Tizenkilenc külhoni magyar fiatal nyerte el a Jó tanuló, jó sportoló címet, amelynek eredményhirdetését a közelmúltban a Külhoni Magyarok YouTube-csatornáján élőben közvetítettek. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár felidézte, hogy 2020 a nemzeti összetartozás és az erős magyar közösségek éve volt, a felhívás célja pedig az volt, hogy megtalálják azokat a határon túli magyar fiatalokat, akik a tanulás mellett valamely sportágban is kimagasló eredményeket értek el. Erdélyből 159, Vajdaságból 40, Felvidékről 36, Kárpátaljáról 8 jelölés érkezett, Horvátországból és Muravidékről pedig 2–2 pályázat. A pályázatok rendkívül magas számára tekintettel úgy döntöttek, hogy egy régióból nemcsak egy, hanem több nyertest is hirdetnek, akik 100–100 ezer forint értékű nyereményben részesülnek. Öt erdélyi, négy felvidéki, négy vajdasági, négy kárpátaljai, egy muravidéki és egy horvátországi fiatal nyert, a legfiatalabb nyertes 9, a legidősebb 19 éves. Vajdaságból a magyarkanizsai Lengyel Kevin, a zentai Pék Zalán (mindketten birkózás), a temerini Orosz András (asztalitenisz) és a bezdáni Kővágó Levente (kajak) viselheti ezentúl a büszke címet.
A TANULÁSRA TÖBB IDŐ ELMEGY
Kicsit furcsa azt kimondani, hogy a 2007. november 13-án született Lengyel Kevin immár hétszeres országos bajnok, de így megy ez a Tisza mentén, Magyarkanizsán is: a 7. osztályos fiú ugyanis 8 éve birkózik már, tehát egészen pici gyerekkora óta gyűjtögethette az érmeket, mindeközben azonban a tanulást sem hanyagolta el, hiszen színkitűnő tanuló:
– Külön technika a kettő összeegyeztetésére nincs, napi szinten gondolom ki a beosztást. Egyelőre a tanulás a „nehezebb”, hiszen több időt vesz el: az edzést másfél óra alatt lezavarjuk, de a tanulásra ennek a dupláját kell fordítani, mert ebben az osztályban már rengeteg tesztet írunk. De, amennyire a tanulás leterheli a fejet, az edzésen ki lehet engedni a gőzt. A járványhelyzetben nem zavart az online oktatás, viszont a sportolásra igencsak rányomta a bélyegét, mert nem lehetett normálisan edzeni. Futni lehetett, érintkezni nem – kezdte Kevin, akinek van még másfél éve meggondolni, hova tovább:
– Komolyabban még nem kell foglalkoznom ezzel. A sportban szép eredményeket szeretnék elérni, emellett a matematika és a fizika megy a legjobban, s talán ez az az irány, amit követnem kell. Ha úgy alakul, akkor a birkózásra fókuszálnék a legszívesebben.
A Lengyel család néhány száz méterre lakik a nyár végére befejezendő magyarkanizsai birkózóakadémiától:
– Természetesen érdekel, hogy mi lesz ott, hiszen valóban a közelében lakunk. Szerintem az akadémián olyan kemény edzésprogram lesz, melyet térségünkben még nem láttak, s szerencsés körülmény lehet az is, hogy kiváló edzőpartnerek lesznek. Hogy azt választom-e, még a jövő kérdése, jövő nyáron meglátom.
Kevin büszke egyébként arra, hogy a járvány előtti tavalyi versenyeken is nagyon jól szerepelt, de már nagyon hiányoznak neki a tornák. Ő már a 15 évesek között is bizonyított, s talán erre a legbüszkébb:
– Mindez a kemény edzés eredménye. Próbálom mindig odatenni magam, ki is fáradok rendesen, s remélem, edzőim elégedettek a hozzáállásommal. Már évek óta kísérem a szerbiai és a magyar versenyzők eredményeit, s nagy példakép lehet előttünk Davor Štefanek, Nemes Viktor és Nemes Máté. Mindhárman óriási tehetségek, de azt is bebizonyították, hogy birkózásban munkával még többet el lehet érni.
ŐSZTŐL KIMBA!
Pék Zalán igazi kamasz. Idén augusztus 18-án lesz 15 éves, de birkózásban már letette a névjegyét, hiszen ötszörös országos bajnok, és 2019-ben őt választották meg Szerbia legjobb U13-as birkózójává. Sportolói karrierje töretlennek látszik, hiszen bekerült az áprilisban már rajtoló Kozma István Magyar Birkózó Akadémiára (KIMBA), de tanulmányait sem veszíti el szem elől:
– Az élsportot és tanulást eddig úgy oldottam meg, hogy a megfelelő időbeosztás érdekében táblázatot készítettem. Arra törekszem, hogy a tanulásra szánt időben ötösre készüljek fel, az edzéseken pedig maximális erőbevetéssel ténykedjek. Ha maximalista az ember, egyik sem könnyű, de nem feltétlenül a birkózás a nehezebb, mert azért a tanuláshoz is kell kondíció. Nem új keletű döntés, hogy Budapestre megyek az ottani akadémiára, s mellette a Baptista Sportgimnáziumot választottam. Ez egy igen erős iskola, ahová az élsportolók is csak kitűnő tanulmányi előmenetellel juthatnak be, s remélem, hogy innen egyenes út vezet a testnevelési egyetemre. A tantárgyak közül egyébként a matematika és a fizika, de a történelem is érdekel.
Zalán jól ismeri a magyar körülményeket, s azt is tudja, hogy az akadémiai rendszerben megduplázódik, vagy megháromszorozódik az edzésprogram. Hogyan lehet erre felkészülni?
– Van egy barátom, aki már a budapesti Testnevelési Egyetemre jár, s ő készít fel az új körülményekre. Szükség van erre a pluszedzésre, hogy az akadémián ne „haljak” meg. Rengeteg magyarországi versenyen vettem már részt, sok barátom, ismerősöm velem együtt kezd majd az akadémián, úgyhogy szerintem a beilleszkedéssel, az adaptálódással nem lesz gond. Honvágy biztosan lesz, kevesebbet láthatom a szüleimet, az itteni barátaimat, de majd ezt is megszokom.
Zalán előtt tehát már a testnevelési egyetem lebeg, de ezt feltételekhez köti:
– Nem titkolt célom, hogy eljussak az U23-as korosztályig, és abban is érmes helyezést érjek el a nagyversenyeken. Amennyiben ez nem sikerül, lehet, hogy nem sportra, hanem jogra jelentkezek. Pillanatnyilag a sportot helyezném előtérbe, mert azt láthatjuk, hogy az élversenyzők jól megélnek a sporteredményeikből. Meglátjuk, sikerül-e ez nekem. Zentai lévén, Nemes Viktor a példaképem, de nagyon tetszik a magyarországi Lévai Zoltán stílusa, harcmodora is: a mérkőzéseken immár az elejétől hajtani kell, nincs idő várakozni, a pontokat gyűjteni kell.
A DIADALPOLC MÁR ROSKADOZIK
A temerini Orosz András kapcsán fontos kihangsúlyozni, hogy ő a legifjabb, hisz a 15 éves asztaliteniszező nagyapjától és apjától éppúgy örökölte a nevét, mint az asztalitenisz iránti rajongását. A harmadik generációs temerini sportoló már totyogós kora óta a pingponglabdák pattogását hallgatta, hisz apja és nővére rendszeresen magukkal cipelték az edzésekre.
– Néha azért vittek el, mert éppen nem akadt senki, aki vigyázzon rám, de a legtöbbször én kértem, hogy velük mehessek. Soha nem volt olyan, hogy nekem muszáj volt részt vennem az edzéseken, sem gyerekként, sem pedig később. Ötéves koromban aztán velem is elkezdtek komolyan foglalkozni. Kezdetben persze kisebb intenzitással dolgoztunk, de felsős koromban már naponta egyszer mindenképp odaálltam az asztalhoz, sokszor azonban sikerült két edzést is beiktatni. Ma már ez szinte kötelezőnek számít: naponta 4–5 órát töltök az edzéseken.
A kitartásáról híres ifjú a napjainkig a Temerin Asztaliteniszklub színeiben játszik: jelenleg édesapja felügyelete alatt fejleszti magát, de Pethő Zoltán is aktívan foglalkozik vele. A helyi klubban megtapasztalt hangulat és közösségi érzés győzedelmeskedett akkor is, amikor tavaly a helyi Lukijan Mušicki középiskolában folytatta a tanulmányait.
– Alsóban színkitűnő, felsőben pedig erős jeles tanuló voltam. Ennek alapján szóba jöhetett volna más középiskola is, de ha más városban tanultam volna tovább, akkor értelemszerűen klubot is cserélnem kellett volna. Azt viszont biztosan tudtam, hogy a napi utazást nem lehetne már beiktatni az iskola és az edzések közé. A választásnál ugyanis nagyon fontos volt számomra, hogy olyan iskolába járjak tovább, amely mellett továbbra is az elért szinten tudom folytatni a sportolást. Jelenleg most délutáni váltásban vagyok, így délelőtt és a kora esti órákban is tudok edzeni. Nem mondom, hogy ez könnyű, vagy hogy az évek folyamán nem akadtak problémák, de megbeszéléssel és szervezéssel eddig még mindig megoldható volt, hogy mindkét területen tudjak teljesíteni.
Ujjammal magam fölé mutatok: kifejezem az aggodalmamat, hogy a felettem levő polc esetleg lekéredzkedhet a falról a rá nehezedő súlytól. A több mint száz érem, megannyi plakett és serleg mellett ugyanis már egy gombostű sem fér el.
– Hát igen, nagyobb polcra lesz most már szükség… Igyekeztem mindet odaszorítani, de kénytelen vagyok most már a szekrény tetejére is pakolni – érkezik a válasz a gesztusomra.
Andrást nem láncolják magukhoz a messzi vidékek: kiemeli, hogy egyik kedvence az a plakett, amellyel Temerin legsikeresebb fiatal sportolóit jutalmazták. Amikor pedig a jövőképéről faggatom, akkor egy mondatba sűríti a lényeget: mindegy, merre sodorja az élet, csak a sporté maradjon a főszerep. A pályázaton kapott pénzjutalomból új borító kerül az ütőre, de az áhított sportcipőre is telik majd belőle – vázolta terveit a tehetséges temerini ifjú.
„TANULÁSKOR AZ AGYAM, EDZÉSEN AZ IZMAIM DOLGOZNAK”
A 15 éves Kővágó Levente hat éve kajakozik a helyi Duna Kajakklubban, amely színeiben számos érmet – nem kevés aranyat – nyert már. Leventééknél édesapja, Sándor és édesanyja, Hajnalka társaságában néztük meg a fiú elismeréseit, valamint a matematikaversenyeken szerzett diplomáit.
– Kilencedikes vagyok a bajai Türr István Technikumban, informatika szakon tanulok. Itthon a Testvériség Egység Általános Iskolában nyolc évig matematikából jártam versenyekre kisebb sikerekkel, és kiemelkedő voltam kémiából, biológiából. Nyolcadik végén színkitűnő tanulmányi eredményt értem el. A bajai volt a legközelebbi ilyen iskola, az utazást is meg tudjuk oldani, mert apukám is ott dolgozik. Napi szinten utaztam az edzések miatt – meséli Levente, hozzátéve, október közepe óta a magyarországi járványügyi intézkedések miatt otthon, online tanul, ami február végéig biztosan így is marad.
– A matematikát még mindig szeretem, most is voltam versenyen. Ezen kívül a programozást és a számítógépek szerelését kedvelem.
Levente elmondta, legnagyobb, kajakban elért sikere eddig a 2019-es vajdasági bajnokság volt, amikor hat aranyérmet nyert, hármat ráadásul az idősebb korosztály mezőnyében.
– Palánkán eveztünk. A saját korosztályomban 1000 méter egyesben, 500 méteren a páros és a négyes versenyben is első lettem. Az idősebbeknél megnyertük a páros 500 métert, a négyes hajóval pedig 500-on és 1000-en is elsők lettünk. Ebben az évben a pionír ligák is jól sikerültek, 1000 méteren kétszer első és kétszer negyedik lettem, párosban mind a négy fordulóban nyertünk 500 méteren – sorolja a fiú az impozáns eredményeket. A tavalyi év számára is nehezebb volt a vírus miatt, de a szezon végén, egyben megtartott vajdasági és szerbiai bajnokság újabb lépést hozott el.
– A fiatalabb kadétoknál vajdasági szinten negyedik, országos szinten ötödik lettem 1000 méteren, ezzel bejutottam az ifiválogatottba. Szeptemberben egy hétig Becsén edzőtáboroztunk, sokat jelentett ez a tapasztalat. Megismertem az ellenfeleket, barátkoztunk, megláttam más edzőket, és azt, hogy hogyan készülnek fel a többiek – folytatta. A tehetséges sportolót és társait a Duna Kajakklubban Panda János és Horvát Panda Antónia edzők segítik. Néha a helyi származású, szerbiai válogatott, Holpert Ervin is foglalkozik velük.
Levente számára jól kiegészíti egymást a tanulás és a sport, mondván, ha bekerülne a felnőtt válogatottba, azt helyezné első helyre, de a programozás is megmaradna az életében.
– Úgy látom, mindenben lehet fejlődni, csak el kell dönteni, mik a célok. Most az iskola a legfontosabb, aztán következik a sport. A tanulás és az edzés után van időm a társaságra vagy szórakozásra. Tanulás közben az agyam dolgozik és az izmaim pihennek, edzésen az izmaim dolgoznak és az agyam pihen.
