A nagy utazók a délnyugat-angliai Bristolt Európa egyik legvibrálóbb városának tartják. A korábban a hajóépítéséről és a vasútjáról ismert egykori iparvárosból mára egy kozmopolita művészeti központ lett. A régi dokkokon kulturális intézmények születtek, designer bárok, izgalmas múzeumok sora és pezsgő éjszakai élet vonzza ide a látogatókat. Bristolt az utcákat, aluljárókat, sikátorokat, hidakat díszítő graffitijei is híressé tették – Banksy, a világhírű brit graffitiművész, politikai aktivista és festő is a bristoli underground szcénából nőtte ki magát.
A 29 éves kishegyesi Vass Szabolcs grafikusművész hat hónapja él ebben a városban. Nyelvet tanulni és inspirálódni érkezett Bristolba. „A mesterképzést Újvidéken dizájn-szakon fejeztem be, de ehhez a területhez elengedhetetlen a kiváló angol nyelvtudás. Tapasztalatból tudom: nincs az a nyelviskola, ami tökéletesen meg tudna tanítani engem angolul. Mély vízbe ugrottam, de inspirál a bristoli kulturális közeg. A koronavírus-járvány miatti korlátozások okán még nem ismerhettem meg igazán ezt az oldalát a városnak, de az angollal jól haladok.”
Szabolcs nem először választja a nehezebb utat, ugyanis szerbül is így tanult meg: bár abban az évben nyílt magyar tagozat is, ő szerb nyelvtudás nélkül iratkozott be Újvidéken a Bogdan Šuput Tervezőgrafikai Középiskola szerb tannyelvű osztályába, amit 2011-ben fejezett be. Az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiájának Képgrafika Szakán – immár jó szerb nyelvtudással – 2017-ben diplomázott.
A fiatalember egyelőre alkalmi munkákból tartja el magát Bristolban, de fejlődni így is tud. Azt például, hogy a fészert shednek mondják angolul, egy önkéntes munkának köszönhetően tanulta meg. „Az alkalmi munkák mellett önkénteskedem is. A szabad napjaimon segítek egy idős bácsinak, aki almabort termel. Megtanít a kerti munkákra, én pedig segítek neki és közben tanulom a nyelvet. A fészer szót úgy tanultam meg, hogy építettem neki egyet – elképesztő mennyiségű fügével köszönte meg a segítségemet. Péntekenként egy szomszéd település permakultúrás kertjében dolgozom, ott még fizetést is kapok. Emellett festegetek és címkéket tervezek. Hamarosan állást kapok: gondozóként fogok foglalkozni autista gyerekekkel.”
Szabolcs egyik ismerőse már hét éve él Bristolban, és egy terápiás farmon dolgozik, ahova szellemileg sérültek vagy depressziósok járnak terápiás céllal segíteni vagy csak állatot simogatni. A farm hatalmas kertjében sok régi autógumi hevert. „Nem tudtak velük mit kezdeni, mert azért, hogy szemétként kidobják, legalább kétezer fontot kellett volna fizetniük. Mivel a farm pályázatokból, támogatásokból tartja fenn magát, erre nem volt pénzük. Lévén, hogy a trash art műfajában, azaz a hulladék felhasználásával készült alkotásban már volt tapasztalatom, elhatároztam, hogy művészi formába öntöm ezeket az abroncsokat, és elkészítem a farm logóját, a kakast.”
A frissen Bristolba érkezett kishegyesi művész csavarokat, szerszámokat, alapanyagokat guberálva ismerte meg a várost, majd két hét alatt elkészült a monumentális művel: a 80 autógumiból és egy fakonstrukcióból álló kakas négy méter magas, és nagyjából egy tonnát nyom. A művész a rendőrök és az újságírók érdeklődését is felkeltette. „Egy közparkban kezdtem el a szobrászkodást, azaz a gumik szétvagdosását, és valaki kihívta a rendőröket. Akkor még nem tudtam, hogy nem lehet kés nálam, mert az itt hidegfegyvernek számít, és én azzal dolgoztam. Meg kellett mutatnom a referenciamunkáimat, hogy a rendőrök belássák, nem közveszélyes bűnöző, hanem művész vagyok, de a parkból el kellett mennem. A kakas a farm egyik kertjében kapott végül helyet. Sokan felfigyeltek rá, több interjút is adtam az újságíróknak, még a BBC közösségi oldalán is hírt adtak a szobromról.”
Szabolcs munkái iránt nem csak az újságírók érdeklődtek eddigi pályafutása során: a képzőművészet terén elért kiváló eredményeiért, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciákon való kiemelkedő szerepléseiért, egy autonóm posztmodern művészi világkép körvonalazásáért a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2018. évi Kristálygömb Díját a kuratórium egyhangúlag neki ítélte oda, és ugyanebben az évben Budapesten a Balkan Szenzitív Csoporttal elnyerte a Trash Art Hungary pályázat 1. díját a Biodiverzitás – Szanella című, ugyancsak gumi felhasználásával készült alkotással. „Autógumiból a Tanyaszínháznak is készítettem díszletet, fesztiválokra pedig szobrokat.
Mindig foglalkoztatnak az új dolgok. Tavaly fejeztem be a mesterképzést, a mestermunkám a technikai narráción alapult, és jelenleg az enformel művészet, azaz az ipari anyagok esztetizálása érdekel a leginkább. Purhabbal, csemperagasztóval, malterral, epoxigyantával kísérletezek – ilyenekből készítettem mostanában rapancsos felületű képeket.”
Szabolcs a Work and Travel elnevezésű, egyetemistáknak szóló amerikai programnak köszönhetően Alaszkán is eltöltött már fél évet. Ötven amerikai állam közül választhatta ki, hol szeretne dolgozni. „Akkoriban kezdett beszürkülni itthon az életem, el kellett mennem jó messzire. A Work and Travel program azt jelenti, hogy egy helyen dolgozol pár hónapot, majd egy hónapon át utazhatsz az országban. Én Alaszkát választottam, mert utazási célként valószínűleg soha nem választottam volna ilyen távoli államot, de így megismerhettem Alaszkát, amíg ott dolgoztam, majd elutaztam San Franciscóba, New Yorkba... Többet láttam így az országból. A kultúra, a földrajz, az időjárás – mind nagyon más Alaszkán. Ott van a világon a legtöbb egy főre jutó repülőgép – Alaszkán könnyebb megszerezni a pilótaengedélyt, mint nálunk a gépkocsivezetői jogosítványt. Még pizzát is szállítanak házhoz repülővel! Alaszka valóságos kultúrsokk volt, de jót tett a személyiségemnek, mert ha messziről nézi magát az ember, tisztábban látja az életét.”
Szabolcs öt évig tervez Bristolban élni, és bár általában igen tudatosan építi az életét, ezt a tervét felülírhatják a körülmények. Abban viszont eltökélt, hogy a tanulmányait tovább folytatja – mégpedig angol nyelven.
