Mint minden hivatásban, az újságírásban is vannak olyanok, akik lelkiismeretesen és odaadóan végzik munkájukat, ezzel pedig kivívják a szakma elismerését. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete az Év Pályakezdő Újságírója díját az idén Horváth Attila, lapunk munkatársa mellett Ficze Tímea, az Újvidéki Rádió szerkesztő-műsorvezetője érdemelte ki.
Ficze Tímea Bácsfeketehegyen nőtt fel, ott járt óvodába, általános iskolába, és onnan járt gimnáziumba. Először a szabadkai egészségügyi iskolába iratkozott be, de hamar rájött, hogy nem neki való, mivel elég érzékeny lelkű személy. Átiratkozott a topolyai gimnáziumba, amit élete egyik legjobb döntésének tart. Azonnal megszerette, az osztálytársai és az osztályfőnöke nagyon befogadóak voltak. A gimnázium után felvételizett a média szakra, viszont nem jutott be állami költségvetésre, így második körben megpróbálkozott a Magyar Tanszékkel, ahova sikerült bejutnia állami költségvetésre. A tanári szakma nem vonzotta, az egyetem befejezése előtt könyvtárosként kezdett el dolgozni a tanszéken.
Hogyan kerültél az Újvidéki Rádióba?
– Meghívtak a Takarodó című éjszakai műsorba, hogy mutassam be a könyvtáros szakmát, és hogy meséljek egy kicsit az életről a tanszéken. Rögtön megtetszett a rádiózás, ott szembesültem először azzal, hogy milyen is mikrofon előtt beszélni. Szóltam is, hogy ha lenne rá lehetőség, szeretném kipróbálni a rádiózást. Egy évre rá adódott is lehetőség, felszabadult egy hely az éjszakai műsorban. 2017 nyarán kerültem az Újvidéki Rádióba, azóta is vezetem a Takarodót kollégámmal, Horváth Csabával. Ez egy éjszakai műsor, éjfél után kezdődik öt perccel és hajnali kettőig tart. Nagyon sok témát felölel. Közben rájöttem, hogy komolyabban is szeretnék foglalkozni a rádiózással. 2019 áprilisában szóltak, hogy az egyik kolléganő elmegy szülési szabadságra, és a helyébe keresnek valakit. Elmentem egy meghallgatásra, és mivel tudták, hogy nekem van némi tapasztalatom, mondták, hogy felvesznek. Tehát április végén már hivatalosan is az Újvidéki Rádióban dolgoztam.
Eleinte milyen műsorokat készítettél?
– A napi rovatokkal foglalkoztam, és a reggeli műsort is készítettem. Elég gyorsan betanítottak. A reggeli műsor viszont nem könnyű olyan szempontból, hogy nagyon korán kell kelni. 4 óra 30 perckor keltem, és én meg nem funkcionálok olyan korán. Ezenkívül a reggeli műsor pörgős, nagy koncentrációt igényel, ezért fárasztó. Maga a műsor azonban tetszett, mivel tartalmaz közéleti, ismeretterjesztő témákat is. Ezért úgy gondoltam, hogy a Vajdaságon át című tájékoztató műsor nekem való lenne, korán sem kellene kelni, mivel 13 órától 15 óráig tart. Mivel ott is szükség volt emberre, ezért a főnök jóváhagyta. Ezt csináltam egy ideig, de még a mai napig is beállok a Vajdaságon át címűbe és a reggeli műsorba is, amikor például a kolléganők elmennek szabadságra.
Az egészségügyi műsorral miért kezdtél el foglalkozni, mindig is érdekelt ez a téma?
– Az egészségügyi műsor szintén ugyanígy jött, szóltam, hogy tematikailag engem ez érdekelne a legjobban, és hogy szívesen vezetném ezt a műsort. Az egyik munkatársam terhes lett, és felszabadult egy hely. Tavaly május 26-án volt az első egészségügyi műsorom. Egy tüdőgyógyásszal beszélgettem a dohányzás világnapja kapcsán. Jelenleg ketten készítjük, de két hónapig egyedül is elláttam a feladataimat. A műsorban próbálok aktuális lenni. Nyáron például inkább a leégés a téma, télen pedig a megfázás. Itt vannak a világnapok is, azokhoz meg kell találni a megfelelő szakembert. Nyilván mindenkinek más az aktuális. Volt, amikor úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült a műsor, de nem kaptam pozitív visszajelzéseket. Amikor pedig nem készültem megfelelően, csak úgy csináltam valamit, ami engem annyira nem érdekelt, mások pozitívan fogadták. Egyébként szeretek segíteni az embereknek, és mindig is szívesen olvastam a témáról. Ezenkívül mindenkinek a családjában vannak betegségek, és ezekre is próbáltam választ találni. Igyekszem leegyszerűsíteni a dolgokat a hallgatóknak, hiszen látom, hogy nehéz pontos információkhoz jutni. Több orvossal is beszélgettem egy témáról, és volt hogy ellentétes dolgokat mondtak. Számos szakember véleményét meg kell hallgatni. Próbálom azt nézni, hogy mi érdekli az ismerősöket vagy az idősebb generációt. Erre próbálom helyezni a hangsúlyt.
Hogyan készülsz egy műsorra?
– A téma kiválasztása után elgondolkodom azon, hogy tudok-e hozzá alanyt szerezni. Ha nem, akkor elkezdek kérdezősködni. Mindig akad olyan, aki ismer valakit. Témát egyébként nem nehéz találni, csak megfelelő beszélgetőtárs, hozzáértő személy kell hozzá. Utána meg kell beszélni az adott alannyal, kinek mikor felel meg. Próbálok minél jobban utánanézni a témának, kérdéseket teszek fel. Amikor a beszélgetés véget ért, megvágom, megszerkesztem. Szeretek elbíbelődni a hanganyagokkal, hogy minél jobbak legyenek. Azután összerakom a műsort: mi lesz az első, mi követi, mi lesz az utolsó. A műsor előtt most már nincs bennem idegesség, az elején még volt bennem egyfajta félelem, hogy mit szólnak majd, milyen lesz a hangom, de most már teljesen otthon érzem magam. Szeretek egyébként mindent előre leírni a műsoroknál, de improvizálok is, ez műsortól függ. Mindig egy kicsit többek leszünk azáltal, ha valakivel beszélgetünk és megtudunk dolgokat.
Számítottál-e arra, hogy neked ítélik oda az Év Pályakezdő Újságíró díjat?
– Mivel tudtam, hogy jelöltek a díjra, ezért nem ért meglepetésszerűen. Tavaly is jelöltek, de akkor csak utólag szóltak, hogy nem nyertem. Viszont már az is nagyon jólesett, hogy a sok fiatal közül rám gondoltak. Akkor is ugyanúgy éreztem magam, mint most. Ha rám esett megint a választás, akkor valamit csakis jól csinálhatok. Természetesen nagyon örülök annak, hogy elismerték a munkámat.
Szerinted mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
– Több kihívás is van a szakmában. Azt gondolom, hogy nagyon kitartónak kell lenni. Nehéz olyan szakembert találni, aki szeretne is nyilatkozni és tud is abban a témakörben relevánsakat mondani, néha nem könnyű megtalálni a megfelelő személyt. Kitartóan kell kutatni, nagy ismeretségi kört kell kialakítani ahhoz, hogy ne utasítsanak vissza. Mivel bizony volt olyan, hogy több ember is visszautasított egy témával kapcsolatban. Ezért addig kell menni, ameddig nem találjuk meg a megfelelőt. Néha egy orvos azt mondja, hogy ő ebben a témában nem szeretne nyilatkozni, átirányít egy másik orvoshoz, és sokszor az sem akar. Tehát tényleg kitartónak kell lenni. Ezenkívül annyit kommunikálunk nap mint nap az emberekkel, hogy amikor hazaérünk, már nincs kedvünk a saját barátainknak válaszolni, mivel naponta 10–15 emberrel is beszélgetünk. A másik nagy kihívás a stúdióban való bent ülés, mivel maximális koncentrációt igényel minden egyes bejelentkezés, és minden kihatással van ránk az életben, az egészség, a párkapcsolat, a családi dolgok. Ez pedig a stúdióban nem szabad, hogy megérződjön, Én próbálok mindent letenni, elengedni mindent, és teljesen a munkára koncentrálni. Ez általában sikerül, de nem mindig. Ha fáradt vagyok, akkor néha bakizok, a hallgatók persze észreveszik, ha van valami hiba, de ez ezzel jár, nem lehet minden nap száz százalékosan csinálni. Nyilván arra kell törekednünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.
Hogyan tudsz kikapcsolódni a munkádból?
– A munkából nehezen kapcsolódok ki, nem tudok nyugton ülni, mindig csinálok valamit. Számos hobbim van, szeretek kreatív lenni, festeni és rajzolni, zenét hallgatni, ezek lenyugtatnak. Ezenkívül néha videojátékokat is játszok vagy kerékpározok, ami nagyon felszabadító. Szeretek kirándulni is amerre csak lehet. Sok országban jártam már.
Milyen terveid vannak a jövőddel kapcsolatban?
– A rádiózást a jövőben is szeretném csinálni, itt is szeretnék élni Újvidéken a következő években, mivel nagyon szeretem a székvárost. Mindig történik valami, zsibong a város, események vannak, fejlesztik is folyamatosan. Jó, hogy itt van a munkahelyem, mivel nem tudnék utazni mindennap egy-két órát. Kaptam állandó szerződést is, úgyhogy emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam, mert azt látjuk mindannyian, hogy milyen nehéz a fiataloknak a helyzete a stabilitás szempontjából. Még ha van is munkájuk, sokaknak nincs állandó munkahelye. Tehát nekem ez egy biztos pontot nyújt, nagyon örültem, amikor 2021 decemberében felvettek állandóra. Az egészségügyi műsort illetően úgy érzem, hogy vannak még olyan témák a tarsolyomban, amelyeket szeretnék kidolgozni. Lehet, hogy tíz év múlva nem ezt mondom majd, de jelenleg szeretem a a rádiózást, mivel nagyon kreatív és változatos. Ezenkívül hagynak is bennünket kibontakozni, a vezetőség nálunk nagyjából ránk bízza a témákat ezeknél a tematikus műsoroknál. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon jó az együttműködés a fiatalok és az idősebbek között, szeretek az Újvidéki Rádióban dolgozni.
Nyitókép: Készül a műsor
