A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar okleveles kommunikátor szakának harmadéves hallgatói az elmúlt hónapok során szakmai gyakorlaton vettek részt a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében, ahol betekintést nyerhettek az újságkészítés rejtelmeibe, miközben számos új ismerettel és temérdek hasznos tapasztalattal gazdagodhattak. A leendő kommunikátorokat a szerkesztőségünkben eltöltött idő tapasztalatairól, a tanulmányaikról és az újságíráshoz fűződő viszonyukról kérdeztük.
Juhász Petra (Molnár Edvárd felvételei)
A szabadkai Juhász Petra a tanulmányai megkezdése előtt már két éven át dolgozott riporterként és rádiós műsorvezetőként a Pannon RTV-ben. Az okleveles kommunikátor szakot azért választotta, mert szerette volna elsajátítani az elméleti tudást is ahhoz, amit nap mint nap csinál.
– A nyomtatott sajtó is vonz, különösen azért, mert szeretek olyan írásokat megalkotni, amire több időt kell fordítani, aminek a témáját egy kicsit jobban körül lehet járni, amiből ízesebb anyagokat tudok készíteni. Úgy érzem, hogy írásban jobban ki tudom fejezni magamat. A Magyar Szó szerkesztőségében jól éreztem magam, végtelenül családias volt a hangulat. Nagyon érdekesnek tartottam, amikor elmagyarázták, hogyan épül fel egy oldal, illetve elmondtak minden olyan apró részletet, amire eddig nem figyeltem fel. Újdonságnak számított továbbá az is, hogy nemcsak a fogyasztója voltam a napilapnak, hanem a tartalomgyártója is. Nálunk gyerekkoromban a hétvégi Magyar Szó mindig ott volt a családi asztalon. Ha kellene egy asszociációt mondanom, hirtelen a rántott hús illata jut eszembe, amit anyukám készített a konyhában, miközben apukám az újságot lapozgatta. Számomra ennek óriási értéke van. Ebben a szakmában szerintem fontos az alázat és a jó megfigyelőképesség. A mai világban, amikor rengeteg tartalom jön velünk szembe a közösségi médiában, a nyomtatott sajtónak biztos, hogy nagy kihívást jelent megállni a helyét, ugyanakkor rendkívül becsülendő, hogy a Magyar Szó ennyi évtized után még mindig ott van a boltok és az újságárusok polcain – emelte ki Petra.
Gábor Tímea
A csantavéri Gábor Tímea szintén pozitívan élte meg a szerkesztőségünkben töltött időt. Elmondása szerint sokat jelentett számára, hogy az egyetemen megszerzett elméleti tudást a gyakorlatba is átültethették.
– A kommunikáció mindig is jól ment. Szeretek írni is, ezért úgy gondoltam, hogy ezen a szakon ki tudok teljesedni. A szakmai gyakorlaton való részvétel teljesen más, mint az elméleti oktatás. Valójában a gyakorlatok során derül ki, hogyan tudjuk megállni a helyünket a nagyvilágban. Engem mindig is jobban vonzott a nyomtatott sajtó, mint a tévé vagy a rádió, ezért nagyon örültem, hogy a Magyar Szó szerkesztőségében dolgozhattam. Élveztem a munkát, hiszen ezáltal betekintést nyerhettem abba, hogyan zajlanak egy újságíró mindennapjai. Igazán sok tapasztalatot szereztem. Mindenki segítőkész volt velem, bármit meg tudtam kérdezni, azonnal a segítségemre siettek. Ez alatt a két hét alatt gyorsan hozzászoktam ehhez a közösséghez, megtapasztaltam, hogy milyen egy csapat tagjaként dolgozni. Sok pozitív élménnyel tértem haza. Megtanultam, hogy egy íráshoz több forrásból kell tájékozódni, a szerb nyelvről való fordításnál pedig azt, hogy a szótár a legjobb barátunk. A terepi munka is érdekes volt, habár kicsit mindig tartottam tőle. Lehet, hogy azért, mert nincs nagy tapasztalatom benne, ám érdekes volt látni, hogy a többi újságíró hogyan dolgozik. A legszebb élményem az volt, amikor megpillantottam az írásom az újságban, a kedvenc terepi munkám pedig a palicsi állatkerthez kötődik. Az újságírás egyik legnagyobb nehézsége az, hogy sok esetben nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember elképzeli, ezért fontos a spontaneitás és a talpraesettség – hangsúlyozta Tímea.
Kovács Laura
A kispiaci Kovács Laura nagyon jó döntésnek tartja, hogy az okleveles kommunikátor szakot választotta, hiszen fontos volt számára, hogy szülőföldjén tanulhasson tovább.
– Régen, amikor néztem a tévéműsorokat, el tudtam volna magamat képzelni műsorvezetőként, viszont a mai napig még mindig nem kristályosodott ki bennem, hogy mivel szeretnék foglalkozni. A Magyar Szó szerkesztőségében töltött gyakorlat után egyre közelebb került hozzám az írás, mivel úgy éreztem, ebben szabadabban kifejezhetem önmagamat. A szakmai gyakorlat során nagyon változó témákat kaptam, és mindegyiket egy kicsit magamévá kell tennem ahhoz, hogy találjak bennük egy-egy olyan pontot, ami engem is érdekel, és ami miatt szívesen írok róluk. Jellemző rám, hogy sosem hátrálok vissza semmitől, ha valamiben nem vagyok otthon, utánanézek, tájékozódom, ami azért is hasznos, mert ezáltal is tanul az ember. A szerkesztőségben nagyon jól éreztem magam. Mindenki nyitott és segítőkész volt. Ha valamit nem értettem, azonnal magyarázatot kaptam a kérdéseimre. Ha pedig jó munkát végeztem, megdicsértek, ami fantasztikus visszacsatolás volt számomra. Amikor pedig kijavítottak, akkor azt mindig építő jellegű kritikaként éltem meg. Amikor megláttam az első írásomat az újságban, úgy éreztem magam, mint egy kisgyermek, mindenkinek büszkén mutogattam a munkám gyümölcsét. Számos újdonságot elsajátítottam a Magyar Szóban, így most már sokkal könnyebben és magabiztosabban tudok megírni akár egy hírt, akár egy tudósítást vagy akár egy hosszabb interjút is. Örülök, hogy betekintést nyerhettem abba, miként zajlik a mindennapi élet a Magyar Szóban. Láthattam, hogyan épül fel egy oldal, és azt is, hogy milyen óriási munka áll mögötte – mondta Laura.
Csernai Panna
A kupuszinai Csernai Panna azért választotta az MTTK-t, mert úgy érezte, az okleveles kommunikátor szakon ki tudja fejezni önmagát, ugyanakkor az is fontos számára, hogy a munkájával adjon, illetve közvetítsen valamit az embereknek.
– A Magyar Szó szerkesztőségében nagyon jó volt a légkör. Mindig odafigyeltek rám, biztattak és segítettek, ezáltal eltűnt a feszültség is belőlem. Jól éreztem magam. Sokat tanultam arról, hogyan kell egyszerűen és lényegretörően fogalmazni. Ha jó munkát végeztem, megdicsértek, ami felettébb jólesett, hiszen fontos számomra a pozitív visszajelzés. Amikor megjelent az írásom az újságban, csodás érzések kavarogtak bennem. Azonnal hívtam a nagyapámat, akinek az asztalán mindig megtalálható a Magyar Szó, hogy vegyék meg a boltban az újságot, mivel az én munkám is megtalálható benne. Véleményem szerint fontos, hogy a vajdasági magyaroknak még nagyon sokáig legyen egy olyan napilapjuk, amely szórakoztat, és sok információval is tud szolgálni. A Magyar Szóban minden a vajdasági magyar közösségnek szól. Minden értük, értünk van – hangsúlyozta Panna.
Kovács Filip
A szabadkai Kovács Filip ugyancsak számos pozitív élménnyel és tapasztalattal tért haza a szakmai gyakorlata után. Elárulta, hogy már régóta lámpalázzal küzd, nálunk azonban sikerült kilépnie a komfortzónájából.
– Nagyon tetszett a közösség, a jó hangulatról nem is beszélve, aminek köszönhetően teljesen fel tudtam szabadulni. Azért jelentkeztem az okleveles kommunikátor szakra, mert nagyon vonz a műsorvezetés, a rádiózás és a kamera előtti szereplés, időközben azonban rájöttem, hogy a lámpalázam átvette az uralmat felettem, és úgy tűnik, ezen nem tudok változtatni. Mégis boldog vagyok, mert úgy érzem, megtaláltam azt a helyet, ahol teljesen önmagam lehetek. Ez pedig a kamera mögött van. Szeretek videófelvételeket készíteni és vágni is. A Magyar Szóban töltött gyakorlatom után azonban elgondolkodtam azon, hogy hobbiként újságírással is szívesen foglalkoznék. Amikor körkérdést kellett készítenem, bevallom, kicsit ideges voltam, ám egy kis idő után elengedtem magam, és élveztem, hogy meg kell szólítanom az embereket, hiszen ezáltal is ki tudtam lépni a komfortzónámból. A szerkesztőségben megtanultam, hogy egyfolytában dolgozni kell önmagunkon, hogy mindig jobbak és jobbak legyünk, ugyanakkor azt is felismertem, mennyire fontos, hogy egy kicsit szabadabb legyek, és az is, hogy időnként ki merjek lépni a komfortzónámból. A két mentorom mindenben igyekezett segíteni, amiért nagyon hálás vagyok nekik – fejtette ki Filip.
Bús Viola
A magyarkanizsai Bús Viola számára is emlékezetes volt a Magyar Szóban töltött szakmai gyakorlata, amelynek során társaihoz hasonlóan ő is sok hasznos tapasztalattal és maradandó élménnyel gazdagodott.
– A legszebb élmény az volt számomra, amikor Bezdánban dolgozhattam. A szakmánknak az egyik legizgalmasabb része ugyanis interjút készíteni egy olyan varázslatos helyen, mint amilyen Bezdán, és ha közben az ember fotókkal is megörökítheti azt, amit átél, az már csak hab a tortán. A legjobban a körkérdéseket szerettem, elsősorban azért, mert ilyenkor szabadon végezhettem el a rám szabott feladatot, én választhattam ki az alanyokat, ezáltal jó embereket, történeteket ismerhettem meg. Ez azért volt jó, mert észre sem vettem, hogy közben valójában a munkámat végzem. A legnagyobb nehézséget a nyelvtudás hiánya okozta, és az, hogy nem tudtam magam olyan módon megértetni, ahogyan szerettem volna. A szerkesztőségben a munkatársak nyitottak és barátságosak voltak, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jól érezzem magam, ugyanakkor produktív is legyek – összegezte Viola.
Rózsa Krisztina
A magyarkanizsai Rózsa Krisztinát mindig is érdekelte a média világa, ezért választotta az okleveles kommunikátor szakot, amely szerinte kiváló lehetőséget nyújt neki a kommunikációs készségei fejlesztésére.
– A Magyar Szóban töltött szakmai gyakorlat szép élményként marad meg a szívemben. A hangulat mindig kitűnő volt, ugyanakkor az is nagyon tetszett, hogy kipróbálhattam magam új helyzetekben, és szembesülhettem új kihívásokkal. Számomra az okozott egy kis nehézséget, hogy még nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy magabiztosan meg tudjam szólítani az embereket, viszont a gyakorlaton sokat tanultam, és örülök, hogy volt alkalmam ennek a remek csapatnak a tagjaként részt venni a munkában. Mindenki nagyon szimpatikus és segítőkész volt velem, sokat tanultam a Magyar Szó munkatársaitól, remélem, hogy ezeket a tapasztalatokat a későbbiekben is hasznosítani tudom majd – fogalmazott Krisztina.
Sörös Viktória
A szabadkai Sörös Viktória az egyetemi tanulmányai mellett már két éve a Pannon RTV munkatársaként dolgozik híradós riporterként.
– Nagyon jól éreztem magam a Magyar Szó szerkesztőségében. Eleinte kicsit izgultam, mivel nem tudtam, milyen lesz a fogadtatás, ám abszolút kellemesen csalódtam. A nyomtatott sajtó teljesen más, mint a tévés újságírás. Sokkal nyugodtabb és emberközelibb. Számos újdonságot tanultam. Tetszett, hogy egy-egy témát jobban ki lehet elemezni és fejteni, hosszabban le lehet írni. Teljesen el tudtam benne merülni, jobban ki tudtam magam fejezni, és ezért felettébb élveztem a rám szabott feladatokat. A hangulat szuper volt, a szerkesztőség tagjai pedig nagyon szimpatikusak. A mentoraim mindent megmutattak és elmagyaráztak, mindvégig türelmesen foglalkoztak velem, amiért nagy-nagy köszönet illeti őket – fejtette ki a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében szerzett tapasztalatait Viktória.
