Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Semmi egetrengető nem történt. Szépen csendben leszállt a Szentlélek, és átölelte a világot. Előtte szél járta át a házat, kifújt mindent, ami poros, áporodott és piszkos volt. Világosságot hozott az embernek, hitet és reményt adott az élethez, szeretetet önmaga és mások iránt, és tudást a túléléshez.
Talán kockázatos ilyen szavakat használni manapság, hiszen alig-alig tapasztaljuk az egymásra való odafigyelést, a segítőkészséget, az együttérzést. A média harcokról, háborúkról, erőfitogtatásról szóló hírektől hemzseg, a közösségi oldalakon egymásnak esnek ismeretlen emberek, gyalázkodó, alpári szitkozódásnak lehetünk tanúi nagyon sokszor. Bizalmatlanság költözött a szívünkbe a megértés helyett. Érdektelenség és gyűlölet a szeretet és elfogadás helyett. Hosszú utunkon visszük roskadozva mindannyian a terhünket, vigasztalan, kétségbeesett lelkünket. Magányosan hordozzuk a magunk baját, cipeljük a saját kis keresztünket. És amikor úgy érezzük, minden elhagyott, váratlanul megérint egy szó, belefúj a hajunkba a szél, májusi zápor borzongását hozza egy eltévedt felhő, átkiált a szomszéd egy jó reggelt, fűbe huppanó feketerigó füttye üti meg a fülünket. Átölel az Isten egy pillanatra. Leszáll hozzánk a Szentlélek. Világosságot hoz számunkra, az értelem tisztaságát, a szívünk melegét kapjuk meg általa. De ez a kegyelem csak akkor jár nekünk, ha figyelmesen nézünk szét, ha nyitottak vagyunk a jóra, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk változni, megbocsátani és szeretettel, megértéssel fordulni mások felé. Értelemmel gondolkodni. Pilinszky János egészen konkrétan az értelem megváltásának nevezi a Szentlélek eljövetelét. Lehetne ma ez az üzenet.
A húsvét utáni ötvenedik nap pünkösd. Ezen a napon leszállt a Szentlélek az apostolokra, hogy megerősítse őket hitükben, és segítse küldetésük beteljesítését, akik ennek hatására több nyelven kezdtek el prédikálni, hogy a köréjük sereglett népek mind megértsék a krisztusi üzenetet. Sokan megkeresztelkedtek a prédikációkat hallván, megalakultak az első keresztény közösségek. Ma a keresztény egyház születésének ünnepeként tartjuk számon.
Az európai népek kereszténnyé válásának hosszú folyamata kezdődött a Krisztus utáni első században, sok vérrel, erőszakkal, ártatlan áldozatokkal terhes időszak vette kezdetét. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg csitult az üldözés, a számonkérés, a félelem, amíg lassan kialakulhatott az ősi hagyományokra épülő keresztény tartalommal átitatott új életforma és hit. Az egyházi szertartásokhoz kapcsolódó zarándoklatok is a hitet és az együvé tartozást erősítik. A csíksomlyói Mária-kegyhelyre való zarándoklat, vallási értelmén túl, a magyarok találkozóhelyévé is vált az elmúlt évtizedekben. Nekünk, vajdasági magyaroknak a doroszlói Szentkúti búcsú a zaránokjáró helyünk. Bácskai és bánáti magyarok, sokácok és más katolikusok járulnak Szűz Mária elé.
Bár a pünkösd elsősorban egyházi ünnep, a népszokásokban is jelen van. A magyar néphagyományban, ahogy az európai népek többségénél, a legősibb tavaszünnepek pünkösdhöz kapcsolódnak. Ilyenkor a házak ablakára, a kerítésre, a kapura zöld ágakat tesznek, hogy elijesszék az ártó szellemeket. Mint ahogy a legtöbb ünnepünk, időjárásjósló jelentést is hordoz a pünkösd. Vannak tájak, ahol az eső ígér jó termést, és vannak olyan közösségek, ahol a napsütés hozza meg a bőséget. Egykor hittek abban, hogy a hajnali harmatnak egészség- és szépségvarázsló ereje van, a lányok és asszonyok ilyenkor harmatban mosdottak. Állítólag a varázslatos szépségéről híres Báthory Erzsébet a hajnali harmatos fűben mezítláb sétált, így őrizve meg fiatalos báját hosszú évekre. A pünkösdi királynéjárás termékenységjósló szokás, nem is olyan régen még sok faluban megtartották. A legszebb kislányt kiskirálynénak öltöztették, a szentmise után házról házra jártak, énekekkel köszöntötték a háziakat, virágokat szórtak a szobába. A pünkösdi királyválasztás az egész nyelvterületen ismert hagyomány volt még a közelmúltban. Ezt a címet az ügyességi versenyek győztese érdemelte ki, aki kiváltságokat kapott: egy évig minden lakodalomba, mulatságra hivatalos volt, a kocsmában ingyen ihatott. Ő lett a bandavezér is az adott évben.
Itthon nálunk, Bácskában és Bánátban még ma is szokás, hogy bodzaágakkal díszítik a házakat. Nemcsak a falvakban, hanem a városkban is. Gyerekkori emlékeim egyik legkedvesebbike, amikor öreganyám éles késsel a köténye sarkában kiment a hátsó udvar végében levő virágzó bodzafához, amiről sűrűn hullott a virágpor a hajára, kezére, és persze az enyémre is, majd a sűrejét alaposan megritkítva, hiszen majd kinő jövőre újra, a nyalábjába gyűjtötte a zöld ágakat, nekem is a kezembe nyomva egy-két leveles-virágos vesszőt. Aztán szépen felöltözettük a házat, hogy díszesen várja a pünkösd vasárnapját. Reggel korán virágot szedett csokorba, a templomba már úgy indultunk, pünkösdi rózsától illatozva.
Aztán, ahogy Vera mama elköszönt tőlünk, elmaradt a bodzaág és hulló bodzavirágpor is. Bár mostanában, ahogy az unokáim nőnek körülöttem, mintha újra kihajott volna a bodzabokor a ház sarkában... Gondolom, így vagyunk ezzel sokan, elhagyjuk, majd újra felvesszük a régi emlékek egyikét-másikát. Ahogy eszünkbe jutnak közeli történetek vagy régmúlt mesék, felidéződnek emberi arcok, kézmozdulatok, rá kell jönnünk, hogy a lényegi dolgok nem változnak: a küzdelem, az életvágy, a remény velünk marad. Örömünnepet ülünk pünkösdkor. Balassi Bálint gyönyörű énekének első soraival kezdtük ezt az írást, így a végén álljon itt az utolsó strófa is a reményteljes pünkösdi napokra.
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
