Az összetartozás egyik fontos láncszeme az egyházközség, a másik pedig a József Attila nevét viselő művelődési egyesület, amelynek 1948-ban alakult, tágas és többfunkciós épülete 1950-ben épült. Az egyesület tevékenysége a falu csaknem minden tagját érinti. Az elmúlt évtizedek folyamán számos fontos hagyományt honosítottak meg. Közöttük külön kultusza volt a báloknak (szüreti bál, kokárdabál, aratóbál...), a néptáncnak, az amatőr színjátszásnak...
A telefonos időpont-egyeztetést követően Surján Csaba, a József Attila Művelődési Egyesület első embere körülvezet a szervezet székházában, majd a klubhelyiségben ültünk le, ahol elmondta, kiskora óta folyamatosan részt vett a falu kulturális életében.
Megérkeztünk Szilágyira (Fotó: Paraczky László)
− Amikor azt mondom, hogy mindenben ott voltam, ezt a szó szoros értelmében kell érteni, hiszen aktív tagja voltam a színjátszó csoportnak, a kórusnak, a tánccsoportnak. 2000-ben lettem tagja a vezetőségnek, 2016 óta vagyok az egyesület elnöke. Bár a tagság többsége szétszóródott, az itthon maradottak mindannyian büszkék a nagy múltú egyesületre. A legaktívabb az asszony- és a férfikórus, az általános iskolásokból és középiskolásokból álló irodalmi szakcsoport, továbbá a színjátszó csoport. A közelmúlt eseményei közül kiemelném a színjátszók tevékenységét, ugyanis 2019-ben Francia Gyólai Klára rendezésében színpadra állították az Indul a bakterház című vígjátékot, amellyel az Amatőr Színjátszók Találkozóján nagy sikert értek el. Utána jött a koronavírus, és minden leállt, idénre viszont a csoport egy újabb színdarabot ígért, amihez minden támogatást megkapnak tőlünk. Az asszonykórus több mint húsz éve, a férfikórusunk pedig tíz éve alakult meg, ez utóbbi jelenleg 12 fős létszámmal működik. Szakál Mónika vezetésével a Búzavirág asszonykórus és a Borvirág férfikórus évente több alkalommal is fellép, ezenkívül e két csoport igyekszik minden Durindón részt venni. Fellépéskor az asszonyok viselete térdig érő bordó vagy zöld szoknya, fehér blúz, gyönggyel díszített fityula, hímzett kötény és szegedi papucs, míg a férfiak fekete nadrágot, fehér inget és fekete mellényt viselnek. Ez a viselet hosszú évtizedek során alakult ki, és olykor kifogásolták egyes versenyeken az etnográfus szakemberek, de a szoknyákat, blúzokat, mellényeket hitelesíti viselőjük hozzájuk való őszinte ragaszkodása. Nagyon odafigyelünk a repertoárra, a katonadalok mellett igyekszünk régi szilágyi dalokat is begyakorolni – mondta Csaba.
Jelenet az Indul a bakterház című darabból, 2021. július 22. (Bársony János gyűjteményéből)
Hozzátette, az év a Négyesfogat fellépéseivel kezdődik, március 15-én a magyar szabadságharc eseményeire emlékeznek, az idei műsor Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója jegyében telt, sőt az egyesület évi közgyűlését is ekkor tartják minden évben, a nyár elején viszont a Durindóra készülnek.
− Színjátszóink idén is készültek az Amatőr Színjátszók Találkozójára, de létszámhiány miatt nem jött össze a dolog. A templombúcsút augusztus 20-án tartjuk, az ünnepségre a férfi és a női kórus is készül. Igyekszünk a zombori Szent István-napi felvonuláson is részt venni. Szeptembertől a színjátszók újra gyakorolnak, hosszabb-rövidebb jeleneteket tanulnak, december 6-án − immár 15 éve − mikulásvárást és Vidámestet szervezünk, ahol minden szakcsoport bemutatja az évi tevékenységét. Van fúvószenekarunk is, de több ok miatt, sajnos, az utóbbi időben ritkán jön össze a csoport. Ha viszont összejönnek, alig lehet őket hazaküldeni – mondta mosolyogva Csaba.
Hozzátette, a művelődési egyesület idén ünnepeli fennállásának 75. évfordulóját, amiről méltó módon szeretnének megemlékezni.
Aratóbál Szilágyin 1976-ban (Dampfinger Irén gyűjteményéből)
A művelődési ház rövid történetét már Szórádi Imrétől, az egyesület mindenesétől tudom meg, aki a közösségi teremben türelmesen végighallgatta a Csabával készült beszélgetést. Kérésünkre elmondta, a templom melletti utcában lévő épület sarkán valamikor egyházi könyvtár működött, és régen itt lakott a kántor is. 1950-ben a falubeliek a régi tanyák bontásából származó téglákból önkéntes erővel építették fel az épület folytatásaként a mai művelődési házat, ami önkormányzati tulajdonban van. Két évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával sikerült teljesen felújítani, lecserélték a nyílászárókat, a tető is rendben van, a termet csupán tartalmakkal kell megtölteni.
− 1947-ben születtem Szilágyin, szegény családból származom, inasnak tanultam, szobafestő lettem. Úgy kerültem az egyesülethez, hogy az akkori ifjúsági szövetség közgyűlést tartott Apatinban, és mivel rajtam kívül senki sem tudott szerbül, a faluból engem küldtek el az ülésre. Miután hibátlanul felolvastam, amit kellett, onnantól mindenhova beválasztottak, így Apatinban és itt Szilágyin is több szervezetben voltam képviselő, funkcióm is volt. A faluban az 1910-es évektől már voltak színházi bemutatók, az ’50-es évektől nagyon aktív kulturális élet folyt, a vendégtársulatok egymásnak adták a kilincset, a színészcsoport mellett több zenekarunk is volt, sőt dzsesszzenekar is szórakoztatta a falubelieket. 1970-ben nősültem meg, és még abban az évben megválasztottak a művelődési egyesület elnökévé. Néhány évvel korábban különböző okok miatt csökkent a kulturális események száma, egyfajta pangás állt be, de majd miután átvettem az egyesület irányítását, újraélesztettük az egészet. Több olyan évünk volt, amikor 15–17 előadást is láthatott a közönség, évente 4–5 bált szerveztünk, a környező településekre pedig elvittük az itt készült színdarabokat, de aktív volt a tánccsoport és a népdalkórus is. Három kézimunkacsoport is működött akkoriban Szilágyin. A művelődési házban nagy volt a forgalom, a bevételből az egyesület anyagilag támogatta az óvodát, az iskolát és más szervezeteket is, hangosítást vásároltunk stb. Amikor valaki letelepedett a faluban, szinte azonnal bekapcsolódott a kulturális életbe, az ajtó mindenki előtt nyitva állt, ezért csak szép dolgokat mondhatok mindenről. A kulturális élet valahogy mindig összekovácsol bennünket – mondta Szórádi Imre.
A beszélgetést követően Pesti Erzsébet nyugalmazott tanítónőt kerestem fel, aki egy halom régi fényképpel, sok-sok emlékkel és meleg teával várt:
− 1976-ban költöztünk Szilágyira, tanítónőként itt kaptam állást. A faluban boldog, szorgalmas és vidám emberek éltek, és szinte azonnal megszerettem az itteni világot és az iskolát. Szűcs Antal, az akkori igazgató szinte alig várta, hogy fiatal tanítónőként a művelődési egyesület titkárává nevezzenek ki. Bár addig nem igazán ismertem a kulturális életet, szorgalmasan jártam a különböző ülésekre, jegyzőkönyvet vezettem, közben pedig megismertem az amatőr színjátszókat és a lelkes közönséget. Minden előadáson telt ház volt, az itteni darabokat többször is bemutatták, Szilágyi pedig még ma is a leghálásabb közönséggel dicsekedhet a környéken – mondta a nyugalmazott tanítónő.
Surján Csaba, a József Attila Művelődési Egyesület elnöke
A kérésre, hogy mondjon valamit magáról, szerényen azt válaszolta, pedagógusként aktívan részt vett a falu művelődési életében, soha nem szeretett közönség elé állni és szerepelni sem, a színfalak mögött viszont nagyon jól érezte magát, és a kollégák segítségével minden ünnepségre, rendezvényre külön készültek a gyerekekkel.
− 1976-tól Buják Imre és Buják Mária rendezők mellett tanultam, a ’80-as évektől pedig önállóan vezettem iskolánk színjátszóit. A színművek beszerzése, gépelése, színpadra alkalmazása volt a feladatom, és örömmel végeztem ezt a munka melletti tevékenységet, hiszen a diákok szerettek szerepelni. A próbák mindig vidám hangulatban zajlottak, általában 25–30 perces darabokat készítettünk, ezekkel később a szemléken is részt vettünk. A csoportokkal a 2000-es évektől tíz éven át minden alkalommal továbbjutottunk a körzeti szemlékre. A ’70-es és ’80-as években a nőnapra, az iskolanapra, a köztársaság-napra, a télapóvárásra stb. készülődtünk, a ’90-es évektől pedig már karácsonyi műsorokra, ballagási ünnepségekre is. A különböző előadásokba és fellépésekbe az óvodások is bekapcsolódtak Dampfinger Irén és Kővári Erzsébet vezetésével, de itt volt a néptánc, a versmondás, a ritmikus tánc stb. 1994-ig a néptáncosokat Báthori Katalin vezette és készítette fel. A felnőtt csoporttal készült színdarabokat, melyek általában zenések voltak, Balázs László rendezte, amíg el nem ment nyugdíjba. Utána Báthori Katalin, majd elköltözését követően jómagam, később pedig Kuntity Zámbó Klementina, Csernai Buják Szilvia, Kővári Erzsébet és Francia Gyólai Klára rendezésében magas színvonalú előadásokat láthatott a közönség, ezek többségben továbbjutottak a vajdasági szemlére is – sorolta visszaemlékezéseit Pesti Erzsébet.
Hozzátette, a szilágyi gyerekek nagyon tehetséges énekesek, versmondók, táncosok, színészek – ma már felnőttek, és a faluban mindenki büszke rájuk.
A művelődési egyesületen belül működő Búzavirág asszonykórust, továbbá a néhány évvel ezelőtt alakult Borvirág férfikórust egyaránt Szakál Mónika tanárnő vezeti.
− Az asszonykórus a ’70-es évek közepén menyecskekórusként alakult, amikor Báthori Katalin tanítónő és táncpedagógus Szilágyira költözött, és szinte azonnal bekapcsolódott a művelődési életbe. Nevéhez fűződik a több korosztály számára külön-külön megszervezett néptánccsoport mellett egy teljesen új színfoltot jelentő aktivitás, a Búzavirág menyecskekórus megalakítása is. Ez a csoport két évtizedig, 1995-ig működött, majd négy év múlva, a falu 100 éves fennállásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre újraszerveződött Csernai Buják Szilvia irányításával, 2006 óta pedig jómagam vezetem a csoportot. A népdalkórusaink célkitűzése megalakulásuk óta nem változott: helyi, illetve bácskai, valamint az egyetemes magyar népdalkincsből szemezgetünk újra és újra, hogy e dalokat átörökítsük a falu fiatalabbjai és a népdalt kedvelők számára – mondta Szakál Mónika.
Szavai szerint az asszonykórus a József Attila Művelődési Egyesület egyik legsikeresebb és legkitartóbb szakköre. Több mint két évtizede jelen vannak a Durindón, emellett rendszeresen képviselik a települést a községi, körzeti és tartományi szemléken is. A férfikórussal egyetemben a művelődési egyesület és a helyi egyházközség által rendezett műsorokból a csoport sohasem marad ki, hosszú évekig visszatérő szereplője volt a zombori Magyar Polgári Kaszinó által szervezett október 6-i megemlékezéseknek, a Szent István-napi felvonulásnak, a Négyesfogattal pedig többször is bejárták Nyugat-Bácska magyarlakta településeit. A magyarországi testvértelepülésen, Nagybaracskán is több alkalommal felléptek. Nemcsak népdalokat, hanem ismert slágereket, a magyarság értékeit, érzéseit kiemelő és elmélyítő énekeket is műsorra tűznek. Az utóbbi években a Borvirág férfikórussal közösen is fellépnek egy-egy dal, illetve dalcsokor erejéig.
Szakál Mónika elmondta még, hogy míg a férfikórus tagsága – nagy örömükre − bővült, addig, sajnos, a női csoport létszáma igencsak megcsappant, de azért nem adják fel egykönnyen. Amíg erejükből futja, addig együtt énekelnek, és biztatják az érdeklődőket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Nyitókép: Aratóbál Szilágyin 1976-ban (Dampfinger Irén gyűjteményéből)
