A lakbére felét kifizetné a laziói Rieti és a toszkánai Santa Fiora azoknak, akik a két falu valamelyikébe költöznének, és onnan dolgoznának home office-ban – bukkant rá a CNN.
Megjegyzik, a távmunka sokaknak már a koronavírus-járvány megjelenése után egy évvel annyira alapvető, hogy az irodájuk már bárhol lehet, például a konyhaasztalon, a kanapén, a homokos tengerparton, vagy ha úgy tetszik, akár a világ másik felén is. A két olasz falu ezt a jelenséget használná fel arra, hogy egy kicsit fellendítse a turizmust a városban, de félreértés ne essék: nem fizetett vakációról van szó.
Igaz, Rieti és Santa Fiora fizeti az amúgy sem túl drága albérleti díj felét azoknak, akik odaköltöznek, de a feltételek között szerepel, hogy a pályázóknak kell, hogy legyen munkahelyük. Azt nem kötik meg, hogy a megélhetést milyen munkával szerezheti meg, így – ha meg tud állapodni a munkaadójával – akár már egy hét múlva az olajfaligetekre nyíló panorámás teraszon dolgozhat, miközben egy pohár vörösbort kortyolgat. A kedvezmény azoknak szól, akik minimum két, maximum hat hónapra mennének a falvak valamelyikébe.
Néha egyszerűen magunk mögött hagynánk mindent, és újrakezdenénk az életet. A legtöbb ember számára ez azonban csak álom. Nos, az álom valóra váltása talán közelebb van, mint gondolnák…
Nem is hinnénk, mi mindent kínálnak eladásra: fillérekért eladó olasz és japán házakat vagy – ha valaki nagyobb léptékben gondolkodik, és egy egész várost akar felújítani – akár egész településeket! Engedjék szabadjára a fantáziájukat, és nézzék meg, miket kínálnak eladásra a világ különböző pontjain…
ÁLOMHÁZ OLASZORSZÁGBAN
Olaszország néhány kisvárosában már egy ideje szimbolikus áron, 1 euróért kínálnak házakat eladásra. Egyetlen fényesen csillogó euróért már vehetünk ingatlant például Toszkána dombjainak egyikén vagy Szicíliában egy tengerparti halászfaluban.
Túl szép, hogy igaz legyen? Nos, először valóban bizonyítani kell a szándék komolyságát. Bárhol is indítanak el egy ilyen programot, az érdeklődés mindig nagy, ezért a városok különböző kritériumokat állítanak föl. Castropignano faluban például megkövetelik, hogy az építési engedély kiadásától számított két hónapon belül megkezdjék a munkát, és a vevő szándékát bizonyítandó 2000 euró kauciót kell fizetni, amit a falu a munka befejezésekor visszaad.
Szardínia szigetén, Nulviban csak néhány házat kínálnak 1 euróért, de a munkát a vásárlástól számított három éven belül be kell fejezni. Ugyanakkor nem kötelező ott lakni, ha valaki nem akar ott élni; elfogadható, ha második lakásként akarják használni vagy kiadni, ráadásul az önkormányzat vállalja az összes papírmunka elintézését.
A Campania régióban fekvő Nápolytól mintegy 80 km-re található Bisaccia sokkal személyesebb ösztönzőkkel próbálkozik. „Szeretettel várunk és összefogásra bátorítunk családokat, baráti társaságokat, rokonokat, egymást ismerő embereket és befektetőket. Arra biztatjuk őket, hogy több házat vásároljanak, ne csak egyet, mert így érezhető hatást lehet elérni, és valóban új életet lehet lehelni a városkába” – mondja Francesco Tartaglia alpolgármester. A település legöregebb részében van a legtöbb elhagyott ház. A terv az, hogy ennek a résznek visszaadják a korábbi személyes varázsát, ezért ösztönöznek csoportokat, hogy közösen vásároljanak ingatlanokat.
Santo Stefano városában szigorúbbak a szabályok. Bár kínálnak házakat 1 euróért, de a bíráló testület kedvezőbben ítéli meg azokat a pályázókat, akik fiatalságot és életet hoznak a faluba. Előnyben részesítik azokat, akik készek idegenvezetőként, kereskedőként vagy földművesként dolgozni, és bár az önkormányzat akár 20 000 euró összegű támogatást is hajlandó adni azoknak, akik saját vállalkozást indítanak a faluban, mégis – eléggé vitatható módon – a pályázók életkorát 40 évben maximálták.
A JAPÁN AKIJA
Néhány (igaz, nem nagyon feltűnő) hír foglalkozik hasonló jelenségekkel Japánban is, ahol körülbelül minden hetedik lakás üres. A születések számának csökkenése és a népesség elöregedése kiegészül azzal, hogy az emberek (egyesek szerint érthető módon) vonakodnak a dzsiko bukken néven ismert és megbélyegzett lakásokba költözni – ezekre az ingatlanokra, bár nincsenek rossz állapotban, az emberek felvont szemöldökkel néznek.
Sokak szerint azért, mert valaki meghalt az ingatlanban – ugyan vannak ilyen esetek, de sokszor más okok húzódnak meg a háttérben. Az ingatlan kevésbé vonzó helyen fekszik, ugyan nem erőszakos, de bűncselekmény helyszíne (bordélyház, internetes csalás központja) vagy pereskedés tárgya volt, a tulajdonos jelentős adósságokat halmozott föl, vagy a helyiek körében rossz híre van.
Emiatt az akija, vagyis elhagyott házak száma egyre nő, és még elajándékozni sem könnyű őket! Nagyon sok ilyen ingatlan van vidéken – becslések szerint 2040-ig 900 kisváros tűnik el Japánban. Az elhagyott házak javításra szorulnak, de melyik ház nem? Szinte hihetetlen, hogy a becslések szerint Tokióban minden tizedik lakás akija, ezért, ha valaki nem akar a hegyek között élni, talál helyet a városban.
Akárcsak Olaszországban, a nulla jenért hozzáférhető lakások esetében is támasztanak bizonyos követelményeket: mennyi idő alatt kell felújítani az ingatlant, mennyi ideig kell tulajdonosnak maradni, stb. De ha valaki nagyobb kalandra vágyik, nos, ez a piac még csak most indul be.
EGY VÁROS CSAK NEKÜNK
Egy ház nem elég? Saját várost akarnak, és ott polgármesterkedni? Ez lehetséges? Nos, ha van idejük, pénzük és energiájuk, akkor biztosan!
Az Egyesült Államokban mintegy 3800 szellemváros található, többségükben régen aranyat vagy ezüstöt bányásztak; esetleg a nyugati civilizáció határán álló telepek voltak, ahol hirtelen jött a fellendülés, majd ugyanolyan hirtelen a bukás: először ömlött a pénz és az emberek, majd utóbbiak elmentek, újabb álmokat kergetve nagyobb városokba költöztek.
A Cerro Gordóhoz (Kalifornia) hasonló városok megvásárlása mögött számtalan különböző ok húzódik meg. Magát Cerro Gordót egy Brent Underwood nevű vállalkozó vásárolta meg azzal a szándékkal, hogy ott – üzleti partnerével együtt – távol mindentől, egy Instagramon megmutatható, csendes, hegyvidéki üdülőhelyet alakítsanak ki. Őket idézve: „álmodozók üdülőhelyévé” varázsolják. Tavaly márciusban Underwood ellenőrzést akart tartani, és a városba utazott, de először egy, az évszakra nem jellemző hóviharba került, majd később a világjárvány érte ott.
Az eredetileg egyhetesre tervezett tartózkodás több hónapos lett. Saját szavai szerint „megtanult lassabban élni, és hagyta, hogy a csend és a nyugalom felfedje azt, ami az életben a legfontosabb”. Most azt tervezi, hogy örökre ott marad, és lassan felújítja az 1870-es évekbeli fénykorból megmaradt 22 épületet.
Ha nincs kedvük egyedül tölteni az időt, talán ki is adhatják a városukat? A texasi Albert városka egy órányi autóútra van Austintól. Brandon Easley 2009-ben vásárolta meg a települést, és amikor először odalátogatott, az első gondolata ez volt: „Mi a francot csináltam?”
Albertből nem maradt más, mint egy táncház, egy üzlethelyiség utcafrontja, amiből szabadtéri bár lett, és egy öthektáros gyümölcsös. Brandon eredetileg azt tervezte, hogy zenei rendezvényeknek ad majd helyet, de miután az egyik barátja megkérdezte, tarthatja-e ott az esküvőjét, rájött, hogy ebben van a jövő. Azóta évente körülbelül 45 esküvőt rendeznek a településen.
Az ilyen helyek természetesen nem olcsók, de megtalálhatók a világ minden szegletében: Spanyolországban, Svédországban, Új-Zélandon, Kanadában – mindenütt van a piacon hasonló eladó ingatlan. Sok országban egy ház áráért meg lehet vásárolni egész falvakat: O Pensót a spanyolországi Galíciában (öt ház, malom, magtár, pékség, istálló és 40 hektár föld, 293 000 USD); Olaszország Abruzzo régiójában Valle Piolát (10 ház és egy középkori templom, 596 000 USD); vagy Kanadában, British Columbiában Bradiant (22 ház és 20 hektár föld a Sziklás-hegységben, 995 000 USD).
A TENGERPARTON
De mi van a piac legfelső rétegével? Menjünk, keressünk magunknak egy magánszigetet!
Igen, jól gondolják, ezek drágák, de mint minden ingatlannál, itt is a helyszín a legfontosabb. A legkeresettebb a Karib-térség: olyan helyek, mint a Spectabilis-sziget a Bahamákon, már 62 millió dollárért megszerezhető. Ha sosem elég a tengerparti napozásból, ott van a Sandy-sziget: 8 hektár erdő, dombok és tengerpart Grenadában – igazán jó vétel 9 millió dollárért.
Afrika jobb ár-érték arányt kínál, olyan helyek, mint a Madagaszkárhoz tartozó Valiha-sziget 4,5 millió dollárért eladó. Ennyi pénzért a tulajdonos 400 hektár földet kap az északnyugati part közelében. Európában viszonylag olcsón lehet szigethez jutni: nem lesz tökéletes, nem lehet egész évben napozni, de ha igazán szeretnének egyet, akkor a Mannion-sziget (négy hektár szikla és bozót Írország partjainál, 290 000 USD) vagy Hanhisaari-sziget (Finnország sok-sok tava egyikében, 950 000 USD) jó fogás.
Bármekkora keretük van, eljöhet a nap, amikor fejest ugorhatnak a nagy kalandba akár szimbolikus 1 euróért vagy valamivel többért. Addig pedig álmodozhatnak, hogy hová menekülnének el a világ zaja elől.
