minden elmúlik egyszer
és nyomot sem hagyva szívódik fel az
emlékekben a letagadott múlt
azt mondtad az életed nyitott könyv
csakhogy már nincs aki olvasni tudna belőle
igazságtalan voltam hozzád
pedig leszögezted hogy nem akarsz becsapni
ám nem maradt erő a rossz döntések
árkait eltorlaszolni… azóta is kínoznak
mindennapi fegyverletételeink
lázálmok gyötörnek mogorva hegek
és korán sötétedik mióta elvesztettelek
Oláh András
