Néhány éve közvetlen munkatársamtól hallottam először a bezdáni Pikec csárdáról. Lelkesen mesélte, hogy évente egyszer-kétszer elmennek a Duna-parti étterembe, mert ott főzik a legjobb halászlét, de a harcsa és csukapörkölt is csodálatos.
Kollégám ízlésében bízva, a terveink között szerepelt egy bezdáni kirándulás, de miután a napokban kihirdették a magyarországi Utazó Magazin idei díjazottjait, köztük a legjobb külhoni éttermek sorában a vajdasági Pikec csárdát is, igazán kíváncsivá tett, hogy mivel érdemelték ki ezt a megtisztelő címet.
Így esett, hogy látogatást tettünk a híres-neves csárdában, ettünk igazi „halászos halászlét", és még egy különleges desszert is járt hozzá.
A kirándulás része a Duna-élmény is, Bezdánt elhagyva a Baracska üdülő egy kis oázis, a csárda autentikus környezete, a terasz hatalmas fák árnyékában kánikulában is kellemes, a kilátás a Dunára mondhatni festői.
Anna Sipos Maričić és Siniša Maričić 1993-ban vették át az akkori kávézót, amit már így hívtak, és a bezdáni turisztikai szervezet működtette.
Előtte Siniša pincér volt a szintén nagy múltú, de azóta bezárt bezdáni nagycsárdában, és a vendéglátás terén szerzett tapasztalataik alapján a fiatal házaspár az autentikus halászcsárda működtetésében látta meg a lehetőséget.
– A Duna a mindenem, nagyon fiatalon 16 évesen kezdtem dolgozni a nagy csárdában, ami már nem működik, a feleségem kőszegi magyar lány, a munkahelyemen ismertük meg egymást. Nagy küzdelem árán tartottuk fent az első években a csárdánkat, a lányom itt nőtt fel, hiszen itt is éltünk, a fiam itt is született, igazi családi vállalkozás volt, mi dolgoztunk, később vettem fel szakácsot, aki valóban ismertté tette a Pikecben főtt halászlét a határainkon túl is. Majstor Joži stalno loži – ezt a jelmondatot ki is írtuk míg itt volt nálunk, és már akkor baranyai, szlavóniai, bácskai vendégeinek voltak, és Magyarországról is szép számban érkeztek a halászlé-kedvelők – meséli Siniša a kezdetekről, majd azonnal a lényegre térünk.
– A halászlé titka egyszerű, a jó házi fűszerpaprika, amit innen a környékről szerzünk be, és sokszor kombinálunk két fajtát, az egyiknek szép színe, a másiknak megfelelő sűrűsége van, én ezt magam állítom be, van saját mixünk, emellett a hagyma, a só, és a friss, élő hal, hiszen itt folyik a Duna a csárda alatt. Minden társaság számára külön készül a halászlé, és háromnegyed óra múlva kerül asztalra kormos bográcsban, házi gyufatészta jár hozzá. Dunából való a kecsege, a süllő, a csuka, a dévér, a ponty a halásztilalom miatt halastóból érkezik, de minden étel élőhalból készül, vagyis az elkészítés napjáig a csárda előtt található csónakhoz kötött ketrecben, hálóban várakozik. Halászlét, gondolom, a tágabb környezetünkben itt főznek legtöbbet a Pikec csárdában. Természetesen más ételeink is vannak, többféle pörkölt, többféle dunai halétel, és aki nem szereti a halat, az is talál magának finom falatokat, és a desszert is híres, ugyanis dobostorta van a kínálatunkban, ami szintén különlegesség, és amit szintén mi készítünk.
Pénteken és szombaton este tamburamuzsikával növeljük a hangulatot – meséli lelkesen a csárda vezetője.
Tradicionális, hagyományos ételeket készítenek tehát, előételnek haltepertőt kínálnak, vagy füstölt olajos halat, és egy kedves pincérhölgy, aki szinte a kezdetektől a csárda alkalmazottja elárulja, hogy főként télen készítik. Egy napig felvágva vékony sórétegben tartják a halat, ezután letisztítják, és az udvarban álló szekrénybe akasztva füstölik. Ezután befőttes üvegbe rakják szorosan, és felöntik olajjal. Fedő nélkül 100 °C-os sütőbe teszik 8 órára. Ezután lecsukják, és a kikapcsolt sütőben hagyják hűlni még néhány órán át. A lezárt üvegben az olajos hal sokáig eláll. Ilyen halat, sőt pálinkát, paprikát és gyufatésztát is vehetünk a csárdában.
Vendéglátónk jelenleg nem borulátó, de bevallja, hogy a járvány nehézségeket állított eléjük, egy időre megállította őket, de szerencsére a vendégek nem felejtették el a finom ízeket, és most visszatérnek.
– Elégedetlenek voltunk, ami az állami segítséget illeti, mi rákényszerültünk, hogy megváljunk egy pizzériától és egy háztól, hogy fennmaradhassunk. Megtartottuk az összes alkalmazottat, a tavalyi nyár is jó volt és az idei is. Alkalmazkodni kellett a járványadta körülményekhez: tavaly a szálláshelyek iránt nagy lett a kereslet, sok belgrádi vendég érkezett hozzánk. A Sebesfok csárdát a fiam, az Anna kávézót Bezdánban a feleségem tartja, összesen mintegy húsz alkalmazottunk van.
Beszélgetésünk végén a budapesti elismerésről, a tervekről érdeklődöm.
– Hogy hogyan került sor rá, nem tudom, erre nem kellett jelentkezni, így nagyon meglepődtünk, amikor meghallottuk, hogy a legjobb vajdasági étterem díját kaptuk. Való igaz, hogy nagyon sok magyar vendégünk van. Úgy választottak ki, hogy nem is tudtam róla, ez a díj a vendégek ajánlásai alapján került hozzánk. Nagyon örülünk ennek az elismerésnek, mert valóban a vendégeink jó véleményére alapozva kaptuk. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk jelen lenni a budapesti díjátadón.
Az étterem bővítésén nem gondolkodunk, de a szálláshelyek iránt nagy az érdeklődés, most jobban arra koncentrálunk. Sokszor vannak vendégeink, akik távolabbról érkeznek, Budapestről, Zágrábból vagy Belgrádból, itt vacsoráznak és utána itt is alszanak.
A forgalom szerencsére ezen a nyáron is nagyon jó, elégedettek lehetünk.
Anna a csárdába nem tudott kijönni, mert az unokákra vigyázott, de hazafelé, Bezdánban a különleges hangulatú, régi szép időket idéző kávézóban őt is megkerestük.
– Rég volt, amikor kezdtük, lassanként fejlődtünk, hagyományokat ápolunk, de a trendeket is igyekszünk követni. Fiatal házasként nem tudtuk, hogy mit akarunk, de megállás nélkül dolgoztunk, és a sok munka meghozta gyümölcsét, több mint 25 éve folyamatosan a vendéglátóiparban egyéni vállalkozóként dolgozunk, a minőséget tartjuk szem előtt. Úgy gondoltuk, hogy a halászlé mellé még valami különlegest kínálunk, ez lett a dobos torta, 12 lapból áll és a cukormáz a tetején elengedhetetlen. Még egy hagyományos zsidó süteményt, flódnit is készítünk. Elismerést helyi szinten kaptunk, de nem is neveztünk ilyen helyeken, a vendégeink elégedettsége viszont nagyon fontos volt mindig a számunkra. Így együtt ez egy szép együttese a vendéglátásnak. Stabil év mutatkozik, jó, hogy ismét lehet dolgozni, érkeznek a vendégek – hallottuk Annától, miközben két szép szelet dobostortát tett az asztalunkra.
Hazafelé megállapítottuk, hogy mi is továbbadjuk jó hírét a Pikec csárdának, a horvát, magyar és szerb határ ölelésében található Bezdánnak, erdeinek, melyek a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum részei. Megegyeztünk abban is, hogy a nyugat-bácskai falu jó földrajzi fekvésének köszönhetően remek úti cél lehet mindazok számára, akik szeretik a természetet és a finom ételeket.