A legédesebb gyermeklap

A Mézeskalács az öt–tíz éves gyerekeknek készül. A tanévben havonta jelenik meg, évente tíz alkalommal. Létezése szorosan összefügg a Jó Pajtással, amely a tíz–tizenöt éves korosztályt szólítja meg, hiszen a Jó Pajtás olvasói többnyire a Mézeskalács révén kezdték meg az ismerkedést a folyóiratok világával. A Jó Pajtás első száma 1947-ben jelent meg, akkor még Pionírújság néven, majd 1953-tól mellékletként jelent meg kistestvére, a Mézeskalács, a legkisebbek havilapja. Az egykori szocialista propaganda-gyermeklapok fokozatosan alakultak át oktató-nevelő és tananyagpótló lapokká, amelyeknek elsődleges feladata az volt, hogy a vajdasági magyar gyermekek minél jobban ápolni tudják anyanyelvüket. A lap célja jelenleg is az olvasás népszerűsítése. A készítői arra törekednek, hogy a minőségi gyermekirodalom közvetítője legyen, ezt tükrözi egyebek mellett az a törekvésük is, miszerint a kiadványba válogatott hagyományos népmesék, a klasszikus magyar irodalomból válogatott gyermekversek és a kortárs líra legkiemelkedőbb alkotásai is szerepelnek a lapban.

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének idei Médiadíját a fennállásának hetvenedik évfordulóját ünneplő Mézeskalács érdemelte ki, amivel a szervezet képviselői egyebek mellett éppen a gyermeklapok fontosságára, valamint a legfiatalabb korosztály tagjai olvasóvá nevelésének jelentőségére kívánták felhívni a figyelmet, elismerve azt a végeláthatatlan küzdelmet, amit a lap készítői végeznek ezen célok minél eredményesebb megvalósítás érdekében. A díjat Török Erna vette át, aki öt éve szerkeszti a legkisebbek havilapját, és akinek elmondása szerint gyermeklapot szerkeszteni egyáltalán nem gyerekjáték, ugyanis a legkisebbeket is megilleti a minőségi és professzionális törődés.

Hogyan készül a Mézeskalács?
– A gyermeklap illusztrátora Móricz Ildikó tervezőgrafikus, aki folyamatosan nagy odafigyeléssel, óriási kreativitással, gyönyörű színekkel, figurákkal és formákkal alkotja meg a Mézeskalács címoldalait. Fontos szerepet tölt be a gyermeklap készítésénél a lektor, Törőcsik Rozália is, aki tüzetesen átnézi a verseket, meséket, a kisújság minden egyes szegletét, mert nagyon fontos, hogy a kis olvasók egyetlen hibát se találjanak a Mézeskalácsban. A lap grafikai szerkesztője Újházi Kornél, akivel folyamatosan dolgozunk azon, hogy vizuálisan minél vonzóbb, egyszerűbb, mégis figyelemfelkeltőbb és szerethetőbb legyen a Mézeskalács.

Milyen rovatai vannak jelenleg az újságnak? Milyen tartalmak kerülnek bele?
– A Mézeskalács számai általában egy-egy téma köré épülnek, amelyek között az állandó rovatok, a Dúdoló, a Játsszunk!, a Barkács, a Szárnybontogató mellett rendszeresen foglalkozunk a különféle természeti jelenségeknek és az állatvilág sajátosságainak bemutatásával. Jelentősebb ünnepeink alkalmával a néphagyományoknak szintén figyelmet szentelünk. Mindemellett a magyar gyermekirodalom klasszikus alkotásai és a kortárs írók, költők művei, valamint a gyerekek képzőművészeti munkái képezik a lap felépítésének az alapját. A kézügyességet fejlesztő feladatok és gyakorlatok is helyet kapnak a lapban, amelyek szintén az aktuális témák fonalát szövik tovább.

Bizonyára nem egyszerű összeállítani egy gyermeklapot. Hogyan indul el ez a folyamat?
– A kisújság nyitóoldalán általában megjelentetünk egy verset, amelynek a hangulata és a témája végigkíséri a lapot. Itt mindig helyet kap egy gyerekrajz is. A Játsszunk! című rovatban a gyermekek fizikai aktivitására helyezzük a hangsúlyt, hiszen úgy véljük, a játéknak semmiképpen sem szabad kimaradnia a világukból. Vannak itt szabadban végezhető feladatsorok, hagyományos gyerekjátékok, ugyanakkor arra az esetre is igyekszünk ötleteteket adni a pedagógusoknak és a szülőknek, mihez kezdjenek, ha nincs lehetőség a kinti játékra. A Dúdolóban a népzenéé a főszerep. A Most én olvasok! című rovatot a pedagógusok ötletei alapján vezettük be, ez az oldal az olvasás tanulásának a folyamatában segíti a gyerekeket. A Mézes Marcipán postaládája című rovatba érkeznek a különféle fényképes élménybeszámolók az iskolából, illetve otthonról. A Szárnybontogatóban a gyermekek versei és fogalmazásai kapnak helyet. Hagyományos rovataink közé tartozik a rajzpályázatainkra érkezett alkotásokból összeállított oldal is. A népszokások minden hónapban megtalálhatóak az adott időszakra jellemző témákkal. Állandó rovatunk még a Barkács, amelyben kézművesfeladatokkal, ötletekkel állunk elő. A Szómókában igyekszünk játékos formában közölni nyelvtani feladatokat az alsós korosztály számára. Minden hónapban bemutatunk egy-egy állatot vagy éppen a természet változásához kötődő témát. A Mesélj! című rovatunk segítségével pedig a gyerekek szókincsét, beszédkészségét szeretnénk fejleszteni. Itt mindig négy képecske található, amelyek Móricz Ildikó alkotásai, és ezek segítségével próbáljuk megvalósítani a kitűzött célunkat.

Mire kell leginkább odafigyelni az újság készítésekor?
– A Mézeskalács szerkesztésében rendkívül fontosnak tartom a gyermeklap vizuális világának fejlesztését. Mindehhez nélkülözhetetlen az, hogy ráérezzünk, mi fog tetszeni a kis olvasóknak, valamint az is, hogy felébresszük vagy inkább felszínre juttassuk a gyerekek kreativitását, ugyanis a szerkesztőségünkbe beérkező rajzokon is látható az a nyitottság és játékosság, ami őket jellemzi, illetve ami nekünk, felnőtteknek sajnos már szinte teljesen ismeretlen. A másik fontos szempont az igényesség, azt szeretnénk ugyanis, hogy a gyerekekhez szóló kiadvány semmiképpen se csupán valamiféle összedobált betűhalmaz legyen, hanem sokkal többet tudjon nyújtani annál.

Ki az a Mézes Marcipán?
– Mézes Marcipán mókus a Mézeskalács kabalaállata, amelynek vizuális megjelenését a Mézeskalács illusztrátora, Móricz Ildikó alkotta meg. A kis mókuskán keresztül igyekszem hónapról hónapra új történeteket, meséket, verseket bemutatni, vagyis voltaképpen ő segít nekem az adott témákat bevezetni, illetve közelebb hozni a gyerekek számára. Nagy örömünkre szolgál, hogy a gyermekek az elmúlt időszakban nagyon megszerették Mézes Marcipánt, ezért igyekszünk neki nemcsak magában a lapban, hanem lehetőség szerint a különféle találkozókon, összejöveteleken is szerepet szánni, a gyermekek nagy-nagy örömére.

Milyen lehetőségeik vannak a gyermekeknek arra, hogy élőben is megismerjék a Mézeskalács elkészítésén dolgozó személyeket?
– Az egykori tudósítók, tollforgatók, a különböző pályázatok, versenyek győztesei közül számos pedagógus, újságíró, költő, színész, egyetemi tanár stb. került ki. A Jó Pajtás és a Mézeskalács nemcsak gyermeklapok, hanem bizonyos módon intézmények is, hiszen a lapok megjelentetése mellett a szerkesztőség számos versenyt, pályázatot is meghirdetett, megszervezett az elmúlt hetven évben. Az ötvenes években például rakétamodellezéssel kapcsolatos írások pályázata jelent meg, ugyanakkor nyelvművelő versenyek, táborok és tanulmányutak szervezése is jellemző volt. Nemrég szerveztük meg a hagyományos sakkversenyünket, amelyet immár negyvenötödik alkalommal tartottunk meg, óriási sikert aratva a részt vevő gyermekek körében. Ezenkívül a horgászversenyünket és a Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Versenyt is minden évben megtartjuk. December folyamán a Mézeskalács gyermeklap megjelenésének 69. évfordulója alkalmából rajzpályázatot hirdettünk Mézes meglepetés címmel. Összesen 328 alkotás érkezett Vajdaság számos településéről és általános iskolájából. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. ünnepi hetének első napján vendégül láttuk a legsikeresebb alkotások készítőit és kísérőiket, akik csodálatos élményekkel gazdagodhattak székházunkban. A díjazott rajzokból kiállítás nyílt, a legkiválóbb alkotások készítői pedig természetesen jutalomban is részesültek. Mindemellett arra is odafigyelünk, hogy lehetőségeinkhez mérten folyamatosan járjuk az óvodákat és az iskolákat, ezáltal is próbálva közvetlenebbé tenni a kapcsolatot nemcsak a gyermekekkel, hanem a pedagógusokkal is.

Hogyan jut el az újság a legkisebbekhez?
– Szeptemberben a Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Szó Lapkiadó Kft. minden magyar ajkú bölcsődést és óvodást, valamint minden magyar nyelven tanuló első és második osztályos diákot megajándékozott a Mézeskalács szeptemberi számával, az elsősök ráadásul a Magyar Nemzeti Tanács beiskolázási tanszercsomagjával kapták meg a kisújságot, ami azért volt rendkívül fontos számunkra, mert ilyen módon azok is megismerkedhettek a kiadvánnyal, akik korábban nem találkoztak vele, és a visszajelzések azt igazolják, hogy sokaknak el is nyerte a tetszését a lap, hiszen jelentősen nőtt az előfizetőink száma, ami óriási öröm számunkra, hiszen azt igazolja, hogy van értelme a munkánknak. A terjesztés során persze akadnak leküzdendő akadályok, ám a terjesztőosztállyal és a cégvezetőséggel közösen mindig igyekszünk minél gyorsabban megoldani a felmerülő problémákat.

A Mézeskalács fontos pillér a vajdasági magyarság számára. Te személyesen hogyan látod, milyen értékeket képvisel ma ez a gyermeklap?
– Úgy gondolom, hogy az internet számos előnye mellett még mindig oda kell figyelni arra, mennyire fontos dolog az emberek, különösen a gyermekek számára, ha kézbe vehetnek egy olyan újságot, amely róluk és nekik szól. Nekünk pedig éppen ez a célunk, a kiadványainkkal adni szeretnénk nekik valamit, egyfajta szellemi élményt, nyugalmat, vizuális kalandot, valamint motivációt arra, hogy aktívan figyeljék a környezetüket, hogy rajzoljanak, írjanak, alkossanak. Arról sem szabad megfeledkeznünk, mennyire más élményt tud nyújtani, ha esténként elalvás előtt egy könyvet vagy a Mézeskalácsot veszi kézbe a gyermek, és ezekből olvas mesét, mint ha a képernyőn villódzó fényeket nézi rajzfilm formájában, valamint arról sem, mennyire újszerű szemléletmódot, mennyi kreativitást vihetünk bele a tanóra szerkezetébe, ha egy-egy témát a gyermeklapokon keresztül próbálunk szemléltetni. Úgy gondolom, hogy a Mézeskalács még ma is megmozgatja a gyerekeket. Mindebben óriási szerepük van a szülőknek és a pedagógusoknak akkor, amikor úgy döntenek, hogy a Mézeskalácsból olvassák fel az esti mesét, vagy például a júniusi néphagyományokat a Mézeskalács segítségével mutatják be, esetleg Móricz Ildikó alkotásainak segítségével gyakorolják a mondatalkotást. Ez a választás igencsak mérvadó, hiszen a gyermekek a körülöttük lévő felnőttek példáját követve alakítják ki a szokásaikat, így ha a tanító néni minden hónapban akár többször is verset olvas a Mézeskalácsból, beküldi a gyerekek munkáját a lapba, akkor előbb-utóbb a tanulóknak is természetessé válik, hogy újságokat, kiadványokat, könyveket lapozgassanak, és önfeledten örüljenek annak, hogy belekerült a rajzuk vagy a fogalmazásuk a Mézeskalácsba. Ez ugyanis, bármennyire sokrétű tartalmakat is kínál ma már az internet világa, még napjainkban is óriási örömet jelent számukra!