A tájházak jellemzően a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket vagy az egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. A temerini tájház szerves részét képezi a magyar népi építészetnek, épített örökségnek, az épület és annak berendezése bemutatja elődeink életmódját.
A szóbeli hagyomány szerint a temerini tájház az 1850-es évek elején már megvolt, de az sem kizárt, hogy falai még ennél is régebbiek. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1892-es kataszteri térképen már feltüntették a házat, mely egykor a Matuska család, Matuska Mátyás és felesége tuljadonában állt. Az épület 2003-ban az önkormányzat döntése alapján került a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) tulajdonába. A felújított magyar tájház még az évben megnyitotta kapuit. Azóta az épület a temerini magyarság egyik kulturális központjává nőtte ki magát. A ház egyrészt a népi építkezésünk és tárgykultúránk emlékeinek őrzője, ugyanakkor a magyar közösségi rendezvények hangulatos befogadó helyszíne lett. Ádám István, a temerini tájház gondnoka és a TAKT elnöke mesélt nekünk a tájház jelentőségéről.
– Az épületet a helyieknek köszönhetően tudtuk tájházzá alakítani. A temeriniek adományokkal és munkájukkal járultak hozzá, hogy át tudjuk adni a tájházat Illés napjára, a falu ünnepére. A temerini múzeumból csupán egy-két tárgyat vettünk igénybe, a többit mind a helyiek adományozták nekünk. Meglepő módon nagyon sok tárgyat megőriztek a padlásokon, voltak, akik még a féltve őrzött családi emlékeket is átadták, hogy itt egy helyen legyenek. Ennek köszönhetően a ház gazdagon van felszerelve. Nem szerettük volna túlzsúfolni, így nincs minden tárgy és eszköz kiállítva, de mindent megőriztünk a padláson. A ház három részre van osztva, középen található a konyha, balról a tisztaszoba, jobbról pedig a hátsó szoba. Az épületet 2003-ban adtuk át rendeltetésének, a következő évben pedig már a hátsó udvar is megtelt mezőgazdasági gépekkel, eszközökkel, így a tájházat be tudtuk mutatni olyannak, mint amilyenek a valamikori háztartások voltak. Sikerült autentikusan megcsinálnunk. Olyannyira, hogy a négy legautentikusabb tájház közé sorolták Vajdaságban. Az évek során sikerült kialakítanunk itt egy Illés Sándor-emlékszobát, illetve az első világháborús emlékfalat, valamint elkészült a temerini születésű Sörös Imre mellszobra is, melyet az ’56-os magyar forradalom mártírjának állítottunk – mesélte a tájház gondnoka.
Az épület megvásárlásával három szakcsoport jött létre a TAKT egyesület keretein belül.
– Megalakult a néprajzi csoport, amely a tájházról visel gondot. Megemlíteném azt is, hogy az 1970-es és a 80-as években néprajzi gyűjtés volt Temerinben, mi minden évből ezekből az anyagokból publikálunk egy-egy kiadványfüzetet. A második szakkör az alkotók csoporját képezi. Határon átívelő együttműködéssel, a testvértelepülésekkel közösen sikerült a tájház kertjében egy új alkotóházat felépítenünk. Az új épületet 2010-ben kezdtünk el és 10 év alatt sikerült befejeznünk. Itt helyet kapnak a képzőművészek, emellett van kiállítóterem, galéria, sőt vendégszobákat is kialkítottunk a tetőtérben. 2005-től pedig a harmadik szakcsoport is beindult, amely a rendezvényszervezéssel foglalkozik. A tájház ugyanis nemcsak múzeumként szolgál, nemcsak tuszrisztikai látványosság, hanem él is, oly módon, hogy különböző rendezvényekkel töltjük meg.
A temerini tájház számos eseménynek adott már otthont. Voltak itt könyvbemutatók, zenés estek, betlehemezés, jazzkoncert. Felsorolni is nehéz lenne, hogy az évek alatt hány rendezvény valósult meg itt.
– Igyekszünk minden évben új kiállításokkal, programokkal előrukkolni. Tavaly átadtuk az új alkotóházat, valamint pár hónapja egy nyári színpadot is felállítottunk a tájház udvarában, ami alkalmas lesz a nyári rendezvények megtartására. Az alkotóházban megoldottuk a fűtést is, így a rendezvényeket megpróbáljuk kiszélesíteni egész évre, nem csak a nyári időszakra. Ezzel szeretnénk egy újabb szakaszt nyitni és nagyobb hangsúlyt fektetni a rendezvényekre. Megpróbáljuk tartalommal megtölteni az épületeket. Mindig is arra törekedtünk, hogy minden korosztálynak, minden ízlésnek megfeleljünk. A könyvbemutatóktól kezdve, a táncházakon keresztül szinte heti rendszerességgel tartottunk rendezvényeket. Berec András előadásán 500-tól is többen voltak a tájház udvarában, de Makovec Imre neves építész is járt körünkben. Czakó Gábor író és Halmos Béla népzenész is ellátogatott hozzánk. Mint turisztikai látványosság is sokan eljönnek megnézni, Észtországból és Mexikóból is voltak vendégeink, aminek különösen örülünk – emelte ki Ádám István, aki hozzátette, a temerinieknek rendkívül sokat jelent a tájház.
– Az épület megvásárlásakor még nem volt ilyen nagy a kivándorlás. Akik elmentek, azok általában Illés-napra, a faluünnepre hazajöttek, mi ezt kihasználva minden évben megszerveztük az elszármazottak találkozóját, ahova nagyon sokan el is jöttek. Ez egy jó alkalom volt a talákozásra, társalgásra. A mai napig vannak temeriniek, akik már minden gyökeret megszakaítottak szülőföldjükkel, de a tájházban ők is otthonra találnak. Nagyon sokan vannak olyanok, akik amikor hazalátogatnak, eljönnek a tájházba is – mondta a tájház gondnoka, akitől megtudtuk azt is, hogy a kisiskolásoknak is szerveznek látogatásokat és programokat annak érdekében, hogy megismerkedjenek hagyományainkkal.
– Minden évben a harmadikosok jönnek el, bemutatjuk nekik a tájházat, a tárgyakat és az eszközöket. Eltöltenek itt több időt is, mert szervezünk nekik népi gyerekjátékokat, vagy rajzolhatnak is a csűr alatt. Nyári táborok is vannak, a népzenei tábort és a keramikus tábort is a tájház udvarában tartják meg minden évben – tette hozzá Ádám István, aki szerint a sok támogatásnak köszönhetően a temerini tájház a helyi magyarság kulturközponja lett.
