Szerbiában a málna hozama idén alig harminc százaléka a megszokottnak, a tartós szárazság, a nagy meleg jelentős terméskiesést okoz. A rekkenő hőségben a málnabokrok, vesszők is szenvednek, az érés sem olyan, mint azt szeretnék a termelők. Kevés termett a gyümölcsből, a kézi szedést megfizetni nagyon drága, így nem csoda, hogy eddig nem tapasztalt magas áron, a boltok polcain aranyáron mérik.
A forróság hatását, eredményét magam is megtapasztaltam a bácskossuthfalvi Kocsisék kertjében: hiába az öntözőrendszer, a gondoskodás, a több éves tapasztalat, a rekkenő hőség, az erős napsugárzás megviseli a bogyókat is, jelentősen kisebb lesz a terméshozam, a megújuló hőhullámokat nagyon nehezen viseli a növény. Emellett a kézi betakarítás drága és lassú folyamat.
Az elmúlt években a felvásárlási ár nagyon alacsony volt, így Vajdaságban az ültetvények hetven százalékát felszámolták, mondja beszélgetőtársam, Kocsis Lajos.
Négy évvel ezelőtt, amikor itt jártunk, a lakóházuk kertje mellett még két szomszéd kertjét is bérelték és nagyban szüretelték a málnát. Egy-két tonna is termett akkor, és a termés nagy része málnaszörp, málnalikőr formájában, feldolgozva került értékesítésre. A málnatermés negyven százalékát ők maguk dolgozták fel és értékesítették, így, az alacsony felvásárlási ár miatt, nem voltak veszteségesek azok az évek sem. A málnadzsem, szirup és likőr a helyi termék védjegyet is megkapta.
Ennek ellenére a napokban nem fogadott ilyen lendületes, pozitív hangulat a házaspár udvarában, bár a szüret megkezdődött és bő egy hétre előre el volt adva a kora reggelenként szedésre kerülő néhány kilogramm termés.
– Amióta málnával elkezdtünk komolyabban foglalkozni, ahhoz képest, sajnos, rosszabbul alakultak a dolgok, mint ahogyan terveztük. Az ugyan az első két évben elfogadható volt, aztán mindig rosszabb meg rosszabb lett. És ez az alacsony ár határozza meg a mostani mennyiséget, termésterületet (hiszen mindenki azért kezd ebbe a sok munkát, odafigyelést, szakértelmet igénylő tevékenységbe is, hogy valami hasznot hozzon a házhoz) nemcsak nálunk, hanem a vajdasági málnások között is. Ha visszatekintünk, hogy mennyi volt 4–5 évvel ezelőtt a málnás, most csak a terület harminc százaléka maradt, tehát hetven százalékát felszámolták. A szerbiai málnásokkal is kapcsolatban vagyunk, ott nem ilyen drasztikus a csökkenés, de itt Vajdaságban nagyon érezhető. Évekkel ezelőtt is az volt, hogy különbséget tettek a vajdasági és a szerbiai málna ára között, ez is hozzájárult ahhoz, hogy sokan feladták – meséli a fiatalember, aki munka mellett, második műszakban foglakozik gyümölcstermesztéssel.
– Annak idején viszonylag sokan belefogtak, azt gondolták, hogy jó üzlet lesz, de gyorsan rájöttek, hogy mégse, mert ahogyan évről évre többet termett, mindig több emberre lett volna szükség a szedéshez, ami pedig, tudjuk, mindig kevesebb van. Így mi is csökkentettük az elmúlt években, ami jelenleg nagyon kevésnek bizonyul, mert nagyon nagy a málnára a kereslet. Meg sem merjük hirdetni, csak akik tudják, hogy van, azok jelentkeznek, és viszik. Most az ár számunkra jó, a vásárlók szerint szinte aranyárban mérik. Mi a háztól 400 dinárért adjuk kilóját, a boltok polcain ennél sokkal többe kerül. A szedők órabére is magasabb, de sajnos nincs aki szedje, nem is lehet bárkit alkalmazni, tapasztalat szükséges hozzá, nálunk van egy-két idősebb személy, aki segít a szedésben, ha szükség mutatkozik rá. És ez volt a fő oka a csökkentésnek, mert hiába termelünk sokat, ha nincs, aki leszedné úgy, hogy azt asztalra lehessen tenni – meséli az elmúlt évek tapasztalatait Kocsis Lajos, majd a mostani helyzetet ismerteti:
– Tavaly is nagy volt a szárazság, gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem is lehet. Az idei évben a kora tavasz nagyon hideg volt, féltem, hogy meg sem indul, aztán hirtelen meleg lett, forróság, és nem jobb, hanem rosszabb lett az idei év, ami a termést illeti. A korai fagyok, a korai kedvezőtlen időjárás, a hirtelen bejött forróság nagyban befolyásolta a termést. Talán, akik kint termelik a szántóföldön, ott, mivel jobb a ventiláció, tovább megmarad a korai harmat, talán jobban néz ki a málnás. Itt nálunk, bent a kertben, nem lehet vele dicsekedni. Körülbelül két hetet késik az érés, és lassan indul, bár rendszeresen öntözünk, a tápot is megkapta, de mégsem úgy indult, ahogy vártuk volna. Én a Bačko Dobro Polje-i gazdakörrel tartom a kapcsolatot, ők Bajina Baštára hordják a málnát. A nagybani felvásárlási ár is 300 dináron felül van. Úgy gondolom, hogy az összes vajdasági málna lekerül a dél-szerbiai hűtőházakba, tudtommal nincs hűtőház, ahol a málnát felvásárolnák itt Vajdaságban.
A családi gazdaságban Kocsis Mónika, a feleség szerepe is fontos, hiszen amíg feldolgozva értékesítették málnaszörp, málnadzsem és likőr formájában, az ő feladata volt ezek elkészítése, most pedig reggelenként ő szedi le a beért szemeket, napi 3–4 kilót.
– Jelenleg nincs málnaszörpünk, és lehet, hogy az idén nem is lesz. Előre rendelésre talán készítünk a termékekből, de ez sem biztos, majd még meglátjuk, mekkora lesz a termés és a friss gyümölcs iránti kereslet. Egyelőre akkora a kereslet, hogy innen a háztól elhordják, itt a faluban eladjuk, amit naponta sikerül leszüretelni. Egyelőre egyedül is elvégzem ezt a munkát. Egy hétre előre van jegyeztetve a gyümölcs. Az előző években az üvegbe zárt termékeinket vásárokon, rendezvényeken értékesítettük. Tavaly a járvány is beleszólt, ezek elmaradtak és jobb is, hogy már tavaly sem készítettünk ilyesmit. A terület csökkentésére azonban azért került sor elsősorban, mert nem találunk megbízható szedőket. Van más gyümölcsünk is a kertben, körte, sárgabarack, ezeket könnyebb szüretelni, nagyban eladni, így nem gondolom, hogy a málnás bővítésére ismét sor kerül.
A férj továbbra is lát lehetőséget a nagybani málnatermesztésben, csak a feltételeken kellene javítani, mondja.
– Mi Bácskossuthfalván lakunk, itt egyedüliként nehéz, bár volt, aki nagyban hozzáfogott, de azóta abbahagyták. Ha kitartottak volna, nyilván most nagyobb haszonnal járna, de mivel nagy területen nagy befektetést igényel a málnatermesztés, fenn kell tartani akkor is az ültetvényt, amikor rosszabb évek vannak, nincs jövedelem, ezt nehéz kivitelezni. Magunkra maradtunk a környéken, Pacséron van szintén egy ekkora terület, ők is ugyanúgy háztól eladják, nagyobb reklám nélkül ismerősöknek. Bačko Dobro Polje környékén viszont több faluban van málna, és a fölvásárlás megoldott, a szedéstől a felvásárlópontig 5–10 km, az még belefér, nekünk ez már 45 km lenne egy irányba. Tudjuk, a málna érzékeny, könnyen sérül és gyorsan romlik. Gyors és gondos szállítást igényel. De ha mondjuk lennénk tízen és kamionnal eljönnének érte a felvásárlók, akkor talán megérné. Így viszont minden leszedett málnát már előző nap jó tudni, hogy ki fogja elvinni, mert érzékeny gyümölcsről van szó. Erre a bizonytalanságra nem lehet alapozni.
Végül, a hosszú távú tervek felől érdeklődve mindketten egyetértésben azt válaszolták, hogy öt év múlva is lesz málnájuk, az szinte biztos, hiszen a finom nyári gyümölcsöt ők is szeretik, csak az a kérdés, hogy mekkora mennyiségben.
