettem és most is egy befejezés előtt álló sorozaton dolgozom. Eddig három minta készült róla. Ezek könnyebben előállíthatók, könnyeben eladhatók. Szobrot keveset, még kisplasztikát sem igen vesznek. Jobban foglalja a helyet a lakásban, jobban fogja a port. Egy képet ki lehet akasztani a falra.
nMinden szobrász álma, hogy köztéri szobra legyen.
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig három köztéri szobrot sikerült elkészítenem, az egyiket itt Horgoson. A horgosi kultúrotthon homlokzatára készítettem el szülőfalum címerének domborművét. Sikerült elnyerni egy ösztöndíjat, amivel Szlovéniában, Lendván alkothattam két hónapon keresztül. Egy köztéri szobrot, 160 centi magas sárkányfejet faragtam ki kőből, ha már Sárkány a szobrász. A sárkányfej egy induló szoborparkban kapott helyet, amely egy Makovecz Imre által tervezett épület mögött található. Enyém volt az első oda helyezett szobor. Úgy voltam vele, hogy ez az első köztéri kőből készült szobrom, most vagy lehullik a sárkány feje, vagy nem, itt teljesíteni kell. A helybeliek is elégedettek voltak a munkámmal. Egerágon sikerült még egy kőből készült sárkányfejet csinálni, de teljesen más technikával.
SPANYOLORSZÁGI TERVEK
Mik a további művésztervek?
– A nyáron szeretnék megint kijutni Spanyolországba követ faragni is. Megismerkedtem egy ottani szobrászhölggyel, akinek van egy grafikus műhelye. Erősen gondolkodom, hogy ott is szeretnék aktívan eltölteni bizonyos időszakot.
Eléggé szétszóródtuk, mi, Sárkány gyerekek, de nem vagyunk nagyon messze egymástól. Én Pécsett, az öcsém, Tamás, Szegeden, a húgom, Sára (1994), pedig Budapesten él, tavaly ment férjhez és gyermekgondozóként dolgozik.
Rendszeresen hazajárunk Magyarországról. Általában nagyobb ünnepek, születésnapok alkalmával szokott összegyűlni a család, vagy ha össze tudjuk venni a lépést egy-egy találkozóra. Nyaranta, amikor iskolaszünet van, több alkalom adódik a családi összejövetelekre, ilyenkor közös programokat szervezünk – mondta Sárkány Balázs, fiatal horgosi szobrászművész.
