A tavasz első napsugaraira a gombosi Tájház portája is benépesült, nagyszabású felújítási munkálatokba kezdtek. A tulajdonos, a helyi Arany János Magyar Művelődési Egyesület és együttműködő partnere, a gombosi Tamaskó József Méhészegyesület tagsága tartományi támogatásból, önkéntes munkaakciók keretében teszi funkcionálissá az épület közösségi térnek szánt részét, ugyanis bár a Tájház a magyar művelődési egyesület tulajdonában áll, mindenki számára nyitott, minden helyi, jó szándékú szervezet, kezdeményezés helyet kaphat ott, és az építő szándékban lassan, ám egyre eredményesebben olvadnak össze a helyi egyesületek tevékenységei. Az anyaországi támogatással 2008-ban megvásárolt, a Magyar Nemzeti Tanács segítségével felújított, közadakozásból bebútorozott Tájház múltjáról, jelenéről és jövőbeli kilátásairól Klenanc Józseffel, a művelődési egyesület felügyelő bizottságának tagjával, egykori alelnökével, Molnár Tihamérral, a méhészegyesület elnökével és Stepanović Juliannával, az Arany János MME elnökével beszélgettünk.
AZ ÁLOMBÓL VALÓSÁG LETT
Hogyan hozták létre a gombosi Tájházat, és milyen jelentősége van a gombosi magyar közösség számára?
– Az Arany János MME 2008-ban vásárolta meg a házikót, anyaországi pályázati forrásból. Az egyesületi gyűléseken jóízű beszélgetések, ábrándozások alkalmával született meg a Tájház ötlete. Mindig álmodoztunk arról, hogy legyen egy olyan terünk, ahol ki tudjuk állítani, közkinccsé tudjuk tenni mindazokat az értékeket, amelyek a helyi néphagyomány gazdagságát hirdetik, illetve meg tudjuk azt őrizni az utókor számára is. A viselettől kezdve a régi bútorokon át magát a tisztaszobát és sok egyéb dolgot is. Gondoltunk arra is, hogy legyen a háznak egy olyan része, ahol össze tudunk jönni. Így már a kezdetekkor úgy képzeltük el, hogy egyszer majd közösségi házként is funkcionálhasson – magyarázta Klenanc József, az egyesület akkori alelnöke.
Klenanc József (L. Móger Tímea felvétele)
– Találtunk is a falu központjában egy takaros, helyes kis házikót, benne két búboskemencével, leeresztett mestergerendával. A házon apró ablakocskák, régi ajtók voltak, a részét képezte egy nyitott gang, vagyis minden olyan volt, akár a mesében... Jobban körülnézve azonban hamar ráébredtünk arra, hogy rengeteg munka vár ránk, a tetőtőtől kezdve nagyon sok mindent rendbe kellett hozni rajta. A Magyar Nemzeti Tanács akkori vezetésének köszönhetően sikerült anyagi forrásokat szereznünk a ház felújítására, rendbetételére. Először a tetőzetet cseréltük le, majd az ablakokra zsalut tettünk. Rendbe tudtunk hozni két helységet, az elsőt, a tisztaszobát és az utána következőt, a konyhát. A tájház részleges megnyitóját a XXXVII. Durindó és L. Gyöngyösbokréta alkalmával tartottuk meg. Valamivel ezután új tető alá hoztuk az épületet, a lenti kiskonyhai részeket lebontottuk, és ott alakítottuk ki a közösségi térnek szánt részt, a különböző összejövetelekre szolgáló helyiséget, terasszal, konyhával, mellékhelyiséggel – emlékezett vissza Klenanc József, aki elmondta, itt megállt a felújítás, mivel a többi helyiség, a hátsó szobák kialakítására már nem tudtak anyagi forrásokat szerezni. Igen nagy nehézséget okozott továbbá az is, hogy ez volt az az időszak, amikor a faluból, a közösség meghatározó tagjai közül többen is külföldre költöztek, ezért emberhiánnyal is küzdöttek.
Szerencsére időközben kialakult a tájház tulajdonosa, az Arany János MME és a helyi Tamaskó József Méhészegyesület között egy igen gyümölcsöző együttműködés, aminek köszönhetően különböző pályázatokon is eredményesen vettek részt. Ma is kiváló együttműködést folytatnak egymással, és a tájház körüli fejlesztésekben is mindenben számíthat egymásra a két egyesület tagsága.
– Mindkét egyesületnek jól jött a kölcsönös segítség, így az összefogás eredményeként tavaly hozzáfogtunk a Tájházban található közösségi rész kialakításának folytatásához. Azért, hogy az érdemi közös munka elkezdődjön, több átalakítást is be kellett fejezni, úgy a vizesblokkot, mint az izolációt illetően. Ezekre a munkálatokra sikerült anyagi forrásokat találnunk, sikeresen pályáztunk a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi–Nemzeti Közösségi Titkárságnál. Ezek a felújítási munkálatok zajlanak most a két egyesület önkénteseinek közreműködésével. Abban bízunk, hogy májusra minden elkészül, és végre használhatók lesznek az általunk megálmodott közösségi terek, amelyeket igyekszünk majd tartalmakkal, programokkal megtölteni – fejtette ki Klenanc József.
KÖLCSÖNÖSEN TÁMOGATVA EGYMÁST
A Tamaskó József helyi méhész nevét viselő egyesület 1981-ben alakult. A méhcsaládok száma 700 körül ingadozik, és szinte az összes a Tamaskó-féle kaptárban van. A gombosi méhészegyesület tagjai együttműködnek a környező egyesületekkel, valamint külföldi kapcsolataik is vannak magyarországi és horvátországi méhészegyesületekkel. Legnagyobb büszkeségük az az emlékmű, amit méhészetük atyjának, Tamaskó Józsefnek emeltek, még 2013-ban. Céljuk a méhészet megőrzése és a méhtermékek hasznosságáról való edukáció. Előadásokkal és szemináriumokkal igyekeznek tudásukat fejleszteni, hasznos ötletekhez pedig baráti találkozásokon jutnak hozzá.
Hogyan látják magukat a Tájház körüli fejlesztésekben a helyi méhészegyesület tagjai?
– Összefogtunk, kölcsönösen támogatva egymást a közösség fejlesztése érdekében. Nekünk nincs saját helyiségünk, székházunk, még csak egy tárgyalótermünk, vagy a vendégek fogadására alkalmas helyünk sem.
Eddig vagy a tűzoltóknál, vagy házaknál jöttünk össze tanácskozni, de mivel a Tájház mindenkié, így mi is sajátunkként élhetjük meg azt a közösségi teret, amelynek rendbetételéért magunk is örömmel dolgozunk. Eddig két munkaakciót szerveztek a gombosi méhészek, és hamarosan lesz egy nagy közös takarítási akció is. Mi már rég nem leszünk, ez a ház pedig még mindig a gombosiaké lesz. Ebből a meggyőződésből kapcsolódtunk be az akcióba, és bízunk abban, hogy hamarosan közösen belakhatjuk majd ezt a felújított teret – hangsúlyozta Molnár Tihamér, a méhészegyesület elnöke, aki elmondta, a Tájház már az eddigiekben is otthont adott a Tamaskó József hagyatékát bemutató emlékszobának, a jövőben pedig reményeik szerint különböző méhészeti edukációs programok lebonyolítására is tered adhat majd.
MINDIG SZÁMÍTHATNAK EGYMÁSRA
Cs. Tóth Gabriella néprajzkutató, egykori Petőfi-ösztöndíjas gombosi kutatásaiból megtudhatjuk, hogy Papp Ferenc már az 1970-es években saját néprajzi, tárgyi gyűjteményt és kiállítást hozott létre. Az akkori hatalom a kiállítást szétbontatta, a gyűjteménynek csupán egy része menekült meg. A fiatal néprajzkutató ittléte ideje alatt és azon kívül is igyekezett rendszerezni a gombosi népviseletet és a tárgyi gyűjteményt. Segített, irányt adott a helyieknek arra vonatkozóan, hogyan gondozzák azt a továbbiakban.
– Szándékunkban áll a helyi értékek, a népviselet, a bútorzat és a jelentős épületek összegzése, továbbá az is, hogy emléket állítsunk a közösség szempontjából jelentősnek tekinthető személyiségeknek. Nyitottak vagyunk a gombosi Települési Értéktár Bizottság megalakítására is, ám jelenleg sajnos nincs ehhez elég emberünk – emelte ki Stepanović Julianna, a gombosi Arany János Magyar Művelődési Egyesület elnöke, a helyi nagy múltú néptánccsoportok vezetője, aki a Tájház jellegét, illetve a jelenlegi felújítási munkaakciókat illetően elmondta, ugyan még sok a tennivaló, ám jó úton haladnak az eredeti célkitűzéseik megvalósítása felé.
– A Tájházat megmutatjuk mindenkinek, aki csak kíváncsi rá. A falu néprajzi jellegű hagyományait bemutató kisfilmek forgatásai is zajlanak itt. A helyi József Attila Általános Iskolásból szintén gyakran látogatják a Tájházat, nagyon jó az együttműködésünk az intézménnyel. Ennek is köszönhető, hogy a fiatalok ugyanúgy, ahogyan a népviseletet, a Tájházat is magukénak érzik. Eddig nem tudtunk nagyobb összejöveteleket tartani. Ugyan még sok javítanivaló van, de már eredményesen haladunk az eredeti célunk felé, nevezetesen, hogy közösségi térré is alakuljon a gombosi Tájház. Idővel talán lehetségessé válik majd az is, hogy pályázati forrásból gondnokot alkalmazzunk. Mindenesetre a méhészek segítsége nélkül lehetetlen lenne ezeknek a munkálatoknak a folytatása. A helyi önkéntes tűzoltók (akiknek adott a székhely, a helyi Tűzoltó Otthon) ugyancsak sokat segítenek, mindig számíthatunk egymásra, mindez csakis így működhet.
Az épület ugyan a magyar művelődési egyesület tulajdona, ám mindenki számára nyitott, minden helyi, jó szándékú szervezet, kezdeményezés helyet kaphat a gombosi Tájházban. Az itteni tárgyakat, bútorokat helyi adakozásból gyűjtötték össze, tulajdonképpen mindenkinek része van abban, hogy létrejöhetett – hangsúlyozta a magyar művelődési egyesület elnök asszonya, aki elmondta, további javítási munkálatok állnak előttük, amelyek keretében most elvégezik a közösségi tér izolációját, a vizesblokk kialakítását és a kémény meghosszabbítását. A méhészek akcióját pedig a tervek szerint a jövőben egy még kiterjedtebb, a művelődési egyesület tagjainak és az egyéb lelkes, segítőkész embereknek a közös takarítási, felújítási akciója követi majd, ugyanis – ahogyan Stepanović Julianna fogalmazott – az építő szándékban lassan, ám egyre eredményesebben olvadnak össze a helyi egyesületek tevékenységei, ami mindannyiukat bizakodással tölti el a jövőt illetően is.
